A terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. A drogkereskedelem ugyanis olyan bevételi lehetőséget kínál a terrorszervezeteknek, amely stabil, nehezen ellenőrizhető, és a gyenge állami jelenlétű régiókban különösen jövedelmező. Azokon a területeken, ahol a kormány nem képes fenntartani a rendet – Latin-Amerika peremterületei vagy a Közel-Kelet konfliktuszónái – a feketegazdaság szereplői veszik át az irányítást.

A drogkereskedelem több okból is vonzó a terrorszervezetek számára. Egyrészt alacsony belépési küszöbbel rendelkezik, így a termesztés, a tárolás vagy a csempészet megszervezése is viszonylag kevés erőforrást igényel. Másrészt a profit rendkívül magas, különösen a távoli piacokra eljutó szállítmányok esetében.

A terrorizmus és a szervezett bűnözés összefonódása akkor vált egyértelművé, amikor az Europol elkezdte összevetni a bűnözőkről és terroristákról szóló adatbázisokat, ahol szoros átfedések bukkantak fel.

A tömeggyilkosok a drogkereskedelemből származó bevételeket fegyverekre, kiképzésre, propagandára és infrastruktúra kiépítésére fordítják, ami jelentősen növeli a szervezetek hatékonyságát.

Az így megszerzett pénz ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy a bűnszervezetek megvesztegessék az állami vezetőket. Azokban az országokban, ahol a hatóságok védelmet nyújtanak a bűnszervezeteknek, ott könnyen kialakulnak olyan helyzetek, amelyek közvetve segítik a terrorcsoportok fennmaradását.

A terrorizmushoz köthető bűncselekmények sokszor több célt is szolgálnak egyszerre. Egyrészt komoly társadalmi károkat okozhatnak, másrészt segíthetik a bűnözői hálózatokat politikai és ideológiai befolyásuk növelésében.

A kábítószer-kereskedelem rombolja a közösségeket, terheli az egészségügyi rendszereket, és forrásokat von el a fejlesztési programoktól. Mindez olyan társadalmi feszültségeket szül, amelyek hosszú távon fogékonyabbá tehetik a lakosság egy részét a radikalizációra. A megszerzett pénzből gyakori, hogy a közösségi programokat finanszírozzanak, hogy támogatást építsenek maguk köré.

A Hezbollah, Hamász vagy a tálibok klasszikus példái azoknak a szervezeteknek, amelyek hosszú időn át a drogipar adóztatásából és védelméből szereztek jelentős bevételeket.

A terrorizmus és a szervezett bűnözés közötti határ a 20. század végére vált igazán átjárhatóvá. A hidegháború végével csökkent az állami támogatás szerepe a terrorizmus finanszírozásában, így a csoportok új pénzforrások után néztek. Egyes régiókban, például Latin-Amerikában hamar megjelentek a drogüzletből élő radikális szervezetek, míg Európában és a Közel-Keleten sokszor a börtönök váltak a bűnözői háttérrel rendelkező fiatalok toborzásának helyszínévé.

Daniel Noboa ecuadori elnök távozik a Canela rádióállomás stúdiójából, ahol beszédet intézett a nemzethez Quitóban 2024. január 10-én. Noboa január 8-án hatvannapos szükségállapotot és országos éjszakai kijárási tilalmat rendelt el a kábítószer-kereskedelmet irányító bűnbandák, valamint az utcai és a börtönökben dúló erőszak visszaszorítása céljából, másnap pedig 22 bandát nevezett meg terrorista szervezetként, hivatalos katonai célponttá téve őket (Fotó: MTI/José Jácome)

Narkoterrorizmus: a kábítószer és a terror árnyékában

A narkoterrorizmus fogalma először 1983-ban jelent meg, amikor Fernando Belaúnde egykori perui elnök megnevezte azokat a kábítószer-kereskedőket, akik erőszakos támadásokkal próbálták megtörni az állami ellenőrzést.

A drogkartellek terrorista eszközökkel – merényletekkel, robbantásokkal, megfélemlítéssel – védekeznek a hatóságok fellépése ellen. A legismertebb példa erre Pablo Escobar és a Medellín-kartell volt, amely Kolumbiában éveken át tartotta rettegésben a társadalmat, hogy megakadályozza a drogellenes törvények érvényesítését.

A 21. századra a fogalom jelentése kiszélesedett, így napjainkban a narkoterrorizmus nemcsak a kartellek erőszakos tevékenységeit jelenti, hanem azokat az eseteket is, amikor terrorszervezetek a drogkereskedelemből teremtik elő működésük anyagi hátterét.

A tálibok, az al-Kaida, a Hamász vagy az Iszlám Állam mind felhasználják a kábítószerből származó bevételeket. A drog ilyenkor nemcsak bűnözői termék lesz, hanem a terrorizmus egyik legfontosabb pénzügyi motorja.

Az amerikai hatóságok külön kategóriába sorolják azokat a csoportokat, amelyek működésük egy részét drogokból fedezik. Az egyik látványos példa a 2004-es madridi vonatrobbantás, amelyben 191 ember meghalt. A támadásért felelős, az al-Kaidához kapcsolódó csoportok a merényletek költségeit kannabisz és ecstasy eladásából teremtették elő.

Az Iszlám Állam pedig olyan gyógyszergyárakat foglalt el Szíriában, ahol korábban legális készítményeket gyártottak, majd ezek eszközeit és vegyszereit saját metamfetaminlaboratóriumaihoz használta fel. Az olajcsempészet és az emberkereskedelem mellett így vált a kábítószer a terrorszervezetek egyik fontos bevételi forrásává.

