Egyiptomi régészek II. Ramszesz fáraó hatalmas, mintegy öttonnás szobrának egy darabjára bukkantak a Nílus-delta keleti részén található Tel Faraoun területén. A két méter magas töredék egy fontos részeket őrzött meg egy triászból, a kutatók feltételezése szerint pedig Pi-Ramszeszben, a birodalom egykori fővárosában állhatott, majd onnan szállíthatták át a templomkomplexumáról ismert Emetbe. A felfedezés a Biblia szempontjából azért lehet jelentős, mert számos történész úgy véli, II. Ramszesz idejére tehető a mózesi kivonulás eseménysora, amely során a zsidó nép négyszáz év után megszabadult az egyiptomi rabszolgaságból. Bár a Szentírás nem említi az uralkodó nevét, leírása szerint a héber rabszolgák „Ramszesz városát” építették.
II. Ramszesz a 19. dinasztia harmadik uralkodója volt, Egyiptom uralkodása alatt érte el virágkora teljességét. Közvetlen régészeti bizonyíték vagy konkrét névfeljegyzés még nem igazolja az azonosságot, a területen előkerült leletek – köztük egy korábban talált, Ramszesz jelzéseivel ellátott bronzkard – tovább erősítik az uralkodó és a bibliai elbeszélés közötti földrajzi és történelmi kapcsolatot.
Az egyiptomi felfedezéssel párhuzamosan Törökországban is izgalmas fejleményekről adtak hírt. 1959-ben fedezték fel az Ararát-hegyen azt a kőzetképződményt, amely egy hatalmas, megkövesedett hajóra hasonlít és amely egyes kutatók szerint nem más, mint a bibliai Noé bárkája. Most Andrew Jones, a Noah’s Ark Scans nevű kutatócsoport munkatársa jelentett be új fejleményeket: a The New York Post cikke szerint a kutatók talajmintákat gyűjtöttek, valamint georadarral és infratermal-technológiával vizsgálták a területet. Méréseik szerint a képződmény 515 láb hosszúságú, ami átszámolva pontosan megfelel a bárka Bibliában szereplő méreteinek. A mai földfelszín alatt a területen folyosók húzódnak, amelyek egy központi „terembe” vezetnek, amelyet Jones átriumnak nevezett. A kutatók összesen 88 talajmintát gyűjtöttek, amelyek meglepő módon háromszor annyi szerves anyagot és mintegy 38 százalékkal több káliumot tartalmaztak, mint a közvetlen környezetből vettek, ami a kutatók szerint azt bizonyítja, hogy az ott egykor élt emberek és állatok valóban nyomot hagytak maguk után.
Emellett, habár a lelőhely mintegy 2000 méteres magasságban található, tengeri korallokat és kagylókat találtak körülötte, ami egyértelmű jele annak, hogy a terület egykor víz alatt volt. Fontos azonban megjegyezni, hogy utóbbi jelenség önmagában nem ér fel bizonyítékkal, hiszen a tektonikus mozgások hatására ami egykor tengerfenék volt, ma hegycsúcs is lehet. A kutatás vezetője maga sem jelentette ki, hogy biztosan Noé bárkája fekszik az Araráton, de mint fogalmazott, pozitív jeleket találtak, amelyeket érdemes tovább vizsgálni.
A kiemelt kép forrása: Getty Images Hungary