Felvilágosít a Politicio: állami kampányfinanszírozás nélkül küzd Magyar, aki Orbán volt szövetségese

| Szerző: Udvardy Zoltán
A jobboldali Magyar Péter, a „hídépítő” mentheti meg Magyarországot a Putyin-közeli Orbántól; ez a kicsi állam okozza a legtöbb fejfájást az EU-nak; a kormány „piszkos trükkökkel” készül a voksolásra – olvasható az áprilisi, magyarországi választásokról a Politico című lap agitatív hangvételű, öt pontba szedett tájékoztató anyagában.

„Valószínűleg elhalványulna Magyarországnak az EU állandó bomlasztójaként betöltött szerepe” – kecsegteti az olvasót a Politico című brüsszeli lap magyarországi választásokról szóló, nehezen behatárolható műfajú cikkében Dr. Metz Rudolf Tamás (Budapesti Corvinus Egyetem, HUN-REN, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Politikatudományi Intézet.)

A cikk műfajánál is nehezebben behatárolható a cikk célközösége. Ki lehet az az európai olvasó vagy brüsszeli bürokrata (az orgánum az EU intézményeinek nem hivatalos „házi” lapja),

akinek fogalmas sincs arról, mekkora állam Magyarország, tehát Kína- vagy Luxemburg-méretű,

és életében soha nem találkozott ezzel a hangsorral: „magyar”, így ezt is meg kell neki magyarázni – nyilván megkönnyebbülten sóhajt fel, hiszen ki akarja, hogy bomlasszák az ő kedves unióját?

Az Egyesült Szkeptikusok Vezetője

A Politico olvasója ennek ellenére nyilván nem érti: „miért kéne törődnöm vele”, hogy áprilisban választanak a magyarok? Ám a nem is olyan régen még bőkezű USAID-pénzekkel kistafírozott lap nem véletlenül hatalmazta fel két újságíróját is arra, hogy képbe helyezze az olvasót. A cseh-grúz hátterű Ketrin Jochecová és a standup-színészként is aktív, katalán Max Grieara kiemeli: „Magyarország viszonylag kicsi, 9,6 milliós lakosságával, de

Orbán vezetése alatt az EU egyik legnagyobb fejfájást okozó országává vált”.

Magyarországról az öt pontba foglalt, mozgósító hangvételű tájékoztató anyag olvasója számos egyéb izgalmas információ mellett a következőket tudja meg:

– az ország néha vezető tagja egy jobboldali populistákból álló csoportnak az EU fővárosaiban, akik olyan témákban egyesülnek, mint a migrációval szembeni ellenállás és az Ukrajna felfegyverzésével kapcsolatos szkepticizmus
– Orbán Fidesz (nevű) pártja vezeti a kormányt
– a kormány szorosan ellenőrzi a médiát és az állami vállalatokat, ami „a korrupció vádját váltotta ki”
– szintén a kormány „gyengítette az igazságszolgáltatás függetlenségét”
a kormány által (!) elfogadott törvények miatt Magyarország lecsúszott az átláthatósági rangsorban
– jelenleg az EU-országok jogállamisági indexének alján áll a World Justice Project szerint.
– a választási kampány során „az egyik oldal hozzáfér az állam összes erőforrásához, míg a kihívó nem kap közpénzekből kampányfinanszírozást, és gyakorlatilag nincs jelenléte az államilag ellenőrzött médiában” (közlő: Metz Rudolf Tamás, a Corvinus adjunktusa)
– a médiapiac nagyjából 80 százalékát a kormány ellenőrzi
– a kormány lehetővé teszi a szomszédos országokban élő „magyar etnikumoknak” hogy levélben szavazzanak (a Politico úgy tudja: a „magyar etnikumok” többnyire a Fideszre szavaznak)
– a külföldön élőknek, akik megtartották magyar lakcímüket, a nagykövetségekre kell utazniuk szavazni.

Egy putyinista, nacionalista, LMBTQ+ ellenes, (stb.) diktátor

A népszerű brüsszeli kiadvány sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül) bemutatja olvasóinak Orbán Viktor miniszterelnököt és az egyetlen esélyes kihívóként felvázolt Magyar Pétert.


Orbánról a következőket tudhatjuk meg a cikkből:

populista, nacionalista
– 62 éves
– a 15 éve tartó hatalma elleni, eddigi legnehezebb kihívással néz szembe
– a Vlagyimir Putyin orosz diktátorhoz „legközelebb álló” EU-vezetők egyike
– folyamatosan akadályozza, hogy Brüsszel egységes frontot építhessen ki a Kremllel szemben.
– többször összetűzött az EU-val az „LMBTQ+ jogok” területén
– … és a migráció ügyében
– kijelentette: az EU „magától is szét fog esni”.
– 2011-ben újrarajzolta a választókerületeket és átalakította a választási rendszert, hogy maximalizálja a mandátumok megszerzésének esélyeit.
– nélküle Andrej Babiš cseh és Robert Fico szlovák politikus (sic!) sokkal elszigeteltebb figuraként jelennének meg az Európai Tanács csúcstalálkozóin.
– dacossága miatt az EU-ban az egyhangú szavazás szabályának eltörlését követelik
– „amikor előre kellett lépnünk Ukrajna megsegítése érdekében, vétóját arra használta fel, hogy még több zsarolást folytasson” (közlő: az Európai Parlament liberális frakciójának francia elnöke, Valérie Hayer, aki a lap szerint „centrista” politikus)
– ősellenségét (sic!) , Magyart egy Brüsszel által irányított bábként akarja beállítani

Mi a „Magyar”?

