A német hírportálon közölt elemzésben három válságjelenség – a háborús válság és az ezek nyomában kialakult energiaválság és nyersanyagválság – hatásainak összeadódására figyelmeztetnek. Mindezekkel kapcsolatban a szerzők három fontos megállapításra hívják fel a figyelmet, amiért szerintük az elmúlt évek során a német gazdaság zsákutcába jutott:

1. A Merz-kormány kérdés nélkül folytatta Robert Habeck és a közlekedésilámpa-koalíció ideológiailag motivált energiapolitikáját, ezzel pedig kiszolgáltatottá tették Németországot az amerikai energiaimport számára.
2. Németország olyan háborús válságokba – az orosz–ukrán háború és az iráni háború – hagyta magát belerángatni, amelyek nem a sajátjai.
3. Németországnak nincs stratégiája arra vonatkozóan, hogy hozzáférjen a gazdaság  fellendítéséhez szükséges kritikus nyersanyagokhoz, ez pedig kínai dominanciához vezethet az érintett szektorban.

Az energiapolitikával kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet, hogy Németország a Robert Habeck-féle zöldpolitika és energiapolitika (valamint az ennek jegyében épített LNG-terminálok) miatt túlzott mértékben függ az amerikai cseppfolyósított földgáz szállításától, amely – hasonlóan ahhoz, amiről a magyar kormány beszélt az elmúlt négy év során – a Berliner Zeitung szerint

drágább, bizonytalanabb és politikailag zsarolhatóbb, mint az orosz földgáz- és kőolajimport.

Ezzel kapcsolatban a Berliner Zeitung kiemelte:

azt az állítást, miszerint az orosz földgáz és olaj olcsóbb, mint annak alternatívái Berlinben politikai összeesküvés-elméletként kezelik. Aki rámutat a nyilvánvalóan, hogy az orosz vezetékes gáz olcsóbb volt, mint az amerikai vagy katari, tankerrel szállított LNG, arra egyszerűen azt mondják, hogy a Kreml szekerét tolja.

Ameddig Robert Habeck vezette a gazdasági tárcát, három LNG-terminált – Wilhelmshavenben, Brunsbüttelben és Lubminban – építettek. A Berliner Zeitung arra hívta fel a figyelmet, Washington az orosz energiahordozók jelentette hiányt arra igyekezett kihasználni, hogy a kieső szénhidrogéneket amerikai olaj- és gázexporttal pótolja. Az Egyesült Államok havi LNG-exportja 2017 januárjában napi 1,7 milliárd köblábról napi több mint 12 milliárd köblábra nőtt három év ukrajnai háború után. Az EU piacán kiszorított orosz földgáz közel felét amerikai vállalatok váltották fel. Idézik Patrick Pouyanne, a TotalEnergies vezetőjét, aki 2025 novemberében arról beszélt: Donald Trump megpróbálja az Oroszországtól való függőséget az USA-tól való függőséggel helyettesíteni.

Elszabadultak az üzemanyagárak Németországban, Friedrich Merzék intézkedései csak az árfelhajtást szolgálták

Ezzel mutat szoros összefüggést az iráni háború utóhatásainak lecsapódása is Németországban. Berlin a háború 2022-es kitörése óta – a kormányzat összetételétől függetlenül – támogatja Ukrajnát pénzügyi és katonai eszközökkel, valamint az oroszellenes gazdasági szankciókat, köztük az olcsó orosz olaj 2027-től kezdődő importtilalmát. Éppen ezért a február végén és március elején kezdődött amerikai–izraeli légi hadjárat az iráni terrorállam ellen, valamint ennek folyományaként a Hormuzi-szoros lezárása különösen is érzékenyen érinti Németországot.

Az iráni háború az energia- és üzemanyagárak minden idők legmagasabb szintjére emelte, továbbá veszélyezteti az ellátási láncokat, a kerozinellátást, tönkreteszi a német turisztikai ágazatot, valamint súlyos hatást gyakorol a német háztartások megtakarításaira.

A Berliner Zeitung kifejtette, a dízelárak minden idők legmagasabb szintjére emelkedtek. A 2026-os húsvéti hétvégén egy liter dízel már átlagosan 2,44 euróba (vagyis közel 915 forintba) került – a Super E10-es üzemanyag 2,19 euró körül alakult literenként a német töltőállomásokon –, messzemenőkig meghaladva ezzel a 2022-es háborús rekordárakat, az áremelkedésnek pedig továbbra sem látni a végét. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra a benzinkutakra kivetett új szabályozásra, miszerint naponta csak egyszer emelhetik az üzemanyagárakat, ennek hatásaival kapcsolatban

a Berliner Zeitung leszögezte: a napi egyszeri áremelésről szóló rendelkezés kontraproduktívnak bizonyult, mivel az olajvállalatok extraprofit realizálására használják ki ezt a lehetőséget.

A szövetségi kormány intézkedései tehát az árfelhajtást segíti elő, ahelyett, hogy letörnék az üzemanyagárakat.

Németország harapófogóban – az energiapiacon Amerika, a nyersanyag-kitermelés területén Kína szorítja, a német védelmi kapacitások is veszélyben vannak

Az elemzés szerint Németországnak nincs stratégiája a nyersanyagokhoz való hozzáférésre, amelyek nélkül sem az energetikai átállás, sem a digitalizáció, sem a védelmi képesség nem lehetséges. Az EU kritikus nyersanyagokról szóló listáján jelenleg 34 ásványi anyag található meg, köztük lítium, kobalt, réz, ritkaföldfémek, grafit, nikkel.

Kiemelték, ezek nélkül nincsenek akkumulátorok, szélturbinák, napelemek, digitalizáció és védelmi képesség.

A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint 2030-ra a kritikus ásványi anyagok iránti globális kereslet csaknem hétszeresére nő. Az Európai Bizottság számításai szerint 2050-re a lítium iránti kereslet 21-szeresére emelkedik.

Mindeközben a német kitermelésre vonatkozó engedélyezési eljárások rendkívül lassúak, emiatt nem termelik ki saját lítiumkészleteiket, továbbá ennek társadalmi elfogadottsága túl alacsony, ezért az erről szóló politikai akarat is gyenge, így Kína tovább bővíti piaci dominanciáját a szektorban – többek között célzott túlkapacitások révén, amelyek minden alternatív termelési helyszín létrehozására irányuló kísérletet már a kezdeti szakaszban elfojtanak. Kína az amerikai vámpolitikára reagálva exportkorlátozásokat vezetett be a ritkaföldfémekre és a mágnesekre – ami közvetlen hatással van a német vállalatokra, amelyeknek most engedélyt kell kérniük a kínai hatóságoktól, anélkül, hogy tudnák, megkapják-e azokat, és ha igen, mikor. Arra is felhívták a figyelmet, hogy

az olajjal és a gázzal ellentétben a kritikus ásványi nyersanyagok esetében nincsenek német nemzeti tartalékok.

Az elemzés szerint a három válság hatására Németország egy amerikai–kínai harapófogóban találja magát az energiapiac és a nyersanyag-kitermelést illetően, a döntéshozók pedig futnak a vonat után, holott mindezt már tizenöt éve előre kellett volna látniuk.

Kiemelt kép: A berlini Platz der Republikon található Reichstag, a német parlament székhelye (Fotó: EPA/Filip Singer)