A geopolitika visszatérő jelensége, hogy a kisebb, gyengébb államok könnyen a nagyhatalmak eszközévé válnak – egyes értelmezések szerint Ukrajna esetében is ez történt. Az ország az orosz befolyás alól való szabadulás reményében előbb az Egyesült Államok stratégiájának részévé vált, majd bekapcsolódott olyan amerikai belpolitikai küzdelmekbe is, amelyekből célszerűbb lett volna kimaradnia.
Lee Smith amerikai újságíró már 2022-ben azt írta, hogy Washington hosszú éveken át használta Ukrajnát Moszkva ellensúlyozására, később pedig a demokraták Donald Trump elleni politikai harcában is szerepet kapott az ország. Ez a stratégia kezdetben működőképesnek tűnhetett Joe Biden győzelme után, ám rövid időn belül kockázatai is nyilvánvalóvá váltak.
2016-ban a demokraták Donald Trump ellen folytatott kampányában gyakran jelent meg az a vád, hogy a republikánus jelölt „Vlagyimir Putyin embere”. Trump győzelmét követően ez a narratíva tovább erősödött, és elterjedt az a feltételezés, hogy a kampány során együttműködhetett az oroszokkal, ami miatt különleges ügyészi vizsgálat is indult.
A Robert Mueller vezette vizsgálat végül nem talált bizonyítékot az „összeesküvésre”, a média pedig úgy tett, mintha soha nem történt volna meg az ügy. Az eseménysorozatnak ugyanakkor volt egy kevésbé hangsúlyozott ukrán vonatkozása is.
Mint Lee Smith leírta cikkében:
Hillary Clinton kampánystábja 2016-ban felkereste az ukrán tisztviselőket és aktivistákat, hogy „szláv hitelességet” kölcsönözzenek a Donald Trump ellen irányuló, Oroszországgal való összejátszásról szóló narratívájuknak.
A demokraták feltételezése szerint „Vlagyimir Putyin azért támogathatta Donald Trumpot”, hogy elérje a Krím annexiója után bevezetett szankciók enyhítését. Lee Smith értelmezése szerint eközben egyes ukrán tisztviselők úgy számoltak, hogy a Hillary Clinton melletti kiállás javíthatja a későbbi amerikai adminisztrációval való kapcsolataikat, mivel sokan akkor még nem tartották reálisnak Trump győzelmét.
„A legfontosabb résztvevők között volt Kijev washingtoni nagykövete, aki írt egy Trump-Oroszország cikket az amerikai sajtó számára,
valamint egy ukrán parlamenti képviselő, aki állítólag hozzájárult a dossziéhoz. Az összeesküvés-narratívát olyan ukrán-amerikai ügynökök is erősítették, mint Alexandra Chalupa, aki kapcsolatban állt a Demokrata Párt NGO-hálózatával. Az a gondolat, hogy ez a játék következményekkel járhat Ukrajna és erősebb szomszédja közötti kapcsolatokra nézve, úgy tűnik, nem jutott eszébe sem az ukránoknak, sem az amerikai politikai ügynököknek, akik cinikusan kihasználták őket” – írta Lee Smith a Tablet hasábjain.
Az ukrán szál azonban tovább folytatódott: a Trump-kampány körüli viták egyik kulcsszereplője Paul Manafort volt, aki mielőtt Trump kampányfőnöke lett, Viktor Janukovics kampányában is dolgozott. Jellemző 2016 kaotikus viszonyaira, hogy egy ilyen embert szerződtetett Trump kampánya, de figyelembe kell venni, hogy a biztosnak tűnő bukás miatt a legtöbb tapasztalt kampányember nem akart Trumpnak dolgozni.
A Politicónak Trump egyik korábbi ügyvédje azt nyilatkozta, hogy Trump úgy gondolta, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztásba Ukrajna avatkozott be, nem pedig Oroszország.
