J. D. Vance alelnök kedden egy sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy az Egyesült Államok még nem határozott arról, hova küldi a korábban Lengyelországba szánt több ezer fős katonai kontingensét. Az eseményen elhangzottakkal kapcsolatban a Die Welt német hírportál egy részletesebb beszámolót is közölt, miszerint a lengyel sajtó részéről érkező kérdésre reagálva J. D. Vance az európai média kritizálásába kezdett.

„Nézzék, egész életemben állandó siránkozást hallottam az európai médiától arról, hogy mi minden rossz az Egyesült Államokban. Hogy nincs ez, nincs az, nem költünk eleget az egészségügyre” – fogalmazott J. D. Vance a Fehér Házban.

„Ha az európai média támadni akarja az Egyesült Államok elnökét, előbb nézzen tükörbe”

– jelentette ki J. D. Vance.

Az alelnök egy lengyel újságírói felvetésre reagált, miszerint Donald Trump amerikai elnök korábban arra tett ígéretet, hogy nem csökkentik a lengyelországi katonai jelenlétet. Az alelnök az erről szóló találgatásokat – valamint azt a felvetést, hogy gesztust tennének Vlagyimir Putyin orosz elnök irányába – határozottan cáfolta.

Jelenleg egy tízezer fős amerikai kontingens állomásozik Lengyelországban, a négyezer fős bővítés leállítását pedig a szokásos rotációs késedelemnek nevezte.

J. D. Vance egyúttal azt is cáfolta a keddi sajtótájékoztatón, hogy átfogó amerikai csapatkivonás zajlana Európában. Mint mondta, a jelenlegi helyzetben az Egyesült Államok célja saját biztonságának maximalizálása, az európai csapatmozgások is ezt a célt szolgálják.

Kifejtette:

Washingtonnak van egy határozott célja arról, hogy Európa valamivel nagyobb felelősséget vállaljon saját kontinensének integritásáért. 

„Ez nem hátrány Európa számára, hanem ösztönzés arra, hogy többet tegyen saját biztonságáért. Ez arra ösztönzi Európát, hogy nagyobb felelősséget vállaljon” – mondta. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok jó szövetséges, jó barát és kereskedelmi partner kíván lenni. Megerősítette, hogy Lengyelország csak amerikai segítséggel lenne képes megvédeni saját magát.

Az amerikai stratégia megmutathatja, mit akar Washington a NATO-val

Az amerikai csapatkivonásról szóló sajtóértesülésekkel kapcsolatban a Pentagon is megszólalt. Sean Pernell szóvivő Lengyelországot példamutató szövetségesnek nevezte, egyúttal közölte, hogy az amerikai dandárok számának csökkentése a 2021-es állapotokhoz való visszatérést jelenti, és emiatt léphet fel a J. D. Vance által emlegetett rotációs késedelem.

Az amerikai katonák Lengyelországba történő telepítésének leállításáról szóló első sajtóinformációkra Varsó visszafogottan, ugyanakkor meglepetten reagált. Wladyslaw Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter közleményében a lengyel–amerikai szövetség életerős és tartós mivoltát hangsúlyozta.

„Lengyelország továbbra is Amerika legstabilabb szövetségese marad”

– hangsúlyozta Wladyslaw Kosiniak-Kamysz.

Pawel Zalewski, a tárcavezető helyettese ugyanakkor kiemelte, hogy korábban arra kaptak garanciát az amerikaiaktól, hogy nem állítják le a bővítést, ezért J. D. Vance keddi kijelentése komoly megkönnyebbülést jelenthet a lengyel védelmi tárcának.

A látszólag ellentmondásosnak tűnő amerikai magatartás megértésében nagy segítséget jelenthet az Egyesült Államok tavaly novemberben elfogadott új nemzetbiztonsági stratégiája, amelyben világosan kifejtik, hogy Washington hogyan képzeli el az együttműködést európai partnereitől és mit is vár ezért tőlük cserébe.

Európával kapcsolatban – a civilizációs hanyatlás említése mellett – a dokumentumban arra hívták fel a figyelmet, hogy

céljuk a stratégiai stabilitás feltételeinek megteremtése Európa és Oroszország között, valamint biztonsági kérdésekben szorgalmazták azt, hogy Európa képes legyen saját lábára állni.

„Véget ért az az időszak, amikor az Egyesült Államok Atlaszként (a görög mitológiából ismert titán, aki az eget tartja – a szerk.) hordozza a hátán a világrendet” – olvasható a dokumentumban.

Ez a logika tükröződik Washington hozzáállásában azokhoz az európai országokhoz is – például Németországhoz, ahonnan 5 ezer amerikai katona kivonását tervezik, illetve Nagy-Britanniához –, amelyek elítélték a február végén és március elején indított amerikai–izraeli légi hadjáratot Irán ellen.

Mi lesz a NATO sorsa?

Az amerikai csapatkivonásról szóló sajtóbeszámolók ismét felelevenítették azokat az iráni háború kapcsán írt elemzéseket és politikusi megnyilatkozásokat, amelyek már a NATO szétesését vetítik előre. Utóbbival kapcsolatban érdemes külön kiemelni Donald Tusk lengyel kormányfő – akivel Magyar Péter miniszterelnök szerdán találkozott Varsóban – aggályait, aki mindezeknek május elején adott hangot közösségi oldalán.

„A legnagyobb fenyegetés a transzatlanti közösségre nem a külső ellenségek, hanem a szövetségi rendszer szétesése jelenti.

Mindent meg kell tennünk azért, hogy visszafordítsuk ezt a katasztrofális folyamatot” – írta Donald Tusk.

Washington részéről jogosnak tekinthető a felvetés, hogy a szövetség bürokratikus irányítása fenntarthatatlan, Amerika számára pedig súlyos költségeket jelent, ha Európa pedig csak akkor fejleszti védelmi – és ezáltal más gazdasági – kapacitásait, ha az orosz–ukrán háborúhoz vagy az iráni háborúhoz fogható fenyegetésekkel kénytelen szembenézni.

Az amerikai nemzetbiztonsági stratégia alapján joggal vethető fel, hogy Donald Tusk aggodalmai ellenére Washington érdekelt a szövetség fenntartásában, de ehhez egy Amerikára kevésbé ráutalt Európára van szüksége, amelyre valóban egyenrangú partnerként tekinthet. Amennyiben mégis a szétesést felé haladnának a Donald Tusk által felvázolt folyamatok, akkor ez csak akkor következhet be, ha Európa a Washingtonnal való partneri együttműködést hosszú távon elhalasztotta.

Kiemelt kép: J. D. Vance amerikai alelnök (Fotó: MTI/EPA/Will Oliver)