„Zajos éjszaka volt a börtönben, kiabálással és fenyegetésekkel. Én ezalatt Saint-Exupéry Levél egy túszhoz című, 1943-ban megjelent, nagyszerű könyvét olvastam, amelyet egy barátom küldött nekem. Különösen megragadott ez a rész: »És mivel a sivatag nem kínál semmilyen kézzelfogható gazdagságot, mivel a sivatagban nincs mit látni vagy hallani, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy mivel a belső élet ott nem alszik, hanem erősödik, az embert elsősorban láthatatlan ösztönzők vezérlik. Az embert a Szellem irányítja.

A sivatagban annyit érek, amennyit az isteneim érnek.« Megvilágosodás volt ezt olvasni,

miközben a La Santé börtön sivatagában voltam” – idézte fel börtönélményeit Nicolas Sarkozy a Le Point című lapnak adott nyilatkozatában.

A Magyarországon a kommunista diktatúra idején elhallgatott és csak a rendszerváltás után kiadott Exupéry-könyv, amely az ember vallási gyökereit, támaszait is vizsgálja, éppúgy erőt adott Sarkozynek, hogy elviselje nemrég véget ért, húsznapos fogva tartását, mint ahogy azok a levelek, amelyet a fogva tartását követő, lourdes-i zarándoklat idején kapott, abban erősítették meg, hogy fel tudja dolgozni a történteket.

Párizs, 2025. október 21. Nicolas Sarkozy volt francia elnök felesége, Carla Bruni-Sarkozy társaságában indul otthonából a párizsi Santé börtönbe 2025. október 21-én, börtönbüntetése megkezdésének napján (Fotó: MTI/EPA/Teresa Suárez)

Keresztény gyökerek a mélyben

„A mélyen megindító levelek gyakran ugyanazzal a mondattal végződtek: »Imádkozunk érted!« Tartalmuk alapján ítélve levelezőpartnereim többnyire nem gyakorló vallásos keresztények voltak, hanem inkább kulturális keresztények. Az ember nem tagadhatja meg a gyökereit” – nyilatkozta a volt köztársasági elnök.

Sarkozynek, akit számos vélemény szerint egy koncepciós perben ítéltek el, 70 esztendősen kellett bevonulnia a börtönbe, ahonnan november 10-én szabadult.

Feleslegével, Carla Brunival ezt követően zarándokoltak el a lourdes-i kegyhelyre.

A Le Point kérdésére válaszolva, mely szerint valóban keresztény maradt-e az a Franciaország, ahol a templomok üresek, kijelentette: „Igen, ez a mi identitásunk. Szerintem a templomok fontosabbak azoknak, akik nem járnak oda, mint azoknak, akik járnak. Akik odamennek, azért teszik, hogy beszéljenek Istennel. De ezt bárhol megtehetik. Mások a templomot egy jelnek, egy jelzőfénynek tekintik, amely gyermekkoruk tájképét mutatja.”

A franciák keresztény gyökereit Sarkozy

Márai Sándorra, az író remekművére hivatkozva szunnyadó parázsként jellemezte.

(Márai A gyertyák csonkig égnek című műve dramatizált változatát adta ki ezzel a címmel – a szerk.) Így fogalmazott: „A keresztény parázs még mindig ott van. Lourdes-ban és egész Franciaországban. A parázs nem hunyt ki, még mindig él!”

Válasz a hódító iszlamizmusra

Az iszlám franciaországi terjeszkedéséről elmondta: „Nem az iszlám hódít. Mi vagyunk azok, akik már nem védünk meg semmit! A szekularizmus (az egyház teljes leválasztása az állami szféráról – a szerk.) nem elegendő válasz a hódító iszlamizmusra.”

Gravelines, 2025. július 17. Gumicsónakhoz futnak illegális bevándorlók az észak-franciaországi Gravelines tengerpartján, hogy átkeljenek a La Manche csatornán Nagy-Britanniába 2025. július 17-én (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)

Sarkozy rendszeresen utal magyar származására. Politikai pályafutása során többször is demonstrálta, hogy fontosak számára a gyökerei: már 1992-ben, a konzervatív, gaulle-ista párt, az RPR alelnökeként Magyarországra látogatott, ahol

Antall József miniszterelnök is fogadta.

A köztársasági elnökként Franciaország keresztény örökségét többször is méltató, és számos katedrálisba, kegyhelyre ellátogató Sarkozy szerint vissza kell adni a spiritualitás varázsát a zsidó-keresztény hagyományokból kiindulva, „amelyek jelentős identitásbeli gazdagságot jelentenek, és amelyek nem tűntek el, még akkor sem, ha a politikai és médiarendszer már nem ad nekik hangot, vagy karikatúrákat készít róluk, hogy nevetségessé tegye őket”.