Az oroszok ugyanis feltörték a Demokrata Nemzeti Bizottság e-mailjeit, amelyeket aztán a Wikileaks hozott nyilvánosságra, de Trump többször azt állította, hogy valójában az ukránok voltak, sőt még Zelenszkijnek is utalt erre 2019-ben. Trump ukránokkal kapcsolatos állításait még Mike Pompeo akkori külügyminiszter sem cáfolta meg, sőt kijelentette, hogy érdemes lenne vizsgálódni.
2019-ben az ukrán szál ismét megjelent a Trump elleni impeachment-eljárásban is.
Mikor egyértelművé vált, hogy az orosz-összesküvés vádja összeomlott a demokratáknak új indokot kellett találni Trump megbuktatására.
Két tisztviselő állt ennek a központjában, az egyikük Alexander Vindman ukrán származású amerikai nemzetbiztonsági tisztviselő volt, akinek tudomása volt egy Trump-Zelenszkij telefonbeszélgetésről, amelyben az elnök információkat kért Zelenszkijtől a Biden család ukrajnai ügyeiről. Ezt a telefonhívást a demokraták úgy állították be, mintha Trump zsarolta volna az ukrán elnököt és impeachment eljárást indítottak ellene, annak ellenére hogy Zelenszkij tagadta a hívás demokrata karakterizálását.
„Annak érdekében, hogy eltitkolják, mit tettek a Bidenék és talán más magas rangú Obama-tisztviselők Ukrajnában, a demokraták vezette Kongresszus vádat emelt Trump ellen azért, mert megpróbálta kideríteni, mit csináltak az amerikai politikai döntéshozók Ukrajnában az elmúlt évtizedben. Ami az ukránokat illeti, ismét belekeveredtek a dologba, pedig otthon kellett volna maradniuk” – írta Lee Smith.
Ráadásul nem ez volt az első eset, hogy Trump kérte Zelenszkijtől a Biden-család ügyeinek felderítését. Már közvetlenül Zelenszkij választási győzelme után eljutatták az amerikaiak az üzenetet, hogy szeretnék ha az új elnök nyomozást indítana Hunter Biden ügyeibe, aki miközben az apja alelnök volt beült egy ukrán gázcég igazgatósági tanácsába. Erről többek között Konsztantyin Bodorenko is beszámol Zelenszkijről írt könyvében.
Zelenszkij a vitatott telefonbeszélgetés során ugyan jelezte Donald Trumpnak, hogy kész kivizsgáltatni az ügyet, később azonban ezt nem lépte meg, feltehetően azért, hogy ne kerüljön politikai konfliktusba Joe Bidennal, aki akkoriban a demokraták elnökjelölti versenyében vezető pozícióban volt.
Ezzel a vonakodással Zelenszkij akaratlanul hozzájárult a Trump elleni impeachment eljáráshoz, amely jelentősen meggyengítette az elnököt, aki aztán el is vesztette a választást.
Az ukrán–orosz háború pedig valószínűleg végleg véget vetett a Hunter Biden ügynek, hiszen az orosz invázió után nem lehetett arra kérni Kijevet, hogy nyomozzon, miközben háború van. Ráadásul Joe Biden visszamenőleges kegyelmet adott a fiának, hogy így biztosítsa, hogy ha valaha nyomoznának ellene, ne lehessen számon kérni azért, amit Ukrajnában tett.
A Mandiner cikke szerint Ukrajna kétszer is belekerült az Egyesült Államok választási és belpolitikai küzdelmeibe, előbb Hillary Clinton, majd Joe Biden politikai pozícióinak reményében. Bár az utóbbi időszak egy ideig kedvezőnek tűnhetett számukra, Donald Trump visszatérése új helyzetet teremtett. Ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy az elnök hogyan fogadta Zelenszkijt az ovális irodai találkozón.
Ukrajna számára nem bizonyult előnyösnek, hogy belesodródott az Egyesült Államok belpolitikai küzdelmeibe és a választási vitákba. Felvetődik a kérdés, hogy a történtekből milyen tanulságokat vont le az ország vezetése.
Kiemelt kép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Donald Trump amerikai elnökkel tartott sajtóértekezleten a floridai Palm Beachben lévő Mar-a-Lago elnöki rezidencián 2025. december 28-án (Fotó: MTI/EPA/Elnöki hivatal sajtószolgálata)