Azt követően, hogy 2025. május 8-án Róma püspökévé választották, XIV. Leó pápa első ízben hívta tanácskozásra a bíborosi kollégium tagjait. A katolikus egyházban jelenleg 245 bíboros szolgál (közülük 126 a 80 év alatti, azaz pápaválasztó bíboros), túlnyomó többségük pedig el is utazott az örök városba, hogy jelen lehessen a kétnapos tanácskozáson. Azon a tanácskozáson, amelynek már a létrejötte is üzenetértékű: a tavaszi konklávét megelőző bíborosi találkozók során ugyanis erőteljesen fogalmazódott meg az igény, hogy a néhai Ferenc pápa gyakorlata után az új pápa visszatérjen a korábbi gyakorlathoz és az egyház kormányzása során ismét jobban támaszkodjon a bíborosok észrevételeire és tanácsaira.
Ezeket a felszólalásokat Robert Prevost még bíborosként hallgatta végig, most pedig pápaként tett eleget a kérésnek. Ráadásul bizonyos szempontból első dolga volt a megvalósítás: bár eltelt pontosan nyolc hónap megválasztása és a konzisztórium között, az első Észak-amerikai egyházfő pontifikátusának kezdete a jubileumi szentév kellős közepén vette kezdetét, ami azt is jelentette, hogy az új pápa naptára a szentév január 6-i lezárásáig már megválasztásának pillanatában tele volt. Márpedig azt követően, hogy kedden a bíborosok jelenlétében bezárta a Szent Péter bazilika szentkapuját, szerdán és csütörtökön már velük tanácskozott; tehát a szentév lezárását követően valóban első dolga volt, hogy a kollégium mintegy 170 jelenlévő tagjának véleményét meghallgassa aktuális kérdésekben. Mindez tehát azt az egyértelmű üzenetet hordozza, hogy XIV. Leó elődjénél sokkal inkább decentralizált, a világegyházban megjelenő különböző véleményeket meghallgató és szintetizáló, valódi egységre törekvő pápaságot kíván megvalósítani.
Hasonlóan értékelte a helyzetet Andreas Battlog osztrák jezsuita szerzetes is. A zarandok.ma által szemlézett – eredetileg a Christ in der Gegenwart magazin online felületén közreadott – írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy „bármi is kerül napirendre a konzisztóriumon, elsősorban tanácskozásról van szó, nem pedig döntéshozatalról”. Értékelése szerint „önmagában már az is előrelépésnek tekinthető, hogy a korábbiaktól eltérően a pápa bevonja a résztvevőket, tájékoztatja őket, kérdéseket tesz fel és megbeszéli velük a kérdéseket”. A tanácskozást megelőző szentszéki sajtóközlemény is úgy fogalmazott, a találkozó célja a Róma püspöke és a kardinálisok közötti közösség megerősítése, mindazoké, akiknek különös feladata, hogy együttműködjenek az egész egyház gondozása érdekében. Márpedig Róma püspöke az egységteremtés pápájaként lépett fel, nyolc hónapja folyamatosan az egyház egységének szükségességéről beszél és annak érdekében komoly gesztusokat is gyakorol.
A kardinálisokkal folytatott tanácskozás az eredeti elképzelések szerint négy témát érintett, így a liturgia, az úgynevezett szinodalitás, a kúriai reform és az evangelizáció kérdéseit, de a Szentatya már a kétnapos eseményt megnyitó beszédében tisztázta, hogy mélységeiben ezek közül most csak kettőre jut idő. A bíborosok szavazatai alapján e két kiemelt témává a misszió és evangelizáció, valamint a zsinat és szinodalitás váltak. Mindez csalódást okozott konzervatív körökben, különösen a hagyományos rítus szerint liturgiát végző közösségekben, akik remélték, hogy az elmúlt évek belső elnyomása után végre újra nyíltabban lehet vitát folytatni a liturgiáról és egyfajta enyhülés következik be Ferenc pápa erőteljesen megszorító politikája ellenpontozásaként. E csalódottságot Matteo Bruni szentszéki sajtószóvivő azzal igyekezett oldani, hogy jelezte: a témák valójában szorosan összekapcsolódnak, hiszen az egyház missziós küldetése, evangelizációs ereje a liturgiából, a keresztény élet forrásából és csúcsából fakad, de bejelentette azt is, hogy a most háttérbe szoruló két témát a Szentszék a jövőben napirenden tartja.
