Arizona egyik legendás rézbányászati térségében, Superior városa alatt több mint két kilométerrel húzódik a Resolution Copper lelőhelye, amely projektbe eddig több mint kétmilliárd dollárt költött két hatalmas nyugati bányászati cég, ám még így is legalább egy évtized, mire az első kitermelt tonnák a felszínre kerülhetnek – jogi viták, környezetvédelmi ellenállás és engedélyezési akadályok lassítják a munkát.

A réz kitermelésére a gazdasági környezet minden korábbinál kedvezőbb lenne. A színesfém iránti keresletet ma már nemcsak a zöldátállás hajtja, hanem az MI-alapú adatközpontok tömeges terjedése is. Egyetlen megawattnyi adatközponti kapacitás 27–33 tonna rezet igényel – több mint kétszer annyit, mint a hagyományos létesítmények. A világ legnagyobb bányavállalata szerint az adatközpontok rézigénye 2050-re hatszorosára nőhet.

Rejtett kereslet: hadseregek és a fegyverkezés

A réz iránti igény ráadásul sokszor nem jelenik meg a nyilvános statisztikákban. A globális újrafegyverkezés újabb, nehezen mérhető keresleti hullámot indított el. A védelmi kiadások 2024-ben világszerte 2,7 ezer milliárd dollárra emelkedtek, a katonai felhasználás rézigénye azonban – biztonsági okokból – többnyire nem publikus.

Eközben a kínálati oldal egyre szűkebb. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) figyelmeztetése szerint 2035-re a meglévő és tervezett bányák csak a globális kereslet 70 százalékát tudják majd fedezni.

A Wood Mackenzie gazdasági elemzőintézet szerint már az idei, 2025-ös év végére is közel 304 ezer tonnás hiányt keletkezett a globális rézpiacon, ez pedig 2026-ban még tovább mélyülhet.

Dráguló anyag, öregedő bányák

A piac már reagált is: a londoni fémtőzsdén a réz ára 11 ezer dollár fölé emelkedett tonnánként, szemben a két évvel ezelőtti 8500 dollárral. Az elemzők szerint ez nem átmeneti kilengés, hanem szerkezeti feszültség jele.

A gond, hogy a világ legnagyobb rézbányái – Chilében, Peruban, az Egyesült Államokban – öregszenek, az érctartalom csökken, a kitermelés egyre drágább. A chilei állami óriás, a Codelco vezetése szerint minden évben nehezebb és költségesebb fenntartani a termelést, idén több súlyos baleset is történt a legnagyobb lelőhelyeken.

Kína feldolgoz, a Nyugat függ

Bár Kína a világ rézbányászatának „csak” mintegy 9 százalékát termeli ki, a feldolgozásnál messze domináns: a globális olvasztókapacitás közel felét ellenőrzi. Az Egyesült Államokban ezzel szemben mindössze két működő rézolvasztó maradt. Peking így hasonlóan a ritkaföldfémekhez, ezt a piacot is kézben tartja, de itt a feldolgozáson keresztül.

Nem véletlen, hogy Washington stratégiai kérdésként kezeli a rezet: a Trump-adminisztráció nemrég kritikus ásványként sorolta be, és nyíltan ösztönzi az amerikai bányászat újraindítását. A Resolution Copper projekt ezért nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai teszt is.

Kevés az új lelőhely, ezért jó befektetés lehet

A Financial Times szerint azonban a probléma globális. Az IEA adatai szerint az elmúlt harminc évben 239 rézlelőhelyet fedeztek fel, ám az elmúlt tíz évben mindössze 14-et. Az új bányák politikailag és társadalmilag is egyre nehezebben indíthatók: vízhiány, környezetvédelmi aggályok, helyi közösségi ellenállás lassítja a projekteket Chilétől Arizonáig.

A szakértők szerint a piac egy tartósan feszes korszak felé tart. A mesterséges intelligencia adatközpontjai kevésbé árérzékenyek, azok mindenképp meg fognak épülni. Ez csökkenti annak esélyét, hogy az árak gyorsan visszaessenek.

A következő évtizedben azok az országok és vállalatok járhatnak jól, amelyek időben biztosítják rézellátásukat – készletezéssel, bányaberuházásokkal vagy feldolgozókapacitással.

Kiemelt kép: Egy munkás a fémek megolvasztására használt olvasztókemencénél dolgozik (Fotó: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk)