Kizárólag harci robotokra támaszkodva, egyetlen puskalövés nélkül foglaltak vissza az ukránok egy orosz támaszpontot a harkivi fronton. A tavaly nyári eset elsőre sci-fibe illőnek tűnhet, azonban Kaiser Ferenc szerint a robotizált hadviselés már a mindennapok része.
„Rengeteg videófelvétel bizonyítja, hogy a harckocsikat nem a klasszikus értelemben vett gyalogság kíséri, hanem kisebb lánctalpas drónok, míg a levegőből FPV drónok fedezik őket. A hadviselő felek egyre inkább ebbe az irányban mozognak el, gyakorlatilag ez már a jelen” – fogalmazott a szakértő.
Kaiser Ferenc úgy látja, hogy a technológiai eltolódás különösen az ukrán oldalon látványos, ahol a súlyos humánerőforrás-gondokat igyekeznek távvezérelt rendszerekkel enyhíteni. Úgy véli, a robotika áttörést hozott, de az emberi jelenlétet még nem tudja teljesen helyettesíteni. A nehéz terepviszonyok és a leárnyékolás miatt a lövészkatonákra és a gyalogsági harcjárművekre is szükség van.
A szakértő megjegyezte, hogy a részleges tehermentesítés globálisan is megfigyelhető: „Irán a tüzérséget és a felderítést is drónokkal váltja ki. Bár az eszközöket tucatszám éri találat, a kezelőket ez aligha rázza meg. Ők négyezer kilométerre, egy konténerből irányítják a gépeket, így nem kerülnek olyan életveszélybe, mint a két amerikai pilóta, akiket Iránból kellett kimenteni.”
Az ukrán hadsereg robotkatonákkal próbálja ellensúlyozni a fronton lévő súlyos humánerőforrás-gondokat (Fotó: NurPhoto/AFP)„A legkomolyabb hátrányuk, hogy meghekkelhetik őket”
A szakértő kiemelte, hogy a klasszikus robotkatonákat egyelőre még mindenki teszteli. Az eszközök palettája ugyanakkor a bogár méretű drónoktól a több ezer tonnás hadihajókig terjed, és minden kategóriának megvannak a maga sajátosságai.
„Miközben az FPV drónok mellett az olcsóság és a tömeggyárthatóság szól, a csillagászati áron készülő nagy rendszerek igazi képességsokszorozók. Utóbbiak akár több ezer kilométerre is bevethetők a bázisuktól, és mivel nem kockáztatnak emberi életet, a legveszélyesebb zónákba is beküldhetők, ahol a gép elvesztése már kalkulált kockázat.”
Kaiser Ferenc ugyanakkor a technológia legsúlyosabb korlátjára, a sebezhetőségére is felhívta a figyelmet.
„A legkomolyabb hátrányuk, hogy meghekkelhetik őket. Ha az ellenség átveszi a parancsnokságot, a saját gazdáik ellen fordíthatja, vagy leszállásra, lezuhanásra kényszerítheti ezeket a fegyverrendszereket”
– mutatott rá, emlékeztetve a 2011-es esetre, amikor egy titkos amerikai Sentinel drón került iráni kézre.
Drónelhárító fegyvert tesztel egy ukrán katona a Kvertus vállalat rádióelektronikai hadviselési (RB) és rádióelektronikai felderítő (REF) rendszereinek bemutatóján a Lvivi területen 2024. május 28-án (Fotó: Jurij Djacsisin/AFP)Mint mondta, az orosz-ukrán háborúban már száloptikás vezérléssel is megpróbálják kivédeni a rádiófrekvenciás zavarást. „Ezeknél a drónoknál optikai kábelt húznak maguk után, akár több tíz kilométeren keresztül. Ha azonban a szál megszakad, a vezérlés is nehézkessé válik. A fejlettebb rendszereknél, például az amerikai Reapereknél ilyenkor autonóm módba kapcsolnak, és visszatérnek a bázisra.”
A technológiai kockázatok mellett a szakértő egy etikai dilemmát is megemlített, ugyanis a távolról dolgozó kezelőkben a fizikai távolság miatt sokszor nem is tudatosul, hogy „nem egy számítógépes játékkal játszanak, hanem a valóságban embereket ölnek.”
Kapcsolódó tartalom
Az online piactól a terrorizmusig
„Ezek az eszközök már több mint egy évtizede velünk vannak. Az Iszlám Államnak már 2014–2015-ben, a szíriai és iraki harcokban is voltak kínai permetező drónokból kialakított eszközei, amelyek kamikazedrónként funkcionáltak” – idézte fel Kaiser Ferenc.
Megjegyezte, hogy pár ezer dollárért már bárki vásárolhat az online piacokról jó minőségű eszközöket. „Sajnos minimális kreativitással bárki át tudja alakítani őket támadó fegyverré. Egy nagyobb sebességű FPV drón önmagában is komoly sérülést okoz, hátha még ragasztószalaggal rátesznek egy kibiztosított kézigránátot.”
Véleménye szerint a hadtörténelemben örök a kard és pajzs harca, amely napjainkban szinte követhetetlen sebességre kapcsolt. „Egy folyamatos verseny van, ha kijön egy új fegyverrendszer, azonnal keresik ellene a megoldást. Annyira felpörgött az innovációs ciklus, hogy bármilyen szupercsoda képességét körülbelül 3-4 héten belül le tudják védekezni” – mutatott rá.
