A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) egy svájci nonprofit alapítvány, amely független nemzetközi szervezetként a világ helyzetének javítása mellett kötelezte el magát. Székhelye a Genf melletti Cologny, legismertebb rendezvénye az évente megszervezett davosi találkozó, amelyen a világ politikai, társadalmi és gazdasági vezetői gyűlnek össze, hogy megvitassák a legégetőbb globális kérdéseket, meghatározzák a jövőre vonatkozó legfontosabb feladatokat. (Az alapító-elnök, Klaus Schwab 2025 áprilisában, 54 év után távozott a szervezet éléről, néhány nappal később pénzügyi és etikai visszaélések miatt vizsgálatot indítottak ellene, de csak kisebb elszámolási szabálytalanságokat találtak. Az új vezetés a fórum reputációjának helyreállításán és megerősítésén dolgozik.)

1971-ben Klaus Schwab német közgazdász csaknem ötszáz nyugat-európai vállalatvezetőt hívott meg a davos-klostersi üdülőhelyen általa szervezett Európai Vállalatirányítási Szimpóziumra, hogy az amerikai multinacionális vállalatok terjeszkedése miatt aggódó menedzserekkel megismertesse az amerikai vállalatvezetési módszereket.

Az eszmecsere szakmailag és anyagilag is gyümölcsöző volt, Schwab nemcsak támogatókra talált, hanem 25 ezer svájci frank nyereséget is elkönyvelhetett. Az összegből még abban az évben megalapította az Európai Vállalatirányítási Fórumot, amelyet a korabeli sajtó „egy ötlet diadalaként” méltatott.

A tanácskozásokon 1973-tól – a Bretton Woods-i aranydeviza-rendszer összeomlása és a negyedik arab–izraeli háború kitörése után – a gazdasági és társadalmi kérdések elemzése került a középpontba, 1974-től a meghívottak körét politikusokkal, újságírókkal, vezető értelmiségiekkel bővítették. 1975-ben, az első tengerentúli, mexikói küldöttség megérkezésével a globális nyitás is elkezdődött, az anyagi alapok biztosítására 1976-ban tagdíjfizetéssel egybekötött szervezeti tagsági rendszert vezettek be.

A fórumok napirendjén az európai együttműködés helyett egyre inkább a világméretű együttműködés lehetőségei, kérdései szerepeltek. A tanácskozást 1987-től Világgazdasági Fórum néven rendezték meg, két évvel később pedig már a résztvevők több mint fele Európán kívüli országból érkezett. Az éves találkozók számos fontos nemzetközi kezdeményezés kiindulópontjává váltak, sőt politikai konfliktusok megoldásában is szerepet játszottak, történelmi események helyszínéül szolgáltak. A világgazdasági fórumot 2015-ben hivatalosan is nemzetközi szervezetként ismerték el, ami új fejezetet nyitott a magán- és közszféra együttműködését elősegítő globális fórum történetében.

Valószínűleg az alapító Klaus Schwab az egyetlen ember, aki valaha is rácsapta a telefont a francia elnökre. Még az 1970-es években történt, hogy arra kérte titkárát, hívja fel neki Giscard d’Estaing-t. A titkár azonban nem az üzletember Olivier Giscard d’Estaing-t, hanem annak fivérét, Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnököt kapcsolta. Amikor Schwab meghallotta az elnök jellegzetes hangját, ijedtében és meglepetésében letette a kagylót.

Az 1979-es találkozó alkalmával rendezett első jótékonysági hangversenyen a zürichi kamarazenekar koncertjét vendégként a korábbi brit miniszterelnök, Edward Heath dirigálta.

1987-ben Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter felszólalásában az „Adjatok egy esélyt Gorbacsovnak!” szavakkal ösztönözte a résztvevőket a Szovjetunióval való kapcsolatok felvételére.

Törökország és Görögország 1987-ben már-már fegyveres konfliktussal fenyegető vitájának elsimítása is a davosi fórumnak köszönhető: Turgut Özal török és Andreasz Papandreu görög kormányfő 1988-ban itt írta alá a kapcsolatok normalizálását, a magas szintű párbeszéd felújítását tartalmazó nyilatkozatot.

1989-ben Davosban zajlott le az Észak- és Dél-Korea közötti első miniszteri szintű találkozó, 1990-ben pedig Helmut Kohl nyugatnémet kancellár itt tárgyalt a német újraegyesítésről Hans Modrow keletnémet kormányfővel. 1992-ben Frederik Willem de Klerk dél-afrikai elnök, Nelson Mandela és Mangosuthu Buthelezi zulu politikus davosi közös megjelenése jelezte a korábban fajüldöző dél-afrikai állam átalakulását.

Az amerikai elnökök közül először Ronald Reagan ismerte fel Davos jelentőségét, és több alkalommal is küldött videóüzenetet. Hivatalban levő elnökként először – és sokáig egyedüliként – 2000-ben Bill Clinton vett részt az eszmecserén, amelyen 2018-ban Donald Trump elnök személyesen mutatta be „Amerika az első” politikai programját a világ politikai és gazdasági vezetőinek. Az idei fórum megkülönböztetett figyelemmel kísért szereplője is Trump lesz, aki minden idők legnagyobb amerikai delegációjával érkezik a rendkívül feszült geopolitikai helyzet közepette megrendezett eseményre.

A Világgazdasági Fórum éves találkozóit Davosban tartják, ez alól csak 2002 volt kivétel, amikor az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a szolidaritás kifejezéseként a tanácskozás helyszíne New York volt.

A davosi fórum előtt minden évben közzéteszik a Globális kockázatok című jelentést. Az idei elemzés szerint a legsúlyosabb rövid távú (két évre vonatkozó) kockázati tényezők a geoökonómiai konfrontáció, a félretájékoztatás és dezinformáció, a társadalmi polarizáció, a szélsőséges időjárás és az államközi fegyveres konfliktus. A legsúlyosabb hosszú távú (tíz évig terjedő) kockázatokat a szélsőséges időjárás, a biodiverzitás csökkenése és az ökoszisztéma összeomlása, a kritikus változás a Föld rendszereiben (geoszféra, bioszféra, krioszféra, hidroszféra és atmoszféra), a félretájékoztatás és dezinformáció, illetve az AI-technológiák káros következményei jelentik.

Kiemelt kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b) és Klaus Schwab német közgazdász, a Világgazdasági Fórum alapító volt ügyvezető elnöke a Világgazdasági Fórum 55. davosi találkozóján 2025. január 21-én (Fotó: MTI/EPA-KEYSTONE/Michael Buholzer)