Németország néhány év alatt látványosan maga mögött hagyta a második világháború óta követett, hagyományos kül- és biztonságpolitikai gondolkodását. A katonai önkorlátozás, az óvatos geopolitikai szerepfelfogás és a gazdasági kapcsolatok elsődlegessége helyett Berlin már nyíltan arról beszél, hogy Európa vezető katonai hatalmává akar válni.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint ezt a fordulatot rögzíti az új német katonai stratégia is, amely nem egyszerűen egy haderőfejlesztési dokumentum, hanem annak kinyilvánítása, hogy a következő másfél évtizedben katonai értelemben is vezető szerepre készül Németország.

Mint írták, a folyamat kezdete 2022 februárjához köthető, amikor három nappal Oroszország ukrajnai inváziója után Olaf Scholz a Bundestagban meghirdette a „Zeitenwende”, vagyis a korszakváltás politikáját. A beszéd sokkoló erejét az adta, hogy az egykori német kancellár gyakorlatilag szakított azzal a német stratégiai kultúrával, amely évtizedeken át tudatosan korlátozta a katonai erő szerepét.

A kancellár két történelmi jelentőségű döntést jelentett be: egyrészt létrehoztak egy 100 milliárd eurós különalapot a Bundeswehr modernizálására, másrészt vállalták, hogy a német védelmi kiadások tartósan elérik a GDP 2 százalékát. Mindkettő radikális változás volt egy olyan országban, amely hosszú időn keresztül inkább gazdasági óriásként, mintsem katonai hatalomként tekintett magára.

A Bundeswehr problémái már régóta láthatók voltak, és papíron ugyan Európa egyik legerősebb haderejének számított, a gyakorlatban azonban komoly strukturális gondokkal küzdött. Kevés volt a hadra fogható technika, lassúak és túlbürokratizáltak voltak a beszerzések, miközben az évek óta halogatott modernizáció egyre látványosabb lemaradást okozott.

A helyzet időnként egészen abszurd képet mutatott, voltak időszakok, amikor a német helikopterek vagy harckocsik jelentős része egyszerűen nem volt működőképes állapotban. A hidegháború utáni évtizedekben ugyanis a német haderő egyre inkább a külföldi missziókra koncentrált, miközben a klasszikus területvédelem háttérbe szorult.

Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány

Az új német stratégia azonban már nemcsak a hiányosságok kijavításáról szól. Boris Pistorius védelmi miniszter a dokumentum bemutatásakor nyíltan kimondta, hogy Berlin célja, hogy a Bundeswehr legyen a NATO legerősebb hadereje Európában.

Ez a mondat néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna német politikus szájából, ráadásul Boris Pistorius külön hangsúlyozta a tartalékos rendszer felértékelését is. A jövőben a tartalékosok a hivatásos állománnyal egyenrangú pillérét alkotják majd a nemzeti védelemnek. Ez jól mutatja, hogy Németország ismét egy nagyszabású európai konfliktus lehetőségére készül.

A stratégia mögött az a felismerés áll, hogy az elmúlt évtizedek biztonsági rendszere megrendült. Berlin szerint a szabályalapú nemzetközi rend válságba került, miközben a transzatlanti kapcsolatok is átalakulóban vannak.

Németországban már egyre kevésbé tekintik magától értetődőnek, hogy az Egyesült Államok hosszú távon ugyanazzal az intenzitással garantálja Európa biztonságát, mint korábban.

Ezt nemcsak Donald Trump NATO-val kapcsolatos kijelentései erősítették meg, hanem az amerikai stratégiai gondolkodás átalakulása is. Washington figyelme egyre inkább az indiai–csendes-óceáni térségre és Kína feltartóztatására összpontosul, miközben az európai szövetségesektől azt várják, hogy saját kontinensük védelmében nagyobb szerepet vállaljanak.

A német stratégia ebből a szempontból kijózanító dokumentum. A legfontosabb fenyegetésként Oroszországot nevezi meg, amely Berlin szerint katonai erővel akarja átalakítani az európai biztonsági rendszert.

Katonai áttörés 2039-re: küszöbön a Bundeswehr reformja

A dokumentum ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a fenyegetés már nem kizárólag hagyományos katonai formában jelentkezik. Németország szerint Oroszország jelenleg is hibrid hadviselést folytat a NATO-tagállamok ellen. Kiberakciók, szabotázsakciók, dezinformációs kampányok és politikai befolyásolási műveletek révén próbálja gyengíteni a nyugati társadalmak stabilitását.

Berlin döntése ugyanakkor szakítás is a korábbi német külpolitikai doktrínával, a „változás kereskedelem által” elvével. Németország korábban abból indult ki, hogy a gazdasági kapcsolatok és az együttműködés hosszú távon politikai közeledést eredményeznek, míg az új stratégia ezzel szemben tartós geopolitikai rivalizálással számol. A dokumentum egyik legérdekesebb része a jövő háborúinak leírása. A német stratégák szerint a 21. századi konfliktusokban fokozatosan eltűnik a határ béke és háború, civilek és katonák, valamint hátország és frontvonal között.

