Műsorújság
HU
EN
RO
#orosz–ukrán háború #háborúellenes gyűlés #Brüsszel #izraeli-iráni konfliktus

Bukás előtt a baloldali brit miniszterelnök: így jár, aki globalista eszmékre cseréli a nemzeti büszkeségeket

lead_image
Szerző: Udvardy Zoltán
2026.01.29. 21:48

Főoldal / Külföld

| Szerző: Udvardy Zoltán
„Miért indított háborút a brit miniszterelnök minden ellen, ami egykor különlegessé tette Nagy-Britanniát? Mi a baja veteránjainkkal, kocsmáinkkal és földműveseinkkel, szólásszabadságunkkal és demokráciánk büszke hagyományaival?” – teszi fel a kérdést az őszerinte „oikofób”, saját nemzeti kultúráját megvető Keir Starmer miniszterelnökről írt publicisztikájában Allister Heath, a The Sunday Telegraph főszerkesztője.

„A miniszterelnök nem akarja, hogy Nagy-Britannia megőrizze feltűnő egyediségét, figyelemre méltó karakterét, amely szigetünk történelmének eredménye. Ehelyett arra törekszik, hogy az elképzelhető legunalmasabb közösséggé alakítson minket” – fakad ki Allister Heath, aki a The Telegraphban írt jegyzetében fejti ki, mi a baja Keir Strarmerrel.

Kapcsolódó tartalom

Haeth cikkére Starmernek a brit hagyományok és a konzervatív értékek elleni permanens támadásai mellett az apropót az India-óceánban fekvő, brit területnek számító Chagos-szigetek Mauritusnak történő, ahogy Donald Trump fogalmazott, „minden ok nélkül” sorra kerülő átadása adta. Az amerikai elnök szerint nagy ostobaság a stratégiai fontosságú szigetek értelmetlen odaadogatása.

Aki száműzte Shakespeare-t

A konzervatív lap főszerkesztője arra építi publicisztikájának gondolatmenetét, hogy szerinte Starmer, aki 2024 óta „lakosa” a Dowing Street 10.-nek, „az oikofóbia megtestesítője”. Heath a fogalmat így magyarázza: „Sir Roger Scruton terminológiáját használva: a görög oikos, vagyis ház és phobos, félelem szavakból kiindulva, nem bízik saját politikai rendszerében és nem is szereti azt, sem a saját társadalmát, beleértve a központi intézményeket és szokásokat.”


„Az oikofób szereti becsmérelni ezeket a hagyományokat, vagy – mint Chagos (a fent említett óceáni sziget) vagy akár az EU esetében – azok mellé állni, akik

ellenzik nemzeti érdekeinket. Az oikofób elutasítja a nemzeti lojalitást, és tiszteli a nemzetközi jogot és a globális bürokráciát”

– fogalmaz Heath.

Mint arról korábban a hirado.hu is beszámolt, Starmer azzal kezdte meg hivatali időszakát, hogy a brit miniszterelnöki hivatalból eltávolíttatta a woke-ideológiával össze nem egyeztethető William Shakespeare és I. Erzsébet brit királynő portréit. Baloldali vélemények szerint ugyanis Shakespeare éppúgy a brit gyarmatosítás és rabszolgatartás szimbólumai között szerepel, mint I. Erzsébet.

Kapcsolódó tartalom

Jó elvtárs

A kormányfő, aki már

16 évesen csatlakozott a Munkáspárt Fiatal Szocialistáihoz, 1986 és 1987 között a Szocialista Alternatívák című pabloista-trockista magazin szerkesztőjeként dolgozott.

A szélsőbaloldali orgánum a Nemzetközi Forradalmi Marxista Irányzat brit szekcióját képviselte.


Heath publicisztikája, melynek alapkérdése („Mi a probléma, Stramer?!”), felidézi Háy Gyula történelmi értékű publicisztikáját (Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?), mely a nemzet gerincét megroppantó kommunista bürokrácia apparatcsikjait írta le 1956 előestéjén.

A főszerkesztő szerint Starmer minden nemzeti azonosságtól, hagyománytól megfosztott Angliája lassan olyanná válik, „mintha egy ügyvédekből és urbanistákból álló bizottság tervezte volna.

Egy univerzális, történelem nélküli, üres jóléti állam,

egy fogatlan Airstrip One, amely nem mer választani Amerika, Európa vagy Kína között”.

Az Egyes számú leszállópálya

A George Orwellt írásában gyakran idéző Heath itt az 1984 című regény disztópiájára utal, egy olyan világra, melyben Nagy-Britannia és Írország területét már csak mint „Egyes számú leszállópályát” emlegetik.

Kapcsolódó tartalom

Szintén Orwellt idézve, az író Anglia, a te Angliád című művét idézve jegyzi meg: a mai Nagy-Britannia „talán az egyetlen nagy ország, amelynek értelmiségijei szégyellik saját nemzetiségüket… A baloldali körökben mindig úgy érzik, hogy valamivel szégyenletes angolnak lenni, és hogy kötelesség minden angol intézményt kinevetni, a lóversenytől a szűzpecsenyés pudingig”.


„Lehet, hogy Orwell itt a Blair-féle modernizátorokra, például Starmerre utalt” – folytatja Heath. A publicisztika szerzője szerint „győzelmük szinte teljes volt: az államhatalmat fegyverként használva felszámolták a 1990-es évek előtti Nagy-Britanniát. A műemlékek még mindig itt vannak, de a turisták által várt élmények nagy része eltűnt. Különlegességeinket ugyanis eltörölték, politikai kultúránkat pedig felhígították”.

„Starmer az, aki nem érez veszteséget a hír hallatán, hogy William Evans, London utolsó független fegyverboltja bezár, nem zavarja, hogy a brit pubok kihalás felé tartanak, és naponta egy megszűnik. Starmer tucatnyi magániskolát tett tönkre, amelyek közül néhány több mint 100 éves volt” – sorolja Heath.

(Osztály)harc a magán kandallók ellen

Az oikofób nem törődik Edmund Burke „kis csapatainak”, a civil társadalmat alátámasztó magánintézményeknek a megszűnésével – összegzi Heath. A főszerkesztő itt a konzervatív gondolkodás egyik alappillére, a 18. században élt és a francia forradalom jakobinus dühöngésével szembeforduló ír nemzetiségű írójára utal: a whig párti politikus, államelméleti gondolkodó a modern brit konzervatív politika egyik megteremtője volt. Abból kiindulva, hogy a konzervatívok tisztelik a családot, a helyi és vallási közösségeket, a régi szokásokat és intézményeket, Burke úgy látta: ezek „a nagy ország megannyi kis képmásai, melyekben a szív talál valamit, amiért doboghat”. Úgy látta: „a vallás az ember által emelt erőd egy máskülönben érthetetlen és ellenséges világban.”

„Legközelebb Starmer a talán a magán kandallók vagy a vörös hús ellen fog fellépni, vagy valami más szokást fog találni, amelyet a feledésbe merít. Meg van ugyanis győződve arról, hogy

a hétköznapi emberek hamis tudatosságtól szenvednek, és átnevelésre szorulnak”

– ironizál a szerző. (Ismert: Magyarországon egészen 1989-ig, a kommunista rezsim bukásáig „hamis tudat”-ként emlegették a vallást magyar közoktatásban – a szerk.)

„Az enyém nem egy reakciós kifogás minden változás, az értelmes evolúció vagy a szabadpiac kreatív rombolása ellen. Fokozatos reformokra volt szükség, de a Nagy-Britanniára erőltetett »Zero Year Reset« katasztrófához vezetett” – érvel Heath.

„Millióknak joguk van ide költözni”

Úgy véli: Starmer kulcsszerepet játszott ebben az oikofób forradalomban. „Ő egy emberi jogi fanatikus, akinek ideológiája szerint a határok nagyrészt jogtalanok, és millióknak joguk van ide költözni,

még akkor is, ha utálják értékeinket, vagy nem akarnak dolgozni.”

Kapcsolódó tartalom

Legújabb obszcenitása: a jogszabályok átírása annak biztosítása érdekében, hogy az Észak-Írországban szolgáló brit katonákat büntetőeljárás alá lehessen vonni, az idős veteránokat pedig évtizedekkel az ott történt események után bosszantó törvényhozási eljárásoknak veti alá – háborog Heath.

A publicista emlékeztet: Starmer 2007-ben Lord Hermerrel, a jelenlegi főügyésszel és egy mára kegyvesztett ügyvéddel, Phil Shinerrel dolgozott együtt „egy különösen káros emberi jogi peren. Sir Keir és Lord Hermer beavatkozóként sürgették a bíróságokat, hogy rendeljenek el újabb vizsgálatot egy brit katona ügyében, akit kétszer is felmentettek a gyilkosság vádja alól egy iraki halála miatt. A katonát 13 éven át üldözték, mielőtt egy bíró úgy ítélte meg, hogy önvédelemből cselekedett”.

A hazafiságról alkotott felfogásuk kimerül abban, hogy  a másik iránti toleranciát hirdeti – állapítja meg Heath, kijelentve: „Elég ebből a nihilizmusból, ebből a hálátlan elit által Nagy-Britannia ellen vívott háborúból: oikofil (a hazát szerető) restaurációra van szükségünk, mielőtt túl késő lenne!”

Kiemelt kép: Keir Starmer brit miniszterelnök virtuális csúcstalálkozót tart azokkal az országokkal, amelyek készek segíteni Ukrajnának egy jövõbeni tûzszüneti megállapodás után a londoni kormányfõi rezidencián, a Downing Street 10-ben 2025. március 15-én. (Fotó: MTI/EPA/Bloomberg pool/Betty Laura Zapata)

identitáskonzervativizmusszélsőbaloldalszocialistatradíciók Keir StarmerLev Trockij Nagy-Britannia

VilágPont Járai Judittal

Ajánljuk még