Elkobzott kábítószer elégetésére készülnek szíriai rendőrök Damaszkusz külvárosában 2025. február 25-én. A Bassár el-Aszad uralmának december 8-i megdöntése után hatalomra jutott kormányzat több száz tonna Captagon néven ismert amfetamintartalmú kábítószert és más drogot semmisített meg (Fotó: MTI/EPA/Mohammed ar-Rifai)

A kartellek és fegyveres csoportok nem ritkán erőszakos taktikákat alkalmaznak, hogy sakkban tartsák a rendvédelmet, vagy elriasszák azokat, akik akadályoznák üzletüket. A hatóságok elleni támadások, az emberrablások és a véres leszámolások sok régióban már mindennapossá váltak.

A jelenség másik oldala az, hogy ezek a csoportok gyakran tudatosan idéznek elő politikai és társadalmi instabilitást.

Minél gyengébb egy állam, annál könnyebb a csempészútvonalakat működtetni, a hatóságokat megtéveszteni, miközben a jogállamiság egyre kevésbé érvényesül.

A narkoterrorizmus veszélye több szinten jelentkezik. Egyrészt gazdasági rombolást okoz, aláássa a demokratikus intézményeket, és növeli a korrupciót. Valamint olyan erőszakspirált indít el, amely egyes országok stabilitását is fenyegetheti. A kettős veszély – a drogkereskedelem és a terrorizmus összjátéka – ma a nemzetközi biztonság egyik legösszetettebb kihívásává vált.

Dzsihádtabletta: drogok a modern terror szolgálatában

A fegyveres csoportokban és terrorszervezeteknél régóta jelen van a drogok használata és kereskedelme. A harcosok gyakran azért nyúlnak különféle szerekhez, hogy fizikai és pszichés állapotukat befolyásolják. A stimulánsok – például az amfetaminok, a kokain vagy a dzsihádtablettának nevezett Captagon sok helyen a mindennapi harc rutin részévé váltak.

Az Európai Unió kábítószer-ügynökségének (EUDA) 2012 és 2017 között végzett tanulmánya rámutat, hogy az európai terrortámadások végrehajtóinak egy része a merénylet előtt is fogyasztott illegális szereket.

A dzsihádtablettának nevezett Captagon piaca ma már több milliárd dolláros nagyságrendű lehet, és nem csak a kereskedelem profitál belőle. A tömeggyilkosok maguk is fogyasztják, mert csökkenti a fájdalomérzetet, eufóriát okoz, és hosszú ideig ébren tartja őket.

A szíriai polgárháború alatt a civilek körében is elterjedt, hiszen olcsón előállítható, könnyen hozzáférhető és rendkívül addiktív.

A régióban más szerek is fontos szerepet játszanak. A Tramadol nevű szintetikus opiát például a Gázai övezetben, Libanonban és Szíriában is a feketepiac egyik legkeresettebb készítménye, sokszor már a hagyományos ópium helyett használják.

A Hamász palesztin iszlamista szervezet fegyveresei 2025. január 25-én (Fotó: MTI/EPA/Mahmud Zaki)

Az iszlám vallásban az alkohol egyértelműen tiltott, ám a drogokra nincs ilyen kifejezett koráni tiltás, ezért ezek vallási megítélése jóval összetettebb. A kábítószerek sok helyen a vitatott kategóriába tartoznak, és országonként, irányzatonként eltérően ítélik meg a használatukat.

A vallási álláspontokat gyakran felülírja a gyakorlat: a drogkereskedelem ugyanis fontos bevételi forrás, ezért még szélsőséges csoportok is hajlamosak elnézőbbek lenni vele, ha anyagi érdekeik úgy kívánják. Az eltérő vallási értelmezések és a pénzügyi motivációk együtt magyarázzák, miért maradtak sok muszlim országban népszerűek az ópiátok és más szerek.

Október 7. – drogokkal fűtött brutalitás

Az izraeli vizsgálatok és több médium is arról számolt be, hogy a Hamász egyes fegyveresei stimulánsokat, köztük captagont (harci drog) használhattak az október 7-i támadás alatt. A megölt és elfogott harcosoknál talált pirulák, valamint a vallomások arra utalnak, hogy a szert a fizikai terhelhetőség és a félelemérzet csökkentése érdekében alkalmazták.

A captagon a térségben jól ismert, főként a szíriai rezsim által nagy mennyiségben előállított és exportált drog, amely korábban is felbukkant különböző merényletek elkövetőinél, ezért kapta a dzsihádtabletta elnevezést.

A beszámolók szerint a szer hatása hozzájárulhatott a támadók rendkívüli agresszivitásához és kockázatvállalásához. A Hamász korábban maga is beismerte, hogy jelentős mennyiséget csempészett be ebből a drogból, amelynek terjesztése és használata bevételi forrásként és a harci morál eszközeként is szerepet játszhat.

Mint írtuk, 2023. október 7-én a Hamász és más palesztin terrorszervezetek fegyveresei mintegy 1200 izraelit – köztük nőket, gyermekek és csecsemőket – mészároltak le. A Hamász fegyveresei nem csupán ölni indultak, hanem parancsba adott brutalitással kínoztak és gyilkolták meg az embereket. Az izraeli hadsereg, valamint több szemtanú is úgy nyilatkozott, hogy a Hamász terroristái csecsemőket és kiskorúakat fejeztek le, míg a felnőtt civileket megcsonkították vagy feldarabolták.

A történtek újra ráirányították a figyelmet arra, hogy a kábítószer-kereskedelem milyen mértékben járulhat hozzá terrorcsoportok finanszírozásához, működéséhez és a brutalitás fokozódásához, miközben a biztonsági szervek számára is jelentős kihívásokat teremt.

Kiemelt kép: A Gázai övezetet uraló radikális iszlamista Hamász terrorszervezet katonái (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Szaber)