A német fregattprogram bukása újabb látványos jele annak, hogy az európai hadiipari felfutás mögött továbbra is súlyos szervezési, ipari és politikai kockázatok húzódnak meg.
Ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, az F126-os fregattprogram eredetileg a német haditengerészet modernizációjának zászlóshajója lett volna. A 2020-ban megrendelt hajók költsége azonban az eredeti 5,3 milliárd euróról előbb 10 milliárd euró környékére, majd a legfrissebb becslések szerint akár 18 milliárd eurós szintre nőtt.
Kapcsolódó tartalom
A projektet eddig is szoftverhibák, hibásan legyártott alkatrészek, lassú jóváhagyások és a német beszerzési bürokrácia útvesztői terhelték, de most megérkezett a kegyelemdöfés.
Az F126-os hadihajóprogramot végleg törölték, helyette más hajók kerülnek beszerzésre, ezzel pedig nemcsak a német állam, hanem a Rheinmetall vállalatnak is rendkívül drága leckét szerzett
A Financial Times szerint Armin Papperger, a Rheinmetall vezérigazgatója váratlanul értesült arról, hogy a német kormány a teljes program elkaszálására készül. A hadiipari vállalatvezető ugyanis hónapok óta arra épített, hogy a Rheinmetall a holland Damen Naval helyére lépve átveheti a hat F126-os fregatt építésének irányítását.
A cég nem véletlenül számolt ezzel. Papperger idén márciusban zárta le a Naval Vessels Lürssen, vagyis az NVL vállalat felvásárlását, 1,5 milliárd euróért. Ez a vállalat volt az a német hajóépítő ipari szereplő, amelynek kulcsszerepet szántak a fregattprogram megmentésében.
A Rheinmetall így a szárazföldi haditechnika, a lőszergyártás és a tüzérségi rendszerek után a tengeri hadviselés piacára is be akart törni.
Papperger korábban úgy fogalmazott, hogy az NVL megszerzésével a Rheinmetall „szárazföldön, vízen, levegőben és az űrben” is meghatározó szereplővé válhat. A terv logikusnak tűnt: Berlin történelmi léptékű fegyverkezési programot hirdetett, Európa háborús retorikája erősödött, a német állam pedig látszólag minden eddiginél több pénzt szánt védelemre.
A valóság azonban ismét keményebbnek bizonyult, mint a politikai bejelentések világa.
A Financial Times forrásai szerint a Rheinmetall abban bízott, hogy a német kormány végül átadja neki a megfeneklett F126-program vezetését. A cég áprilisban 12,8 milliárd eurós nettó ajánlatot tett a projekt átvételére, amely áfával együtt 15,2 milliárd eurót jelentett volna. A szerződés előkészítése már előrehaladott állapotban volt, és a tervek szerint még a Bundestag költségvetési bizottsága elé kerülhetett volna a nyári szünet előtt.
Ehhez képest Boris Pistorius német védelmi miniszter végül teljesen más irányt választott. A tárca lefújta az F126-os programot, és helyette nyolc kisebb, olcsóbb és gyorsabban hadrendbe állítható MEKO A-200 fregatt beszerzését tervezi a német TKMS vállalattól.
A miniszter azzal indokolta a döntést, hogy a fregattprogram költsége 2020 óta nagyjából 10 milliárd euróról 18 milliárd euróra nőtt, miközben már 2,3 milliárd eurót elköltöttek rá. A miniszter szerint ez egyszerűen elfogadhatatlan.
A döntés a német parlamentben több támogatót is kapott. A kormánypárti kereszténydemokrata Bastian Ernst, aki korábban maga is a Rheinmetallnál dolgozott, úgy fogalmazott: a lépés biztosíthatja, hogy a német haditengerészet minél előbb megkapja azokat a hajókat, amelyekre az orosz tengeralattjárókkal szembeni védelemhez szüksége van.
