„Vajon a vasárnapi magyarországi általános választás véget vethet-e Orbán Viktor 16 éves miniszterelnöki időszakának?”– teszi fel a kérdést Fischer, majd hozzáteszi:
„Természetesen véget vethet. Magyarország demokrácia, bár sokan, akik most a Tisza Pártot támogatják, úgy vélik, hogy Magyarország már régen feladta a demokráciát. Főként német zöldek. A németeknek hosszú hagyományuk van más európai országokba való beavatkozásban, talán ideje lenne felhagyniuk ezzel a szokással.”
Fischer úgy látja, Orbán Viktor továbbra is jelentős támogatottsággal rendelkezik, annak ellenére, hogy a nemzetközi közéletben gyakran „autoriter” jelzővel illetik. A véleménycikk szerzője szerint ez a megközelítés sokszor leegyszerűsítő, és inkább politikai értékítéletet tükröz, mintsem a magyar belpolitikai viszonyok mélyebb ismeretét. Szerinte a miniszterelnök tartós politikai sikerei hozzájárulnak ahhoz, hogy a nemzetközi baloldali körök kritikusan viszonyulnak hozzá.
„Orbán politikai pályafutása már fiatalon kiemelkedőnek számított” – jegyzi meg a brit író.
1998-ban, 34 évesen lett Magyarország miniszterelnöke, egy általa felépített párt élén. Pályáját megszakította a 2002-es választási vereség, azonban nyolc év ellenzéki időszak után, 2010-ben újra megválasztották, és kétharmados parlamenti többséget szerzett. Ezt a fölényt a következő választásokon – 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben – is meg tudta ismételni.
„Még ha most veszítene is, akkor is ő marad minden idők legnagyobbja” – teszi hozzá.
Fischer kifejti, hogy a kormány bírálói „egyszerűen nem tudnak megbékélni azzal az alapvető ténnyel, hogy Orbán Viktor valóban népszerű, és nagyon jó abban, amit csinál. Makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy sikere csalásnak köszönhető”.
A szerző szerint a kormányfő egyik legfontosabb politikai erőssége a személyes hátteréből is fakad: vidéki származása és „önépítő” politikusi pályája különbözteti meg sok ellenfelétől. Ugyanakkor hosszú kormányzása alatt természetesen számos kritikával és kihívással is szembe kellett néznie, beleértve gazdasági nehézségeket.
Hozzáteszi: a Fidesz jelenlegi kihívója, Magyar Péter és a Tisza Párt támogatottsága növekvő figyelmet kapott, különösen egyes közvélemény-kutatások nyomán. Ugyanakkor a cikk rámutat arra is, hogy a párt szervezeti kiépítettsége még kezdeti szakaszban van.
A közösségi médiában is sokat hivatkozott Medián közvélemény-kutatásával kapcsolatban megjegyzi, hogy az intézet alapítója, Hann Endre, aki az SZDSZ tagja volt, „amely egykori maoistákat és trockistákat is magában foglalt, és kormánykoalícióra lépett a kommunista párt túlélőivel” – fejtette ki a publicista, utalva a kutatás egyoldalúságára.
Fischer kritikus a Tisza Párt felkészültségével kapcsolatban, különösen a jelöltek tapasztalatát illetően, és úgy véli, hogy egy esetleges kormányváltás komoly kockázatokat hordozhat. Ezzel szemben egy szűk többségű kormányt stabilabb és kiegyensúlyozottabb megoldásnak tart, amelyet egy erősebb ellenzék ellensúlyozhatna. Megjegyzi: „A Tiszát éltetők többsége nincs tisztában azzal, hogy jelenleg nincs egyetlen képviselőjük sem a magyar parlamentben. A Tisza kihátrált a közelmúltbeli időközi választásokból. Van néhány európai parlamenti képviselőjük, akiket Magyar Péter furcsa módon agyhalottnak nevezett.”
A publikáció kitér arra is, hogy egy esetleges Tisza-győzelem „katasztrofális következményekkel járna Magyarország számára”, majd a gondolatmenetet folytatva azt írja: „Magyarország számára a legjobb eredmény egy kis többségű Fidesz-kormány lenne, amely visszafogja a gőgöt és a bohóckodást, valamint egy valóban harapós ellenzék. Szoros lesz, de az a megérzésem, hogy Orbán még egy győzelmet arat.”
Tibor Fischer cikkében arra a következtetésre jut, hogy bár a politikai verseny szoros lehet, Orbán Viktor továbbra is esélyes a győzelemre, részben tartós választói támogatottsága és politikai tapasztalata miatt.
Kiemelt kép: Orbán Viktor miniszterelnök országjárásának dunaújvárosi állomásán 2026. március 18-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos)