A fordulat a davosi Világgazdasági Fórumon vált nyilvánvalóvá. Carney beszédében nyíltan kimondta: a „szabályalapú világrend eddig is szelektíven működött, a legerősebbek gyakran kivételezett helyzetben voltak, ám ez a hallgatólagos alku mára összeomlott”.
„Törésponthoz érkeztünk, nem pedig átmenethez” – fogalmazott Carney, jelezve, hogy Kanada többé nem hajlandó pusztán statisztaszerepet játszani az amerikai hegemónia árnyékában.
A válasz nem is maradt el. Donald Trump amerikai elnök Davosban nyilvánosan leckéztette Kanadát, kijelentve: az ország „az Egyesült Államok miatt létezik”, és hálásabbnak kellene lennie. Trump még egy Észak-Amerikát lefedő, grandiózus védelmi pajzs ötletével is előállt – amihez elvileg Kanada jóváhagyására is szükség volna.
Peking tárt karokkal üdvözölte Kanadát
Washington az utóbbi időben gyakran üzent lekezelő hangnemben legközelebbi szomszédjának, Pekingben ebben pedig nagy lehetőséget láttak. Nemcsak vörös szőnyeg és figyelmes bánásmód fogadta Carney miniszterelnököt, hanem egy új ajánlat is.
Kanada vezetője Hszi Csin-ping kínai elnök társaságában egy új, átfogó stratégiai partnerséget jelentett be, amely az energetikán, az agráriumon át a kereskedelem területére is kiterjed.
A megállapodás egyik legfontosabb eleme agrárfronton született: Kína drasztikusan csökkenti a kanadai repcemagra kivetett, korábban akár 85 százalékos vámokat, ami önmagában több milliárd dollárnyi exportot szabadíthat fel. Emellett eltörlik az olyan termékeket sújtó korlátozásokat is, mint a repcedara, a homár vagy a borsó – mind olyan ágazatok, amelyek eddig súlyos veszteségeket szenvedtek el a vámok miatt.
A megállapodás egyik legvitatottabb pontja az elektromos autók kérdése. Kanada vállalta, hogy akár 49 ezer kínai gyártású elektromos járművet enged be piacára kedvezményes, 6,1 százalékos vámmal. Cserébe Peking befektetéseket ígért a kanadai akkumulátor- és autóiparban, közös vállalatok létrehozásával.
Ottawa szerint ez nem feladás, hanem diverzifikáció: csökkenteni kívánják a túlzott amerikai függést, miközben olcsóbb elektromos autókat kínálnának a kanadai fogyasztóknak. Kritikusok viszont attól tartanak, hogy Kanada hosszú távon kiszolgáltatottá válhat a kínai gazdasági nyomásgyakorlásnak.
Stratégiai hátbatámadás
Kanada színeváltozása ugyan nem a semmiből jött, de akkora stratégiai fordulatra, mint amit Kína barátként való kezelése jelent, kevesen voltak felkészülve. Az amerikai vámháború, Trump „51. államról” szóló kiszólásai és a szövetségeseket is sértő hangnem ugyan hozzájárultak ahhoz, hogy Ottawa más irányba is kacsingatni kezdjen.
Ezzel együtt is a legtöbben azt gondolták, hogy Kanada útkeresése szorosabb viszony felé fog vezetni az Európai Unióval, nem pedig Amerika első számú stratégiai riválisával, Kínával.
Peking pontosan érzi ezt a pillanatot: célzott gazdasági engedményekkel csábítja magához a középhatalmakat, miközben gyengíti az amerikai szövetségi rendszert. Elemzők szerint Kanada most azt az utat választotta, amely rövid távon enyhíti a gazdasági fájdalmat, de hosszabb távon új függőségeket teremthet. A kérdés nem az, hogy Kína mit kínál ma – hanem az, mit kér majd holnap.
Carney lépései egyértelmű üzenetet hordoznak: Kanada nem kíván többé feltétel nélkül igazodni Washingtonhoz. A kanadai miniszterelnök retorikája és a pekingi megállapodás együtt azt jelzik, hogy a nyugati blokk belső repedései mélyülnek. Kétséges, hogy Carney lavírozása az USA és Kína között lehetséges anélkül, hogy valamelyiküket tartósan magára haragítaná, ha pedig így történik, akkor Kanada szorultabb helyzetbe kerülhet, mint eddig valaha.
Kiemelt kép: Mark Carney kanadai miniszterelnököt fogadja Hszi Csin-ping kínai államfő a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2026. január 16-án (Fotó: MTI/AP/The Canadian Press/Sean Kilpatrick)