A Rheinmetall szempontjából azonban mindez súlyos csapás. A Financial Timesnak nyilatkozó egyik vállalati szereplő katasztrófának nevezte a döntést, és azt mondta: a bejelentés nagy sokkot okozott.
A piaci reakció gyors és látványos volt. A Rheinmetall részvényei a bejelentés után csaknem ötödüket veszítették el értékükből, miközben a cég papírjai az év során összességében is jelentős nyomás alá kerültek. A befektetők korábban óriási várakozásokat áraztak be a vállalatnál, mivel a háborús európai környezet, a német újrafegyverkezés és a NATO-tagállamok növekvő védelmi kiadásai mind a Rheinmetall malmára hajtották a vizet.
A rossz hír érkezése nagy zuhanást okozott, de azóta már közel tíz százaléknyit visszaerősödött a vállalat értéke, ami még így is jelentősen alulmúlja a néhány héttel korábbi szintet. A vállalat hosszú távú kilátásai bizonytalanok, mivel az első negyedéves eredményei elmaradtak az elemzői várakozásoktól, és most a hajóipari terjeszkedés is komoly kérdőjeleket kapott.
Illusztráció: a német haditengerészet Erfurt korvettje kihajózik az Északi-tengerre a norvégiai Harstad kikötőjéből 2025. október 13-án (Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke)Sash Tusa, az Agency Partners védelmi ipari elemzője szerint a Rheinmetall problémája az, hogy túl nagyra nőtt a különbség a befektetőknek tett ígéretek és a tényleges teljesítmény között. Úgy fogalmazott: ha egy vállalat részvényeit nagyon magas értékeltségen árazzák, akkor a piac már nem bocsátja meg könnyen a hibákat, a gyenge negyedéves számokat vagy egy rosszul sikerült felvásárlást.
Az elemző szerint a Rheinmetall vélhetően túlbecsülte saját befolyását Berlinben, és azt hitte, hogy nagy, megbízható német védelmi vállalatként átveheti, majd számára kedvezőbb feltételekkel újraárazhatja az F126-os programot.
A német kormány ugyanakkor azt állítja, hogy semmilyen ígéretet nem szegett meg, mert a Rheinmetall soha nem írt alá hivatalos szerződést a fregattprogram átvételéről. A Financial Timesnak nyilatkozó, az ügyet közelről ismerő források szerint azonban ez csak formailag igaz: a német állam már arra ösztönözte a vállalatot, hogy végezze el az átadás-átvételhez szükséges átvilágítást, és készüljön fel a projekt átvételére.
A Rheinmetall számára különösen kellemetlen, hogy a vállalat éppen a nagy tengeri kitörés reményében vásárolta meg az NVL-t. Egy másik német védelmi ipari szereplő a Financial Timesnak úgy fogalmazott: a cég egy hajógyárat vett meg azzal a reménnyel, hogy hamarosan egy óriási szerződéshez jut. Szerinte ez „nagyon-nagyon drága szerencsejáték” volt.
A német védelmi minisztérium igyekezett enyhíteni a konfliktust. A tárca szerint nincs ellenségeskedés a Rheinmetall-lal szemben, a vállalat továbbra is kiváló munkát végez számos területen, és Berlin változatlanul fontos nemzeti bajnokként tekint rá.
Az F126-os fregattprogram története így újabb példája annak, hogy az európai fegyverkezési fordulat a gyakorlatban sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt Brüsszelben vagy Berlinben a politikai szónoklatok sugallják.
A pénz önmagában nem épít hadihajót, nem gyorsítja fel a jóváhagyásokat, nem javítja ki a hibás terveket, és nem teremti meg automatikusan azt az ipari fegyelmet, amely egy valódi nagyhatalmi védelmi stratégia alapja lenne.
A kiemelt kép illusztráció: hadihajók makettjei az ukrán védelmi minisztérium hivatalos védelmi ipari portálja, a ZBROYA standján a 8. alkalommal rendezett német-ukrán gazdasági fórumon (Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke)