Huszonhét tagállam, huszonhétféle érdek – nagyjából így lehet összefoglalni a következő uniós keretköltségvetésről szóló EU-csúcs tárgyalásait, amelyek jelenleg is zajlanak. A megbeszéléseken különböző érdeket kell összehangolni, és több törésvonal is húzódik: egymással szemben áll a Kohézió barátai csoport és a takarékos négyeknek nevezett országok.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j2) a Kohézió Barátai országcsoport külön egyeztetésén a brüsszeli rendkívüli EU-csúcs szünetében 2020. február 21-én. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
Továbbra sem született megállapodás a brüsszeli uniós csúcson a következő hétéves költségvetésről. Az állam- és kormányfők csütörtökön éjszakába nyúlóan vitáztak a javaslatról, pénteken pedig kisebb csoportokban folytatódnak az egyeztetések.
A 16 tagországot – köztük Magyarországot is – tömörítő Kohézió barátai nevű csoport tagjai is tárgyalóasztalhoz ültek, majd a V4-ek külön is egyeztettek Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével.
„Költségvetési dráma van” – mondta Gálik Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem docense a Kossuth Rádió Ütköző című műsorában. Ha ilyen fontos, évekre lekötött összegekről szólnak a viták, akkor egymásnak feszülnek az érdekek. Ennek a költségvetésnek meg kell lennie 2021-ig, ha pénteken nem lesz megállapodás, még akkor is marad idő, de úgy kell megállapodni a tagállamok vezetőinek, hogy az Európai Parlament is elfogadja azt – tette hozzá.
Hiányzó eurómilliárdok
„A tárgyalássorozatnak vannak előnyei is, modellezik is sok helyen, ezekből pedig tárgyalástechnikákat tanítanak” – mondta Tóth Norbert, a Migrációkutató Intézet elemzője. Az EU-csúcsra érkező állam- és kormányfők komolyan felkészülnek, mert mind mentálisan, mind fizikailag nagyon megterhelő. A költségvetésről szóló tárgyalások korábban is nehezek voltak, „hiszen minél többen ülnek az asztal körül, annak nehezebb döntést hozni”. A britek távozása könnyítheti is a helyzetet, mert kemény tárgyalópartnerek voltak – tette hozzá.
De távozásuk a tárgyalásokat meg is nehezíti, hiszen
ami évi tízmilliárd eurót jelent. Az Egyesült Királyság tényleg nehéz tárgyalópartner volt, és az országok azon csoportját erősítette, amelyek a kisebb költségvetést támogatták – hangsúlyozta Gálik Zoltán. A költségvetés hiányzó összegéről szóló vita három nagy kérdéskörben zajlik: a költségvetés mértéke, a pénzek elosztása, illetve, hogy honnan jöjjenek a források.
„A takarékos négyek – Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia – a költségvetés csökkentését, átstruktúrálását szorgalmazzák. Összehasonlítva a V4-ek elképzeléseivel, jelentősek a nézetkülönbségek, és hatalmas az ellentét az agrárpolitika kérdésében is” – mondta Tóth Norbert.
„Ezek az országok szimbolikusan ragaszkodnak azokhoz a keretösszegekhez, sarokszámokhoz, amiket otthon nagyon jól el lehet adni. Az európai költségvetés az európai GDP 1–1,12 százaléka. Ezek az országok kevesebbet is fizetnek be a kasszába, mert kisebbek, kisebb költségvetéssel. Ráadásul azt szeretnék, ha a visszatérítési mechanizmus megmaradna” – ismertette Gálik Zoltán.
Törésvonalak húzódnak
A Kohézió barátai csoport 16 országot foglal magába – köztük Magyarországot is – és
– tette hozzá Tóth Norbert.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j) Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével (b2) és a V4-ek kormányfőivel egyeztet a brüsszeli rendkívüli EU-csúcson 2020. február 21-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
Gálik szerint a kohézióra szánt pénzeket 370 milliárd euróról 310 milliárdra szeretnék csökkenteni, „ami éves szinten nyolcmilliárddal kevesebbet forrást jelentene Magyarország számára is” – mondta. „Több verzió is volt már, a probléma az, hogy nemcsak a költségvetés összegét nem határozták meg az államok, hanem sok új cél jelenik meg, amire az EU pótlólag szeretne forrásokat elkülöníteni: ilyen az éghajlatváltozás, a migrációval kapcsolat kérdés, a védelempolitika megerősítése is” – fogalmazott.
Tóth Norbert a migrációra szánt tétel növelésével kapcsolatban elmondta: egyes országok különbözőképpen költenék el ezeket a forrásokat. Míg van, aki az integrációt finanszírozná, mások – mint Magyarország – a határvédelemre fordítaná azt.
„Magyarország szívesebben venné, ha a migrációra kevesebbet költenének, a kohézióra betervezett pénzek pedig emelkednének” – hangsúlyozta.