Az ukrán katonai hírszerzés (GUR) egyik katonája egy Magura tengeri drónt irányít egy újságíróknak tartott bemutatón Ukrajnában 2024. április 11-én(Fotó: Genya Savilov/AFP)Amikor a gép adja ki a tűzparancsot
Az egyik legnagyobb fordulatot a mesterséges intelligencia térnyerése jelenti. Kaiser Ferenc elmondta, hogy az AI nemcsak segít a célpontok azonosításában, hanem esetenként átveszi a taktikai döntéshozatalt is.
„Mind az orosz, mind az ukrán, de az amerikai rendszerekben már a mesterséges intelligencia végzi az adatfeldolgozás és az elemző-értékelő munka jelentős részét. Képes összevetni a különböző drónok szenzoradatait a műholdas felderítéssel és más forrásokkal, majd ad a kezelőnek egy prioritási listát, hogy melyik célpontot mennyire célszerű megtámadni.”
Hozzátette, hogy a rendszer hatékonysága a folyamatosan frissített betanítóadatokon múlik. Kaiser Ferenc szerint az ukránok egyik legfontosabb stratégiai kincse a rengeteg harctéri adat, amellyel naponta több százezer új információt csatornáznak az adatbázisukba.
Az AI legaggasztóbb fejleménye azonban éppen az az emberi kontroll elvesztése lehet.
„Eddig az volt a fő szabály, hogy a piros gombot mindig ember nyomja meg, de mind Izraelből, mind Oroszországból, mind Ukrajnából érkeznek olyan információk, hogy ezt már valamikor az AI teszi meg. Tehát maga a mesterséges intelligencia emberi beavatkozás nélkül is kiadhat tűzparancsot”
– emelte ki a szakértő.
Francia biztonsági szakemberek mutatják be a 2024-es párizsi olimpia drónvédelmi központját a Vélizy-Villacoublay katonai bázison 2024. március 14-én. (Fotó: Emmanuel Dunand/AFP)Kaiser Ferenc úgy véli, hogy a technológiai fejlődés hatása ellentmondásos, ugyanis egyrészt növeli, másrészt demokratizálja a különbséget a fejlett és kevésbé fejlett országok között.
Példaként említette a február 28-a óta húzódó iráni konfliktust: „A kisebb-olcsóbb eszközökkel, cirkáló lőszerekkel vagy öngyilkos drónokkal Irán képes zárni a Hormuzi-szorost, mert nagyon hatékonyan képesek relatíve olcsó eszközökkel is elképesztő pusztító csapásokat mérni a támadó túlerőben, technikai fölényben lévő ellenségre.”
Kifejtette, hogy ezek az iráni eszközök annyira hatékonyak, hogy már az Egyesült Államok hadereje is kísérletezik velük. „Már az amerikaiak is felhasználtak néhány zsákmányolt iráni drónt arra, hogy azok alapján egy olcsóbb, ugyanakkor pontosabb támadó fegyverrendszert fejlesszenek ki tömeges alkalmazásra. Vagyis a technológiai átvétel már oda-vissza működik, nemcsak Irán másolja az amerikai technológiát, hanem fordítva is.”
Robotrendőrök és etikai kockázatok
A technológiai fejlődés borzasztóan gyors, ki látta 10-15 éve előre azt, ami most van. A kérdés csak az, melyik ötletet mikor tudják megcsinálni, valószínűleg rengeteg új fejlesztés lesz” – fogalmazott a szakértő.
A robotizált eszközök a hadviselés mellett a rendvédelemben is megjelentek. Kína egyes városaiban már mesterséges intelligenciával működő robotrendőrök segítik a forgalomirányítást.
Kaiser Ferenc szerint míg a tájékoztatás vagy a forgalomirányítás hamarosan rutinfeladattá válik a gépek számára, a túszmentéshez hasonló komplex műveleteknél még hosszú ideig megkerülhetetlen marad az ember.
Az autonóm rendszerek térnyerése viszont súlyos jogi és etikai vákuumot is teremt, amellyel a nemzetközi jog egyelőre képtelen lépést tartani.
„Ha egy meghibásodott fegyverrendszer meggyilkol valakit, ki a felelős? A gyártó lesz a felelős a hibás termék miatt, vagy a felhasználó haderő, amely bevetette? A nemzetközi jog csak lohol az események után, és a helyzetet nehezíti, hogy a technológiai éllovas nagyhatalmak jellemzően távol maradnak a szabályozó egyezményektől.”
A jövő hadviselését illetően Kaiser Ferenc nem a teljesen személytelen gépi háborút, hanem a hibrid rendszerek dominanciáját látja reálisabbnak.
„Még mindig van egy csomó olyan feladat, amire muszáj az embert bevetni. A nehezen járható terep, a szakadékok vagy a domborzat árnyékoló hatása miatti jelvesztés, a repülőeszközök távirányítása olyan akadályok, amiket egyelőre csak az ember képes hatékonyan kezelni. A mostani tudásunk szerint valószínűbbek lesznek az úgynevezett hibrid, például gyalogos szakaszok, amelyben 15-20 katonai és 30-40 különféle robot mozog együtt a harcmezőn” – összegezte a biztonságpolitikai szakértő.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Illusztráció a jövő modern harcászatáról, amelyben a robotkatonák és az AI szerepe is alapjaiban írja felül a hadviselés szabályait (Grafika: hirado.hu/generatív AI)