A tíz évvel ezelőtt, a szilveszteri ünnepség idején elkövetett tömeges szexuális bántalmazásokat követően több mint 600 feljelentést tettek észak-afrikai és arab elkövetők ellen a hatóságoknál az áldozatok.

2015-ben az ünnepség rémálommá változott: a kölni dóm előtti téren a német nők szabad prédává váltak.

A támadók közül többen részegen, a tér irányába petárdákat lövöldözve rontottak rá a fiatal lányokra és asszonyokra, az arab és afrikai férfiak több nőt körbevettek, majd nekiláttak levetkőztetni az áldozataikat.

„Hirtelen mindenfelé kezek ragadták meg a testünket.”

„Megragadták a melleinket, brutálisan a lábaink között ragadtak meg minket, húzták a cipzárakat, ujjakkal a nyílásokat keresték” – így emlékezett vissza a kölni támadás egyik áldozata, egy német édesanya, aki 15 éves lányával együtt élte át a borzalmakat.

A lányokat és asszonyokat saját férjeik, fiaiak és testvéreik sem tudták megvédeni a hatalmas tömegtől. A hatóságok

mindössze kétszáz rendőrt vezényeltek ki a térre, ám megadták magukat az elkövetőknek.

2015 az érintett lányok és asszonyok számára a tehetetlenség, a düh, az undor érzésével zárult, és egy félelmetes felismeréssel: nem volt és nincs senki, aki megvédhetné őket, teljesen védtelenek voltak, és most is azok.

Egy „élénk, de nagyrészt békés” szilveszter utóhatása

Másnap, 2016. január 1-jén a kölni rendőrség sajtóközleménye szerint a kölni dóm előtti téren „élénk hangulat” uralkodott, és az este „nagyrészt békés” volt (a liberális média hasonlóképpen tudósított a négy évvel későbbi, 2020-as Black Lives Matter-tüntetésekről az Egyesült Államokban, miszerint azok is „nagyrészt békések” voltak). Néhány órával később a Kölner Stadt-Anzeiger újság számolt be először a zaklatásról.

Köln belvárosának térképe, középen a székesegyházzal. A fekete ponttal jelzett helyszíneken követték el a tömeges szexuális zaklatásos bűncselekményeket az arab és észak-afrikai származású migránsok (Fotó: Tages Anzeiger)

Más médiumok is követték a példát, sokan csak nagyon vonakodva, mivel az érintett nők által leírtak közvetlenül ellentmondtak a rendőrségi nyilatkozatoknak. A zaklatások felderítéséhez a kölni rendőrség „szuperfelismerők”, vagyis olyan személyek segítségét vette igénybe, akik egyértelműen képesek azonosítani az arcokat egy tömegben. A segítségükkel közel 300 gyanúsítottat sikerült beazonosítani alig pár órával a támadás után. A zaklatók egyharmada algériai és marokkói volt, a többiek irakiak és szíriaiak,

javarészt épp azok, akik abban az évben, Angela Merkel elhíresült felhívása („Wir schaffen das!” – „Megcsináljuk!”) érkeztek Németországba és kaptak menedékjogot.

A nyomozások mindössze 52 vádemelési javaslatot eredményeztek, amelyek közül csak három esetben hoztak ítéletet: két elkövető felfüggesztett börtönbüntetést, egyet pedig 21 hónap börtönbüntetésre ítéltek. Mire sikerült felderíteni a szilveszteri zaklatások elkövetőit, és egy nagyjából egységes kép alakult ki arról, mi is történt szilveszter éjjelén, az eredmény megdöbbentő volt:

Kölnben 1343 bűncselekményt követtek el aznap éjjel, ennek a fele pedig (661 eset) szexuális zaklatás volt.

A politika, a szövetségi állam és igazságszolgáltatás ahelyett, hogy felelősséget vállalt volna, inkább homokba dugta a fejét, és indirekt módon a felelősséget az áldozatokra hárította. A január 4-ei sajtótájékoztatón amikor szóba került a hasonló zaklatások megelőzése és az, hogyan is védhetnék meg magukat a német nők, Henriette Reker, Köln polgármestere azt tanácsolta:

ne sétáljanak nagy tömegben, és tartsanak egy karnyújtásnyi távolságot a támadóktól.

A következő napon Köln rendőrfőnöke, Wolfgang Albers kijelentette, hogy nincs információjuk az ügyben. Albers ezután néhány nappal később nyugdíjba vonult. A Tages-Anzeiger napilap szerint sok esetben az is előfordult, hogy a törvényszék vagy nem fogadta be a bizonyítékokat, vagy adott esetben, ahogy az történt annak az áldozatnak az ügyében, aki mit sem sejtve a zaklatás előtt selfie-t készített a támadókkal,

a bemutatott bizonyítékokra hivatkozva kezdett áldozathibáztatásba, majd felmentette a zaklatókat.

Az áldozatok között akad olyan, akit azóta is rendszeresen vádolnak rasszizmussal és idegengyűlölettel csak azért, mert nyíltan mer beszélni a támadóiról, lányának pedig többször is azt mondták: ne csináljon felhajtást, hiszen még csak meg sem erőszakolták.

Taharrush jamai – neve is van a kölnihez fogható erőszakhullámnak

A kölni erőszakhullámhoz fogható, nők elleni tömeges szexuális zaklatások egyre elterjedtebbek a Közel-Keleten, de Indiában is éltek már át nők hasonló zaklatást. A jelenségre a taharrush jamai kifejezést használják, amely szó szerint tömeges zaklatást jelent, és feltehetően a börtönökből – az arab országok börtönőrei ugyanis sokszor hasonló módon kínozzák a fogvatartottakat – indult és terjedt el a közel-keleti országok lakosai között.

Így volt ez Egyiptomban is, ahol először kapott médianyilvánosságot a tömeges zaklatás 2005-ben, miután egy Hoszni Mubarak elleni tüntetésen felmerült, hogy az egyiptomi titkosszolgálat és a hadsereg katonái a tüntetők közé vegyülve kezdték zaklatni a demonstráción részt vevő nőket.

Az egyiptomi nőjogi aktivisták a pokol körének nevezik ezt a helyzetet.

Világszinten azonban 2011-ben vált ismertté a jelenség, amikor a CBS News korábbi riporterét, Lara Logant vette körbe egyiptomi férfiak egy csoportja és molesztálta Kairóban, mialatt az egyiptomi forradalom és Mubarak megbuktatásáról tudósított.

Hasonló támadás érte Mumbaiban, Indiában a CNN riporternőjét is, akit egy helyszíni tudósítás során vettek körbe helyi férfiak és zaklattak.

Annak ellenére, hogy a német rendőrség legfrissebb elemzése szerint a szíriai és afgán menekültek aránytalanul magas számú szexuális bűncselekményt követnek el, a téma még mindig gyakran tabunak számít – írja a Tages-Anzeiger. És nem csak Németországban, Svájcban például lemondtak egy, az illegális és tömeges migráció veszélyeiről szóló könyv bemutatóját, mivel halálos fenyegetéseket kaptak baloldali feministáktól, akik oldalt választottak: a nők helyett számukra fontosabbak a migránsok.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach)