Dánia az elmúlt években az európai migrációs vita egyik legérdekesebb laboratóriumává vált. Miközben az országot továbbra is baloldali, szociáldemokrata kormány vezeti, Koppenhága több kérdésben is olyan álláspontot képvisel, amely korábban elsősorban a jobboldali, bevándorlásellenes pártok programjából volt ismert. A dán kormány nemcsak az illegális migráció visszaszorítását sürgeti, hanem a bevándorlással együtt járó kulturális feszültségeket is nyíltan napirendre veszi.
A Financial Times beszámolója szerint Mette Frederiksen dán miniszterelnök támogatja azt az elképzelést, hogy uniós finanszírozású kitoloncolási központokat hozzanak létre az Európai Unión kívül. A kormányfő szerint Európa szociáldemokrata pártjainak végre konkrét megoldásokat kell kínálniuk az illegális migráció kezelésére, még akkor is, ha ehhez időnként a jobboldali vagy bevándorláskritikus erők támogatására van szükség.
Ezzel párhuzamosan a The Telegraph arról számolt be, hogy a dán bevándorlási miniszter az iszlám imára hívás betiltását helyezte kilátásba. Kaare Dybvad Bek dán bevándorlási miniszter szerint az imára hívásnak „nincs helye Dániában”, és úgy fogalmazott: az ország egyes részei már úgy hatnak, mintha „Iszlámábád külvárosai” lennének. A kijelentés jól mutatja, hogy a dán kormány a migrációt már nem pusztán határvédelmi vagy menekültügyi kérdésként kezeli, hanem szuverenitási, társadalmi és kulturális ügyként is.
Frederiksen régóta az egyik legkeményebb hangot képviseli az európai baloldalon belül migrációs kérdésekben. Álláspontja sok progresszív szövetségesének kényelmetlen, mert rávilágít arra: a tömeges illegális migráció problémáját nem lehet kizárólag humanitárius jelszavakkal és brüsszeli kompromisszumokkal kezelni.
Kapcsolódó tartalom
A vita az Európai Parlamentben is felszínre tört, miután a kitoloncolási központokat támogató irány csak jobboldali és bevándorláskritikus képviselők szavazataival tudott átmenni. A szavazást követően több jobboldali képviselő látványosan ünnepelte az eredményt, ami felháborodást váltott ki a liberális és baloldali frakciók egy részében. A dán miniszterelnök azonban nem hátrált meg. Frederiksen a Financial Timesnak azt mondta: nincs problémája azzal, ha más politikai csoportok támogatják az elképzelését. Mint fogalmazott, pragmatikus politikus, és tisztában van vele, hogy ilyen horderejű ügyeket nem lehet keresztülvinni más politikai oldalak támogatása nélkül.
A dán kormányfő szerint a szociáldemokraták egyik előnye éppen az lehet, hogy bizonyos kérdésekben a baloldallal, más ügyekben pedig konzervatívokkal, liberálisokkal, sőt akár a radikális jobboldallal is együtt tudnak működni. Ez a megközelítés gyakorlatilag kimondja azt, amit Európa-szerte egyre több választó tapasztal: a migráció kérdése túlnőtt a hagyományos pártpolitikai törésvonalakon.
Kapcsolódó tartalom
A dán fordulat azért különösen figyelemre méltó, mert nem csupán az illegális bevándorlók visszaküldéséről vagy az uniós menekültügyi rendszer reformjáról szól. Az iszlám imára hívás tervezett tilalma azt jelzi, hogy Koppenhága a bevándorlás nyomán kialakuló párhuzamos társadalmak, vallási-kulturális konfliktusok és integrációs kudarcok kérdését is politikai szintre emeli.
Ez már nem a klasszikus nyugat-európai baloldali beszédmód, amely a migrációt szinte kizárólag befogadás és sokszínűség szemüvegén keresztül értelmezte. A dán szociáldemokraták ehelyett azt üzenik: az államnak joga és kötelessége megvédeni saját társadalmi rendjét, kulturális kereteit és közbiztonságát.
Dánia példája azt mutatja, hogy Nyugat-Európában egyre több kormány kénytelen szembenézni a választói elvárásokkal. A polgárok jelentős része biztonságot, ellenőrizhető határokat, működő kitoloncolási rendszert és a saját nemzeti-kulturális közeg védelmét várja el az államtól. A dán szociáldemokraták erre pedig nem erkölcsi kioktatással, hanem politikai irányváltással reagáltak.
A migrációs szigor ma már nem kizárólag jobboldali követelés, hanem akár baloldali kormányzati realitás is lehet. Koppenhága ezzel éles kontrasztot mutat azokkal a brüsszeli és nyugat-európai progresszív erőkkel, amelyek továbbra is ódzkodnak attól, hogy az illegális migrációt biztonsági, kulturális és szuverenitási kérdésként kezeljék.
A dán kormány lépései tovább erősítik az európai politikai fordulat képét. A migráció súlyos következményeit már nemcsak a jobboldali erők nevezik meg, hanem a baloldalról is felismerik, hogy a választók bizalmát kézzelfogható rendpárti intézkedésekkel lehet megtartani.
Kiemelt kép: Mette Frederiksen dán miniszterelnök (Fotó: MTI/EPA/Olivier Matthys)