XIV. Leó ugyanebben a beszédében szólt arról is, hogy ha a katolikusok valóban misszionárius egyházként kívánnak szolgálni, tanúságot téve Krisztus szeretetének vonzerejéről, mindenekelőtt gyakorlatba kell ültetniük az ő parancsát: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást!”. Hangsúlyozta, elsősorban azért gyűltek össze, hogy meghallgassák egymást, valamint növekedjenek a testvéri szeretetben és a kollegialitás útját járják. Távolabb tekintve már terveire is célzott, amikor úgy fogalmazott, „ez a másfél nap, melyet együtt töltünk, jövőbeni közös utunk előképe lesz”. „Már abból is, ahogyan megtanulunk együtt dolgozni – testvéri lelkülettel és őszinte barátsággal –, valami új kezdődhet, amely a jelent és a jövőt egyaránt mozgásba hozza.” – tette hozzá sokatmondóan.
A pápa a következő felszólalásaiban is mindvégig hangsúlyozta a közös munka jelentőségét, valamint – ahogy azt már megválasztása estéjén tette – a missziós egyház képét és fontosságát. Arra kérte munkatársait, hogy ne egyéni- vagy csoportérdekeket helyezzenek előtérbe, hanem a közjót, a világ minden pontján jelen lévő egyház egészének érdekét és szolgálatát. A tanácskozás hangulatát pedig első este az alábbi fordulattal festette le: „remélem, mindannyian valóban érzitek, hogy szabadon beszélhettek velem és a többiekkel”.
Brendan Towell teológus a National Catholic Registerben megjelent kommentárjában utóbb arra hívja fel a figyelmet, hogy Leó pápa már 1987-es kánonjogi disszertációjában (amit első teológiai művének tekinthetünk, közel negyven évvel pápává választása előtt) amellett érvelt, hogy az első lépés a helyes rend és tekintély kialakításában a megkülönböztetés művészete, amelyben a keresztény ember az Isten szándékát keresi, ismeri fel és helyezi mindenek elé – tehát az egyén és kisebb csoportok vágya, érdeke elé is. Mint fogalmaz, a már akkor bemutatott „intellektuális keretrendszer” mutatkozik meg az elmúlt napok konzisztóriumi munkájában és a jelek szerint XIV. Leó péteri szolgálatában is. Mint Towell rámutat, „a Villanova Egyetemen a fiatal Robert Prevost elsajátította a matematika által megkövetelt fegyelmezett gondolkodásmódot – nem pusztán a számolást, hanem mintázatok felismerését, kapcsolatok megállapítását és az elemek megfelelő sorrendbe helyezését”, majd hozzáfűzi: „a matematika önmagában nem hoz létre (egyház)kormányzati stílust. A formáció viszont igen.” Az új pontifikátusban pedig éppen a sorrendek helyes felmérése és kialakítása tükröződik.
Az mindenesetre látható, hogy XIV. Leó pápasága újdonságot hoz e területen Ferencéhez képest, aki tizenkét év alatt mindössze egy rendkívüli konzisztóriumot tartott. A Szentszék ugyanis máris bejelentette, hogy a következő tanácskozásra már idén nyáron, június végén sor kerül, azt követően pedig a Szentatya kifejezett szándéka, hogy évente találkozzon a bíborosok testületével és kikérje véleményüket, immáron hosszabb formában, három napon keresztül.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: XIV. Leó pápa (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Fabio Frustaci)