Az elmúlt hetek fejleményei alapján egyre több jel utal arra, hogy nemcsak a világ nagyhatalmai érdekeltek az áprilisi magyar választás eredményének befolyásolásában, hanem maga az Európai Unió is. A most kirajzolódó kép szerint egy összehangolt, több szinten működő nyomásgyakorlás készül, hívja fel a figyelmet az MCC Brüsszel által életre hívott Demokratikus Választási Beavatkozásfigyelő (DIO). A cél, hogy az áprilisi választások után megszűnjön Magyarország ellenállása az EU vezetésével szemben.
A DIO az elsők között adott hírt arról, hogy az Európai Bizottság (EB) már aktiválta a Digitális Szolgáltatási Rendelet (DSA) szerinti gyorsreagálási mechanizmust. Ezzel az eszközzel a választási időszakban közvetlenül is befolyásolható az online nyilvánosság működése.
A rendszer lényege, hogy az EB által tetszőlegesen kijelölt szereplők – NGO-k, tényellenőröknek kijelölt médiumok és kapcsolódó hálózatok – gyorsított csatornákon jelenthetnek meg nem megfelelőként politikai tartalmakat, amelyek szinte azonnal tiltásra kerülhetnek. Az ilyen jelzések nem mindig járnak teljes cenzúrával, egyes tartalmakat csak hátrébb sorolnak az algoritmus sorrendjében, vagy csak részlegesen korlátoznak, hogy azok nehezebben legyenek elérhetők.
Papíron mindezt a dezinformáció elleni védekezés címszava alatt teszik, de a rendszer a benne hagyott kiskapuk miatt arra is alkalmas, hogy az EU vezetése a saját szájíze szerint alakítsa a médiaviszonyokat. Magyarország esetében azért is különösen nagy a kockázat, mert a bizottság javarészt csak kormánykritikus civil szervezeteket és médiumokat ruházott fel jelentői jogkörökkel, amelyek cenzúrázhatnak.
Emiatt a választási kampány kellős közepén nem semleges szereplők dönthetik el, hogy mi számít veszélyesnek, félrevezetőnek vagy rendszerszintű kockázatnak. Ez nem pusztán moderációt jelent. Nyíltan kijelölték, hogy kik befolyásolhatják az online nyilvánosságot egy sorsdöntő választás előtt.
A DIO közleménye külön kitért arra, hogy mennyire aggasztó, hogy a rendszerben részt vevő szereplők jelentős része nem független a brüsszeli hatalmi és finanszírozási struktúráktól. A közlemény több olyan szervezetet is nevesít, amelyek számottevő részben uniós vagy tagállami közpénzekből működnek, így súlyosan megkérdőjeleződik, hogy mennyire függetlenek finanszírozóiktól.
A március 23-án bemutatott The Managed Ballot: The EU’s Playbook for Shaping National Elections című MCC Brüsszel-jelentés a fentebbieket már nem egyedi problémaként, hanem ismételhető beavatkozási forgatókönyvként értelmezi.
A dokumentum szerint Brüsszel az elmúlt években fokozatosan olyan többrétegű rendszert épített ki, amely pénzügyi nyomásgyakorlással, szabályozási eszközökkel, digitális kormányzási mechanizmusokkal és EU-finanszírozott civil hálózatokkal képes befolyásolni a tagállami politikai verseny feltételeit.
A legfrissebb fejlemények arra utalnak, hogy a tágabb nyugati médiatérből is erős befolyásolási kísérlet zajlik. Az elmúlt hetekben egymást érték azok a súlyos, de nyilvánosan alá nem támasztott állítások, amelyek orosz beavatkozásról, titkosszolgálati háttérműveletekről, sőt egy megrendezett merénylet lehetőségéről szóltak.
Március 5-én a korábban az USAID által támogatott VSquare arról írt, hogy az orosz katonai hírszerzéshez köthető „választási manipulátorok” érkeztek Budapestre Orbán Viktor támogatására. Az állítások alátámasztásául csak meg nem nevezett európai nemzetbiztonsági forrásra hivatkoztak, nyilvánosan bemutatott bizonyítékok nélkül. A cikk szerzője Panyi Szabolcs újságíró azóta külföldi titkosszolgálatokkal való együttműködés gyanújába keveredett, a kémbotránynak pedig napról napra újabb nyugtalanító részletei látnak napvilágot.
Március 21-én a The Washington Post már azt híresztelte, hogy az orosz titkosszolgálat megrendezett merényletet tervezhet Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellen, egy állítólagos belső jelentésre hivatkozva, amelyet egy európai titkosszolgálat hitelesített. Ugyanez az anyag azt is állította, hogy Oroszország hosszú ideje érzékeny uniós egyeztetésekhez fér hozzá Magyarországon keresztül. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szinte azonnal igyekezett alátámasztani a Washington Post cikkében az uniós egyeztetésekről szóló állításokat.
Valamennyi rendkívül súlyos politikai állítással kapcsolatban megegyezik, hogy nevüket nem vállaló hírszerzési informátorokra hivatkoznak az információ forrásaként. A névtelenség miatt pedig közvetlenül a választás előtt a szélesebb közvélemény számára nem ellenőrizhető a hírek valóságtartalma. A híreket a nemzetközi média felerősíti, majd Magyarországgal szemben kritikus politikai szereplők legitimálják tovább. Mire a választópolgárhoz eljut a történet, a vád már kész tényként lebeg a kampány fölött, akkor is, ha nyilvános bizonyíték nincs mögötte.
„Amikor ilyen súlyú vádak kerülnek nyilvánosságra konkrét bizonyítékok nélkül, ráadásul egy választási kampány közepette, az újságírás már nem tölt be ellenőrző szerepet a hatalom felett, hanem annak a veszélynek teszi ki magát, hogy a politikai beavatkozás eszközévé válik”
– nyilatkozta Frank Füredi, az MCC Brüsszel főigazgatója.
Érkezzen akár keletről, akár nyugatról a választási befolyásolás, manapság már mindez nem úgy történik, hogy valaki a szavazás lebonyolítását manipulálja. Elég, ha egyszerre több irányból ugyanabba az irányba tolják a politikai környezetet: Brüsszel a platformszabályozás és a gyorsreagálási mechanizmusok felől, az NGO-hálózatok a „tényellenőrzés” felől, a nyugati médiumok pedig a nem bizonyított, de a kampányt meghatározó állítások felől.
A magyar választás így már nemcsak arról szól, hogy ki szerez többséget áprilisban. Az is fő kérdéssé vált, hogy egy uniós tagállam képes-e megőrizni a saját demokratikus döntésének a szuverenitását egy olyan korszakban, amikor a beavatkozás egyszerre érkezhet riválisoktól és szövetségesektől is.
Kiemelt kép: Félárbócra engedett uniós zászlók lobognak az Európai Bizottság brüsszeli székházánál (Fotó: MTI/EPA/Olivier Matthys)