A német ellenzéki párt immár hét százalékponttal előzi meg a hagyományosan legerősebb német pártszövetséget. A fejlemény különösen súlyos jelzés Berlin számára, mert az AfD előretörése hónapok óta a kormánypártok támogatottságának mélyrepülésével párhuzamosan történik.

Korábban már beszámoltunk róla, hogy a CDU/CSU és a szocialista SPD együttes támogatottsága a felmérések szerint 34 százalékra olvadt, vagyis a jelenlegi berlini kormány mögött már csak nagyjából a választók egyharmada áll. A számok azért is drámaiak, mert a 2025. februári szövetségi választáson elért eredményükkel a két párt még többséget tudott alkotni. Ehhez képest a mostani adatok már azt mutatják: ha ma tartanának választást, a jelenlegi kormánykoalíció aligha maradhatna kormányon.

A fordulat sebességét jól mutatja a március eleji állapothoz képest bekövetkezett változás is. A Forsa intézet akkori adatai szerint a kormánypártok együtt még 40 százalékon álltak, miközben az AfD 24 százalékos támogatottságot tudhatott maga mögött. Vagyis a kormánypártok akkor még 16 százalékponttal előzték az AfD-t. Néhány hét alatt ez a különbség egyszerűen elolvadt.

A legfrissebb INSA-adatok alapján a CDU/CSU 22 százalékon, az SPD 12–12,5 százalék körül, a Zöldek 14 százalékon, a Baloldal 10 százalék körül áll. A liberális FDP és a Sahra Wagenknecht-féle BSW egyaránt a bejutási küszöb közelében mozog.

A német pártrendszer közepén egyre nagyobb vákuum keletkezik, amelyet egyelőre az AfD foglal el a legsikeresebben.

A folyamat hátterében több, egymást erősítő válság áll. Az év eleje óta elmélyülő üzemanyag- és energiaválság, az ipari teljesítmény gyengülése, az árak emelkedése, valamint a migrációs és biztonságpolitikai viták együtt mind rontják a kormány megítélését. Németország továbbra is az uniós integráció, Ukrajna támogatása és az orosz energiahordozóktól való elszakadás legfontosabb európai képviselője, ám a hanyatló jólét és a gazdasági bizonytalanság egyre látványosabban csökkenti a választói bizalmat.

Friedrich Merz kancellár helyzete személyesen is rendkívül nehéz. A korábbi felmérések szerint a választók elsöprő többsége elégedetlen a teljesítményével, és a legújabb kutatások sem jeleznek fordulatot. A választók jelentős része úgy érzi, hogy a kormány nem tud érdemi választ adni az emelkedő árakra, az energiahelyzetre, az infrastruktúra állapotára, a gazdasági stagnálásra és a migrációra.

Ebben a helyzetben az AfD már nem pusztán protestpártként jelenik meg. A 30 százalékos lélektani küszöb átlépése azt üzenhetné a német belpolitikának, hogy a korábban elszigeteltségre ítélt rendszerkritikus erőre immár legfőbb kormányzati alternatívaként tekintenek a választók.

Különösen látványos a folyamat Kelet-Németországban. Szász-Anhaltban az AfD támogatottsága egyes felmérések szerint már egyértelműen 40 százalék fölé emelkedett, és a párt helyi vezetői nyíltan arról beszélnek, hogy önálló kormányzásra készülnek.

Ez azért is jelentene politikai földrengést, mert a tartományi kormányok Németországban jelentős hatáskörökkel bírnak: az oktatás, a rendőrség és a belbiztonság területén is komoly befolyásuk van, emellett a szövetségi tanácson, a Bundesraton keresztül az országos politikába is beleszólnak.

A hagyományos német pártok továbbra is fenntartanák az AfD körüli politikai tűzfalat, vagyis hivatalosan kizárják az együttműködést a párttal. Csakhogy minél nagyobb választói tömb sorakozik fel az AfD mögött, annál nehezebb fenntartani azt a logikát, hogy a választók közel harmadának akaratát tartósan ki lehet zárni a politikából.

Az AfD 29 százalékos rekordja, a CDU/CSU 22 százalékos visszaesése, a SPD mélyrepülése és a kormánykoalíció folyamatos gyengülése azt mutatja, hogy Németországban a politikai stabilitás megrendült.

A kérdés már nem az, hogy az AfD jelen van-e a német politikában. Hanem az, hogy a gazdasági válságtünetek, az energiabizonytalanság, a migrációs feszültségek és a kormánnyal szembeni növekvő elégedetlenség képes-e olyan tartós átrendeződést előidézni, amely nemcsak Berlint, hanem egész Európát új helyzet elé állítja.

Németország esetében minden belpolitikai fordulat európai következményekkel jár. Ha az AfD felemelkedése folytatódik, akkor az uniós migrációs, gazdasági, iparpolitikai és biztonságpolitikai stratégiák is egy csapásra megváltozhatnak.

Kiemelt kép: Alice Weidel, a német ellenzéki Alternatíva Németországért (AfD) párt társelnöke sajtóértekezletet tart a német parlament berlini épületében 2026. március 17-én (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)