Az Európai Unió hétéves költségvetése (MFF) sokáig afféle „technokrata ügy” volt: óriási számhalmaz, amelynek kibogozását a legtöbb állampolgár a brüsszeli szakemberekre bízta. A mostani tervek azonban olyan mértékű változásokat tartalmaznak, amelyek minden tagállam életét fenekestül felforgathatják.
Brüsszelben már nem a megszokott, lassan araszoló, a gazdasági realitásokhoz igazodó költségvetési logikát követik, hanem látványos ugrást akarnak. Nagyobb kiadások, kevesebb átláthatóság a költésekkel kapcsolatban, mindehhez pedig uniós szintű, a tagállamoktól lecsapolt bevételi források, vagyis plusz adójellegű terhek nyújtanák a hátteret, ha az Európai Bizottság (EB) tervei megvalósulnak.
A Magyar Külügyi Intézet a brüsszeli Magyarország Házban tartott rendezvényén Philip Pilkington vezető kutató részletesen elemezte az új hétéves költségvetési tervezetet.
A büdzsé összege közel 70 százalékkal nőne az előző kerethez képest – miközben az EU gazdasága 2020 óta átlagosan alig évi egy százalékkal növekedett.
A 2021–2027-es időszakra vonatkozó jelenlegi hétéves költségvetés összege 1200 milliárd euró volt, a 2028–2034 közötti pedig a mostani tervek szerint 2000 milliárd euró körül alakulhat.
Akkora a többletkiadás, mint a teljes Covid-helyreállítási alap
Pilkington szerint a nagy ugrás egyik kulcsa, hogy az EB a Covid után létrehozott Next Generation EU rendkívüli helyreállítási eszközt gyakorlatilag állandó elemként építené be a költségvetésbe.
A kutató emlékeztetett: a programot eredetileg rendkívüli, átmeneti megoldásként vezették be, klasszikus válság utáni élénkítési logikával – a szövegezésben is a helyreállításhoz, munkahelyekhez, reformokhoz és beruházásokhoz kötött célokkal. Pilkington szerint komoly probléma, hogy ha egy egyszerinek kommunikált, kivételes válságeszköz beépül a normál költségvetésbe, akkor az EU központi költekezése tartósan magasabb szintre áll be, miközben a tagállami költségvetések kiadásai nem fognak csökkenni.
Kevésbé részletesen akar Brüsszel elszámolni
Pilkington kiemelte: a jelenlegi költségvetésben hét fejezet és részletes alfejezetek teszik átláthatóbbá, mire megy el a pénz. A mostani elképzelés viszont mindössze négy nagy főcím alá rendezné a kiadásokat, jóval kevesebb alcímmel.
A bírálók szerint ez nem egyszerűsítés, hanem átláthatósági veszteség: a pénzek nagyobb, kevésbé részletezett blokkokba kerülnek, ami megnehezíti a demokratikus kontrollt
„Azt kérik tőlünk, hogy duplázzuk meg a költést, fele akkora átláthatóság mellett”
– fogalmazott Pilkington.
A kritikusok külön kiemelték a közös agrárpolitika ügyét is: a gazdáknak és tagállamoknak régóta kiemelten fontos, történelmi program a javaslat szerint szélesebb „nemzeti és regionális partnerségi” csomagba olvadna. Pilkington szerint épp a legérzékenyebb, belpolitikai vitákat kiváltó területek válnának könnyebben „elrejthetővé”.
Jutna pénz az USAID pótlására, Ukrajna is jól járna
A rendezvényen több konkrét programelem is célkeresztbe került. A Magyar Külügyi Intézet szakértője szerint a tervezetben négy különösen megkérdőjelezhető programelem szerepel:
- Agora EU: az amerikai USAID megszüntetett programjának szerepét venné át;
- Globális Európa: geopolitikai célokkal történő külső fellépésre, a korábbi mintegy 80 milliárd euró helyett 200 milliárd euróra emelkedne a keret;
- Ukrajna-tartalék: 100 milliárd euró elkülönítése Ukrajna támogatására;
- Rendkívüli válságmechanizmus: akár 400 milliárd eurónyi hitel mozgósítása válság esetén – Pilkington ezt „pánikgombnak” nevezte a költségvetésen belül.
Philip Pilkington előadása közben a brüsszeli Magyarország Házban (Fotó: hirado.hu/Horváth Dániel)A szakértő azért sorolta ezeket a programelemeket a különösen megkérdőjelezhető kategóriába, mert szerinte egyik sem illeszkedik a hagyományos, gazdasági teljesítményhez igazodó költségvetési logikába. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy ezeknél a tételeknél aránytalan és ugrásszerű kiadásnövekedés jelenik meg, miközben nem társul hozzájuk világos, közgazdaságilag alátámasztott indoklás. Ezek a programok hatalmas összegeket kötnek le előre, bizonytalan jövőbeli célokra.
A rendkívüli válságmechanizmus esetében a költségvetésen belül egy „rejtett bővítmény” jönne létre, amely válságcímkével ellátva, gyors politikai döntéssel aktiválható, és így megbonthatja a költségvetési fegyelmet és az átláthatóságot.
Dohányadó és szén-dioxid-díjak Brüsszelnek fizetve
A legérzékenyebb pont a bevételi oldal. Pilkington szerint az EB terveiben megszaporodnának az úgynevezett uniós saját források, amelyek lényegében adójellegű bevételek uniós szintű elvonását jelentenék. Ezek a bevételek többek között szén-dioxid-díjakból, részben társasági adókból, valamint a legvitatottabb elemként a dohánytermékek jövedéki adójából állnának össze.
A kutató előadás nem tért ki részletesen rá, de
Magyarország esetében nagyságrendileg évi 500 milliárd forintos kiesést jelentene a központi költségvetésnek, ha a dohánytermékek jövedéki adóját az EU-hoz irányítanák át.
A szakértő szerint azért is furcsa ez az adóelvonási logika, mert a bizottság úgy venné el a bevételt, hogy közben nem egyértelmű, a tagállamok miként pótolnák azt.
A dohányzás egészségügyi költségei jóval meghaladják a dohánytermékekből származó jövedéki adóbevételeket, így ha egy tagállami kormány egyensúlyban akarja tartani a költségvetését, az uniós kezdeményezés a gyakorlatban akár meg is duplázhatja a dohánytermékeken lévő jövedéki adó mértékét. Ez Magyarországon átlagosan 900 forintot meghaladó drágulást jelentene egy doboz cigaretta esetében.
Az új hétéves költségvetésről legkésőbb 2027 végéig kell megállapodniuk az uniós tagállamoknak.
Kiemelt kép: António Costa, az Európai Tanács elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: MTI/EPA POOL/Andrés Martínez Casares)