J. D. Vance alelnöki pályája még csak tavaly kezdődött, de már az első pillanatokban jól látszott, hogy a Fehér Házban nem egy szürke protokolláris figuraként fog mozogni , hanem olyan politikusként, aki tudatoson építi saját karakterét, és nem riad meg a nehéz feladatoktól. A külpolitikai viták és a republikánus táboron belüli eszmecserékben az övé a legfelismerhetőbb hang. Szerepléseinek egyik legfontosabb terepe éppen Európa lett, ahol Vance már hivatalba lépése után világossá tette, hogy nem kívánja tovább ismételni a régi transzatlanti közhelyeket.
A fordulópontot a 2025. februári müncheni biztonságpolitikai konferencia jelentette. Vance ott nem elsősorban Oroszországról vagy Ukrajnáról beszélt, hanem arról, hogy szerinte Európa saját belső válságai miatt az összeomlás felé halad. A szólásszabadság korlátozásával, az ellenőrizetlen migrációval és a politikai önbizalom meggyengülésével a kontinens elvesztette régi fényét. Felszólalása nagy vihart kavart, mert egy amerikai alelnök szájából hangzottak el olyan mondatok, amelyeket korábban inkább csak európai szuverenista vagy rendszerkritikus szereplők fogalmaztak meg.
Ez a fellépés sokat elárult Vance karakteréről. Nem egyszerűen kemény hangot ütött meg, hanem jelezte, hogy ő már az amerikai jobboldal új külpolitikai irányvonalát képviseli Európában is. Ebben a megközelítésben a Nyugat egysége nem magától értetődő dogma, hanem olyan szövetség, amelyet újra stratégiai, politikai és kulturális alapon kell igazolni. Vance ezért tud egyszerre konfrontatív és intellektuális szereplőként megjelenni: nem ösztönös provokátorként lép fel, hanem olyan politikusként, aki tudatosan vitatja az elmúlt évtizedek transzatlanti alapvetéseit.
Alelnökként fokozatosan olyan politikussá vált, akit a Fehér Ház érzékeny külpolitikai ügyekben vet be. Vance fegyelmezett és éles stílusa Zelenszkij ukrán elnök 2025. februári washingtoni látogatása során is emlékezetesen mutatkozott meg. Zelenszkijt évek óta folyamatosan ünnepelte a nemzetközi sajtó és nyugati politikai partnerei, amiért hajthatatlanul vezeti az Oroszországgal szembeni védekező háborút.
Donald Trump amerikai elnök (k) ukrán partnerét, Volodimir Zelenszkijt (b) fogadja J. D. Vance amerikai alelnök (j) jelenlétében a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában 20025. február 28-án (Fotó: MTI/EPA/ Jim Lo Scalzo)A Fehér Házba látogatva azonban az ukrán elnök is hamar szembesült azzal, hogy az Egyesült Államokban új szelek fújnak. Trump és Vance akkor félreérthetetlen módon adták tudtára az ukrán elnöknek, hogy nincsenek elragadtatva attól, hogy Zelenszkij egy megnyerhetetlen háborúhoz kéri továbbra is az Egyesült Államok támogatását.
Vance európai szerepvállalása összhangban van a belpolitikai megszólalásaival is. Az egyik legismertebb és legtöbbet szereplő republikánus politikusként nemcsak felemelkedéstörténete kiemelkedő, hanem a belpolitikai megszólalásai is kiemelkednek. A globalizáció veszteseiről, a munkásosztály lecsúszásáról, a kulturális megosztottságról és az amerikai elitek elszakadásáról szóló vitákban évek óta az egyik legerősebb hang. Éppen ez ad külön súlyt európai megszólalásainak is: amit itt mond, azt nem elszigetelt külpolitikai állásfoglalásként mondja, hanem annak a politikai gondolkodásnak a részeként, amely országosan ismertté tette.
Az alelnök üzenete Európában is hasonló, mint Amerikában: az elitnek ideje visszaszállnia a talajra, és újra a középosztály érdekeit képviselni a szűk érdekkörök és a társadalmi kisebbségek helyett.
A republikánus táborban ma már nem egyszerűen Trump helyetteseként tekintenek Vance-re, hanem olyan politikusként, aki a jövőben jó eséllyel vezetheti az Egyesült Államokat, ez pedig különösen nagy súlyt kölcsönöz szavainak.
A Zelenszkij elnökkel és az Európai Unió vezetésével is sok ügyben vitában álló magyar vezetés személyes támogatása egy újabb erőteljes üzenet, ami azt jelzi, hogy az Egyesült Államok továbbra is fontos terepnek tekinti Európát, amelyet szeretne a saját oldalára állítani. Az áprilisi országgyűlési választás kampányhajrájára időzített támogató látogatás egyértelműen jelzi, hogy az Egyesült Államok kulcsszereplőként és fontos szövetségesként tekint Magyarországra a nyugati szövetségi rendszer megújításában.
J. D. Vance alelnökként nem fél szembemenni a transzatlanti status quóval. Láthatóan élvezi, hogy Európában edzheti a karakterét és külpolitikai vitákban szerezhet rutint. Rajta kívül egyedül Marco Rubio amerikai külügyminiszter látszik olyan szereplőnek, aki később szintén valós esélyekkel szállhat ringbe a republikánus tábor egyesítésére.
A keddi és szerdai kétnapos alelnöki látogatás alig néhány héttel az amerikai külügyminiszter budapesti látogatása után történik. Mindez Budapestről nézve azt üzeni, hogy a kétoldalú kapcsolatok a következő években is szorosak maradhatnak Magyarország és az Egyesült Államok között.
Kiemelt kép: Donald Trump amerikai elnök (j) és J. D. Vance alelnök (b) a hivatali eskütételük után a washingtoni kongresszus kupolatermében 2025. január 20-án (Fotó: MTI/EPA/Kevin Lamarque)