Budapest, 2019. október 1. Nicolas Sarkozy volt francia köztársasági elnök panelbeszélgetésen vesz részt a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) által szervezett Inspiring Hungary konferencián a Pesti Vigadóban 2019. október 1-jén (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Társadalmi robbanás veszélye

A franciaországi belpolitikai helyzet a volt köztársasági elnök szerint „komoly, mert közel hetven éve ritkán fordul elő, hogy egy robbanás feltételei ennyire konvergáljanak hazánkban.

A történelemre tekintve elmondhatjuk, hogy egy úgynevezett rendszerváltás küszöbén állunk.

Reménykedhetünk benne, vagy félhetünk tőle. Valószínűleg megtörténik. Az elmúlt évszázadok megmutatták, hogy hazánkban a rendszerváltás soha nem történt erőszak nélkül”.

Végletekig elfogult bíróság

A burkát, a muszlim női viseletet államfőként betiltó és így a muszlim migrációt elvakultan támogató szélsőbaloldali és liberális körökben botránykővé váló Sarkozy még bebörtönzése ellenére is úgy látja, hogy az is éppen a kialakult, s szerinte fenntarthatatlan viszonyok része, következménye. A bevándorlás ellen és a „szocializmussal” szemben rendszeresen és következetesen állást foglaló konzervatív politikus a beszélgetés során feltette a kérdést: „Miért fogadnám el a helyzetemet? Egy állítólagos illegális választási kampányfinanszírozási ügybe keveredtem, anélkül, hogy a legcsekélyebb nyomot is találtak volna a finanszírozásra, vagy a legcsekélyebb bizonyítékot arra, hogy egyáltalán fontolóra vettem volna egy ilyen őrültséget!” A nyomozás egy, a Mediapart (szélsőbaloldali orgánum – a szerk.) által közzétett dokumentumból indult, amelyet a bíróság nagy valószínűséggel hamisnak ítélt.

Leszögezte: „Természetesen támogatom a független igazságszolgáltatást, de függetlenség nem létezhet pártatlanság nélkül. A pártatlanság kérdése azonban egyértelműen felmerül. Gyakran tapasztalom, hogy ezekben a kérdésekben sok a képmutatás. A

bírói szakszervezet

székhelyén több mint tíz évvel ezelőtt

volt egy híres „bolondok fala”, amelynek én voltam a főszereplője,

és senki sem tette fel a kérdést, hogy lehettek-e tagjai ennek a szervezetnek azoknak a bíróságoknak, amelyeknek ítélkezniük kellett felettem!”

Sarkozy itt arra utalt, hogy a szélsőségesen elvakult, baloldali francia bírói szakszervezet még a szégyenfalára is kirakta Sarkozy fotóját.

Börtönbe vágyó Le Monde

A politikus úgy véli: „Igaz, hogy a baloldal elárulta korábbi emberi jogi küzdelmeit. Alig tiltakozott Boualem Sansal író algériai hatóságok általi bebörtönzése, vagy Christophe Gleizes újságíróra kiszabott hétéves börtönbüntetés ellen. (Az Algériában, szintén koholt vádak alapján elítélt francia sportújságíróra december 3-án tíz év börtönbüntetést kért egy helyi ügyészség – a szerk.) Az iráni nőket sem védték meg a kötelező fátyolviselés elleni küzdelmükben. A baloldalnak nem az számít, hogy mit tett valaki, hanem az, hogy kicsoda. Ha ők valakit vagy valamit baloldalinak vagy harmadik világbelinek tartanak, az a számukra mindig elfogadható. A teheráni rezsimmel vagy a radikális iszlámhoz közel álló szervezetekkel szembeni elnéző magatartásuk példátlan. Ilyen körülmények között tehát logikus volt, hogy nem zavarja őket az a gondolat, hogy 2025-ben Franciaországban valakit politikai előítéletek alapján ítélhetnek el” – kanyarodott vissza saját perére.

Sarkozy arról is beszámolt a lapnak, mennyire kiszolgáltatott volt a helyzete: a szélsőbaloldali, trockista vezetésű Engedetlen Franciaország párt két parlamenti képviselője megpróbált, képviselői igazolványukkal visszaélve, bejutni a börtönbe, a szélsőbaloldali Politis című lap és a szocialistákhoz közel álló, baloldali Le Monde című újság újságíróival és fotósával, hogy zaklassák és még le is fotózzák a baloldal örök mumusának beállított Sarkozyt a cellájában.

A börtönigazgató a kérés teljesítését megtagadta. Későbbi nyilatkozatában a trockista vezetésű szélsőbaloldali párt politikusai letagadták, hogy felvételeket akartak közölni Sarkozyről.

Kiemelt kép: Nicolas Sarkozy volt francia elnök felesége, Carla Bruni-Sarkozy társaságában indul otthonából a párizsi Santé börtönbe 2025. október 21-én, börtönbüntetése megkezdésének napján (Fotó: MTI/EPA/Teresa Suárez)