A katonai akció nem elhúzódó bombázásokkal, nem frontvonalakkal, hanem precíz, sebészi pontosságú államlefejezéssel ért el telitalálatot. Egyetlen amerikai katona sem vesztette életét. A venezuelai hadsereg kommunikációs és légvédelmi rendszerei percek alatt elnémultak, a hatalom központjába pedig ellenállás nélkül jutottak be az amerikai egységek.
Moszkvának különösen fájdalmas üzenet
A művelet súlyát talán Vlagyimir Putyin orosz elnök érezheti át a leginkább. Az orosz vezetés negyedszázadon át építette fel azt a képet, hogy Moszkva képes megvédeni szövetségeseit, és villámháborús csapásokkal dönteni el konfliktusokat. Ukrajnában ez az illúzió látványosan összeomlott.
Kijevet nem sikerült megbénítani, az ukrán vezetést nem sikerült „lefejezni”, az elit ejtőernyős alakulatok pedig Hosztomelnél és Bucsa környékén véreztek el.
A háromnapos győzelem ígérete négyéves, felőrlő háborúvá vált. Moszkva képességei messze elmaradnak Washington caracasi erőbemutatójától.
A venezuelai siker azt mutatta meg, hogy mire képes egy valóban integrált katonai gépezet.
A Maduro-rezsimet nem mentette meg az orosz technika, sem a kubai testőrök, akiket állítólag a Spetsnaz módszerei szerint képeztek ki. Putyin újra szembesült azzal, hogy szövetségesei védelmére tett ígéretei egyre kevésbé érnek bármit is – Damaszkusz és Teherán után most Caracasban is.
Fényévekre a katonai cselekvőképességtől
A caracasi művelet azonban nemcsak Oroszországnak volt pofon, hanem Európát is hideg zuhanyként érte. Miközben a kontinens vezetői „stratégiai autonómiáról” beszélnek, a valóság az, hogy egy ilyen akció végrehajtásához szükséges képességek szinte teljesen hiányoznak.
Az európai hadseregek széttöredezettek, a döntéshozatal lassú, és huszonhét nemzeti kormány ragaszkodik ahhoz, hogy az utolsó szó mindig náluk maradjon. Egy titokban előkészített, villámgyors művelet nem várhat hosszas tanácsi vitákra vagy vétókra.
Hiába léteznek látványos konstrukciók, mint az Eurocorps, a valódi közös parancsnoki, hírszerzési és kommunikációs képességek nélkül ezek inkább politikai díszletek, mintsem ütőképes katonai eszközök.
A caracasi siker nem rögtönzés eredménye. Az Egyesült Államok hadserege már a nyolcvanas évektől tudatosan bontotta le az egyes haderőnemek közötti belső rivalizálást. A reformok után egész tábornoki generációk tanulták meg, hogyan működik együtt a szárazföldi haderő, a légierő, a haditengerészet és a hírszerzés.
Ez az összfegyvernemi gondolkodás tette lehetővé, hogy Caracasban minden mozdulat csapatmunkában történjen a felderítéstől a kommunikáció bénításán át a célpont kiemeléséig.
Európa továbbra is csak a beszédben erős
Nem véletlen, hogy a legtöbb európai vezető – köztük az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen – csak visszafogottan reagált az amerikai akcióra. Nyílt kritika csak tovább gyengítette volna azt az amerikai elköteleződést, amelyre Európa biztonsága még ma is épül.
Kapcsolódó tartalom
A NATO főtitkára, Mark Rutte pontosan tudja: az európai védelem gerincét továbbra is az amerikai parancsnoki rendszer, hírszerzés és nukleáris ernyő adja. Ezek pótlása évtizedekbe és felfoghatatlan összegekbe kerülne.
A beszéd olcsó, a valódi katonai autonómia viszont brutálisan drága – és jelen állás szerint elérhetetlen az EU számára. A caracasi amerikai bravúr ezért nemcsak győzelem volt, hanem figyelmeztetés is: a modern hadviselésben nem a hangzatos jelszavak, hanem az összehangolt katonai erő dönt.
Kiemelt kép: A Venezuela elleni amerikai katonai beavatkozást ünneplik Chilében élő venezuelaiak Santiagóban (Fotó: MTI/AP/Esteban Felix)