A Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusának, Daniel Günthernek a szavai nem félrecsúszott mondatok vagy kiragadott idézetek voltak, hanem egy gondolkodásmód nyílt kinyilatkoztatása. A kijelentése azért is kavart vihart, mert olyan gondolatokat mondott ki, amit sokan már régóta érzékelnek a német politikában: a kritikus sajtót nem vitapartnerként, hanem problémaként kezelik. Günther érvelése is erre épült: az alternatív hírportálok aláássák a demokráciát, ezért fel kell lépni ellenük. A The European Conservative lap írt részletesen a nyugtalanító németországi ügyről.
A szakma szerint is károsak Günther mondatai
A lap közölte, hogy a német újságíró-társadalom egyik legfontosabb érdekképviselete, a Német Újságíró Szövetség (DJV) nyíltan figyelmeztetett: Günther mondatai súlyosan sértik az alkotmány szellemiségét, amely egyértelműen kimondja, hogy Németországban nem létezik cenzúra. A gond nem azzal volt, hogy egy politikus nyíltan bírál egy médiaterméket – ezzel nem lenne gond –, de az, hogy politikai eszközökkel lépne fel a sajtótermékekkel szemben, az rendkívül aggályos. A The European Conservative szerint
nincs rendjén, hogy politikusok húzzák meg a határt a minőségi és elfogadhatatlan tartalom között. A DJV szerint ez egyenes út lenne a sajtószabadság megszüntetése felé.
Utólagos magyarázkodás
A felháborodás után Günther igyekezett tompítani a kijelentéseit. Azt állította, hogy valójában a közösségi média fiatalok általi használatának korlátozásáról beszélt, és nem médiaportálok betiltásáról. A hangsúlyt az újságírói minőség védelmére és az álhírek elleni fellépésre helyezte át.
A vita már lényegében lezajlott, mire Günther utólag finomítani próbált mondatain. Amikor egy politikus számára magától értetődő válasz a neki nem tetsző sajtótermékek tiltása, akkor az utólagos magyarázkodás nem sokat szépít az eredeti mondatokon.
Amíg nem fér bele a tiltás, addig marad a befolyásolás
A cenzúra gyakran ellentétes hatást vált ki, mint ami az eredeti szándéka. Amit egy hatalom be akar tiltani, arról az emberek azonnal feltételezik, hogy veszélyes igazságot tartalmaz. Günther megszólalása után sokan éppen ezért kezdtek el érdeklődni azok iránt a felületek iránt, amelyeket a politikus támadott.
Bár Günther ügye önmagában is beszédes, Németországban az elmúlt években egyre több jogi, intézményi és félállami mechanizmus jelent meg, amelyek a dezinformáció elleni küzdelem álcája mögé bújva aktívan próbálják befolyásolni a közbeszédet. Ezek nem mindig látványos tiltások, hanem finomabb eszközök: megbélyegzés, jogi nyomás, adminisztratív eljárások – írja a The European Conservative.
Ezt a képet erősíti egy friss oknyomozó feltárás is, amely szerint Németországban az elmúlt években egy kiterjedt, részben állami forrásokból finanszírozott hálózat épült ki a „dezinformáció elleni küzdelem” jegyében.
Kapcsolódó tartalom
Kutatók szerint több száz kormányzati szerv, civil szervezet, egyetemi műhely és „tényellenőrző” működik együtt annak érdekében, hogy irányítsák, szűrjék és keretezzék a közbeszédet. A kritikus hangok szerint ez már nem pusztán tájékoztatás, hanem az eltérő álláspontok elnyomása felé mutat.
Ebben a környezetben Günther kijelentései nem kilógnak, hanem logikusan illeszkednek a trendekbe. Németországban egy olyan kultúra terjed, ahol egyre kevésbé bíznak a nyílt vitákban. Ahol a hatalom nem vitatkozni akar, hanem szabályozni és elhallgattatni, ott a demokrácia már csak vegetál.
Kiemelt kép: Daniel Günther Schleswig-Holstein tartomány kereszténydemokrata (CDU) miniszterelnöke (Fotó: Scleswig-Holstein tartomány oldala/Frank Peter)