A német hadsereg, a Bundeswehr lobogóját viszik katonák a NATO keleti szárnya védelmét erősítő 45. német páncélos dandár szolgálatba helyezési ünnepségén Vilniusban 2025. május 22-én (Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins)

A technológiai fejlődés – különösen a mesterséges intelligencia, az autonóm rendszerek és a kvantuminformatika – alapvetően alakítja át a hadviselést. A jövőben az információs fölény legalább olyan fontos lehet, mint a hagyományos katonai erő.

A stratégia szerint az a fél kerül előnybe, amely gyorsabban képes adatot gyűjteni, feldolgozni és döntést hozni. Ugyanakkor a digitalizáció új sebezhetőségeket is teremt, és egy sikeres kibertámadás akár kritikus infrastruktúrákat vagy katonai kommunikációs rendszereket béníthat meg.

Kiemelt szerepet kap az úgynevezett hatékony tömeg koncepciója is, amely arra épül, hogy a jövő hadszínterein a drága csúcstechnológiás rendszerek és az olcsó, tömegesen alkalmazható eszközök – például drónrajok – együttesen határozzák majd meg a harcászatot.

Vagyis önmagában már nem elég néhány kiemelkedően fejlett fegyverrendszer. A Bundeswehrnek egyszerre kell technológiailag fejlettnek és mennyiségileg is fenntarthatónak lennie.

A stratégia legfontosabb része a Bundeswehr hosszú távú fejlesztési terve. A cél 2039-re egy olyan haderő kialakítása, amely technológiai fölénnyel rendelkezik, képes digitális dominanciát kialakítani, és mesterséges intelligenciával támogatott döntéshozatali rendszereket használ.

Az elemzés szerint a modernizáció három szakaszban zajlana.

• Az első, 2029-ig tartó időszak célja a jelenlegi erők teljes harckészültségének helyreállítása. Ekkorra kell teljes műveleti képességet elérnie a Litvániában települő német dandárnak is, amely a NATO keleti szárnyának egyik kulcseleme lesz.
• A második szakasz 2031-ig tartana, és már új képességek kiépítéséről szólna. Itt jelennek meg az integrált légvédelmi rendszerek, a digitalizált parancsnoki láncok és az új generációs kommunikációs rendszerek. A cél az, hogy Németország képes legyen egy teljes, modern hadtestet biztosítani a NATO kollektív védelméhez.
• A harmadik szakaszban, 2039-ig, a hangsúly a technológiai fölény megszerzésére kerülne. A Bundeswehrnek ekkorra teljesen digitálisan integrált, mesterséges intelligenciával támogatott haderővé kell válnia.

A stratégia ugyanakkor nemcsak technológiai, hanem társadalmi kihívásokat is felvet.

Berlin célja egy 460 ezres katonai struktúra kialakítása. Ez 260 ezer aktív katonát és 200 ezer tartalékost jelentene. Ez hatalmas feladat lesz egy olyan országban, ahol jelenleg körülbelül 185 ezer aktív katona szolgál, miközben a német munkaerőpiac már most is komoly munkaerőhiánnyal küzd.

A tartalékos rendszer kiépítése különösen érzékeny kérdés lehet. A stratégia szerint a tartalékosoknak kulcsszerepük lesz a kritikus infrastruktúra védelmében, a logisztikai támogatásban és a szövetséges csapatok mozgásának biztosításában. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a társadalom egészének részt kell vállalnia a védelemben.

Mindeközben Berlin a Bundeswehr egyik legnagyobb problémáját, a bürokráciát is megpróbálja lebontani. A védelmi minisztérium több mint 150 intézkedést és mintegy 600 egyszerűsítési lépést tervez. Pistorius szerint minden belső szabályzat automatikus lejárati időt kapna, és ha egy előírás nem szükséges, automatikusan hatályát veszíti.

Az új német katonai stratégia így jóval több egyszerű haderőfejlesztési tervnél. Németország próbál alkalmazkodni egy olyan világhoz, amelyben ismét a katonai erő és az elrettentés vált a biztonságpolitika meghatározó elemévé.

Ha Berlin valóban végigviszi ezt az átalakulást, és képes lesz tartósan finanszírozni a növekvő védelmi kiadásokat, akkor néhány évtizeden belül ismét Európa legerősebb katonai hatalmává válhat. Ez pedig nemcsak Németország szerepét, hanem az egész kontinens geopolitikai egyensúlyát is alapvetően átformálná.

Kiemelt kép: Katonák a német haderő, a Bundeswehr évenkénti szárazföldi hadgyakorlatának sajtónyilvános napján, 2022. október 17-én az észak-németországi Bergenben (Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel)