A rendezvényen idén a holokauszt mintegy húsz túlélője vett részt, és jelen volt Karol Nawrocki lengyel elnök is. A szervezők korábban bejelentették azt a Nemzetközi Oswiecimi Tanács által egyhangúlag támogatott döntést, hogy az auschwitzi megemlékezések ezentúl teljességgel a túlélők tanúságtételére összpontosuljanak.

Az 1929-ben Krakkóban született Bernard Offen a második világháború során Mauthausen, Auschwitz és Dachau foglya is volt. A keddi megemlékezésen ő szólalt fel a túlélők nevében, emellett levetítették több volt fogoly 2024-ben rögzített visszaemlékezését. Ma sokan úgy vélik, hogy „a haragjuk fontosabb egy másik ember életénél” – jelentette ki Offen.

Fontosnak nevezte, hogy az emlékezet „az a fény legyen, amely irányt mutat a sötétségben”.

A jövőbe vezető út „nem a bosszú és a harag útján vezet, még olyan bűncselekmények esetén sem, mint a holokauszt” – fogalmazott. Az egyetlen járható útnak a beleérző képességet nevezte, azt, hogy felismerjük „minden ember belső értékét”, és segítsünk másoknak saját méltóságuk felfedezésében. Hozzátette: azért maradt életben, mert segítettek neki más emberek – lengyelek és „néha németek is”. A központi megemlékezés előtt rendezett sajtóértekezleten

Karol Nawrocki felidézte Witold Pilecki lengyel lovassági kapitányt, aki 1940-ben saját elhatározásból bezáratta magát Auschwitzba, megszervezte ott az ellenállást, majd megszökött, és a lágerben zajló emberirtásról szóló jelentést a nyugati szövetségeseknek továbbította.

Az elnök Lengyelország kötelességének nevezte, hogy emlékeztesse az utókort a holokauszt tragédiájára, de annak előzményeire is. A német nemzet „támogatta a nemzetiszocializmus ideológiáját, és megengedte, hogy Adolf Hitler hatalomra jusson”, Auschwitz ezért ma „a nemzetiszocialista ideológia brutalitásának, barbárságának jelképe és bizonyítéka, amely ideológia egy konkrét országban, Németországban talált otthonra” – fogalmazott Nawrocki.

Kifejtette: a tragédia már akkor kezdődött, amikor Németország a 30-as években „újabb és újabb határokat lépett át”, és elszakadva a keresztény érzékenységtől „beleegyezett abba, hogy az életről és a halálról ne az Isten, hanem az ember döntsön”.

Felidézve az 1939 előtti német eutanázia-akciókat is, aláhúzta: Auschwitz ma az ártatlanok halála iránti közömbösség jelképe.

Jelképezi azt a közömbösséget is, amellyel Nyugat-Európa ahhoz viszonyult, ami a megszállt Lengyelországban történt 1939-1941-ben – tette hozzá. Hangsúlyozta továbbá: a világ aziránt sem lehet közömbös, ami 1945 után történt. Rámutatott: a német koncentrációs táborokban történtekért csak a tettesek 15 százalékát vonták felelősségre.

A náci Németország eredetileg a lengyel foglyok számára létesítette 1940-ben az Auschwitz I. koncentrációs tábort a Harmadik Birodalomhoz csatolt lengyel területen. A birkenaui lágert két évvel később építették meg a közelében. Az auschwitz-birkenaui tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. ukrán frontjának katonái szabadították fel.

A szovjet csapatok mintegy hétezer, végsőkig legyengült embert, többségükben nőket és gyerekeket találtak a táborban.

Az auschwitzi múzeum szerint a németek mintegy 1,1 millió embert gyilkoltak meg a táborkomplexumban, főként zsidókat, de lengyeleket, romákat, szovjet hadifoglyokat és más nemzetiségűeket is. Auschwitzba 1944. május 15-től július 8-ig – kevesebb mint két hónap alatt – csaknem 440 ezer magyarországi zsidót deportáltak. Legtöbbjüket – az auschwitzi múzeum adatai szerint 325-330 ezer embert – érkezésük után azonnal gázkamrában gyilkolták meg, mintegy 25 ezer embert pedig a későbbi szelektálások során küldtek halálba.

Kiemelt kép: A második világháború idején a településen létesített a legnagyobb német koncentrációs tábor és a legnagyobb megsemmisítő tábor az Auschwitz-Birkenau táborkopmlexum Auschwitz I. központ bejárata, az Arbeit macht frei – Munka felszabadít – felirattal, valamint a nagyfeszültségű áramra, életveszélyre figyelmeztető eredeti tábla. A tábor, mely 1945. január 27-én szabadult fel, több mint egymillió különböző nemzetiségű, de 90 százalékban zsidó ember tömeggyilkosságának tragikus szimbóluma lett. Helyén állami múzeumot, emlékhelyet létesítettek 1949-ben (Fotó: Fotó: MTI/Bara István)