Orbánnal szemben a lap meglehetősen homályos képet fest a Tisza Párt vezetőjéről. Ami a cikkből kiderül:

– vezetékneve szó szerint „magyart” jelent (tehát a Politico abból indul ki, hogy Európában nem ismerik ezt a hangsort: „magyar”)
– A brüsszeli vezetés az ő győzelméért „imádkozik”
-Manfred Weber, a „konzervatív” párt vezetője „gyorsan üdvözölte” Magyar pártját, a Tiszát az úgynevezett „jobbközép családban”
– megbuktathatja „korábbi szövetségesét” (a lap nem részletezi: mikor volt Magyar Péter Orbán Viktor vagy a Fidesz szövetségese, s milyen minőségében volt egyenrangú partnere a legerősebb magyar paralmenti pártnak – vagy a magyar kormányfőnek)

– ő lehet az, aki megmenti Magyarországot Orbántól (közlő: Manfred Weber, az Európai Néppárt német elnöke)
– potenciális hídépítő Brüsszel és Budapest között
– nepotizmussal és korrupcióval vádolja Orbánt és a Fideszt
– szerinte a kormány oligarchákat részesíti előnyben az ország gazdaságában
– úgy látja: a Brüsszellel való szembeszállás miatt elszalasztják az uniós forrásokat.

Kétharmad alatt semmi értelme

A Politico, mely saját felmérését csatolja a cikkhez (a grafikon tanúsága szerint a Tisza Párt egy teljes esztendeje, télen-nyáron vezet a Fidesszel szemben, így a választás csak némi formaságnak tűnik) nem győzi sorolni, micsoda problémahalmazba ütközne az ellenzék egy választási győzelem esetén.


„Magyarország szerepe, mint az EU állandó bomlasztója, valószínűleg elhalványulna, nem azért, mert a nemzeti érdekek eltűnnének, hanem azért, mert azokat tárgyalások és intézményi szerepvállalás révén érvényesítenék, nem pedig állandó vétópolitika és szimbolikus konfliktusok révén” – pendíti meg a reménység szálait a lap Metzet idézve.


Ám a várakozásokat rögtön lehűtve azt is olvashatjuk: „az elemzők arra is figyelmeztettek, hogy a változások lassúak lehetnek. Vasali Zoltán, a Milton Friedman Egyetem munkatársa szerint a jelenlegi rendszer lebontása jogilag és intézményileg is kihívást jelentene”.

„Az alkotmányos fő testületek a közelgő választásokon túl is megtartják mandátumukat, és a kulcsfontosságú pozíciókat továbbra is a jelenlegi kormánnyal együttműködő személyek töltik be, ami korlátozza a rövid távú változásokat” –kesereg Vasali, nem nevezve meg, miféle intézményekre gondol.


Egy magyar győzelem mértéke tehát döntő lehet – lelkesít a Politoico. Metz is erre buzdít: szerinte „egy kétharmados parlamenti többség, amely lehetővé tenné az új kormány számára az alkotmány módosítását, átalakító tényező lenne”.

Mindemellett Metz szerint

Magyar győzelme „nem jelentene radikális fordulatot vagy visszatérést valamilyen idealizált múlthoz”.

Nem derül ki, hogy Metz szerint miféle idealizált múlt lehet ez: a Rákosi-, a Kádár-korszak, vagy olyan posztkommunista kormányzati korszakok, mint például a szavahihetőség tekintetében (a humanizmusról nem is beszélve) 2006-ban kicsúcsosodó Gyurcsány-éra. A magyar történelemben az elmúlt 80 esztendőben fent említett időszakokon kívül más, az ellenzéki pártok számára előképként említhető, s a jelenlegi kabinettel ellentétes politikát – mint valamiféle „idealizált”, múltbeli alternatívát – képviselő kormányok nem léteztek.

Mindeközben a valóságban

Magyarországon törvényeket – a cikkben foglaltakkal ellentétben – csak az Országgyűlés fogadhat el, a kormánynak nincsenek ilyen jogkörei.

Emellett a Politico cikkében olvasható állításokkal szemben a 2013. évi LXXXVII. törvény, amely az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről rendelkezik, nem a cikkben idézett „kormánypártban és kihívóban” gondolkodik, s természetesen

minden politikai aktornak egyenlő feltételeket biztosít.

A jogalkotó célja „az országgyűlési képviselők választásán induló jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlőségének elősegítése, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás feltételeinek megteremtése és az országgyűlési képviselők választása tisztaságának megóvása”.

1. § (1) Az országgyűlési képviselők általános és időközi választásán minden egyéni választókerületi képviselőjelölt (a továbbiakban: jelölt) egymillió forint összegű, a központi költségvetésből juttatott támogatásra jogosult.

(2) A támogatás összegét az országgyűlési képviselők e törvény hatálybalépését követő általános választását követő évtől kezdődően a Központi Statisztikai Hivatal által a tárgyévet megelőző évre megállapított fogyasztói árindexszel évente növelni kell.

A pártlistát állító pártok az egyéni választókerületi jelöltjeik számától függően további, akár több száz millió forintot is elérő támogatásra is jogosultak. Ez utóbbi összegeket a választáson elért eredménytől függetlenül lehet elkölteni.

Kiemelt kép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke beszédet mond a párt „Nemzet Hangja” elnevezésű kezdeményezése kérdéseinek eredményváró rendezvényén a Műegyetem rakparton 2025. április 13-án. (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

VilágPont Járai Judittal

Ajánljuk még