A Politico az Európai Néppárt németországi győzelmének felidézésével kezdi az elemzést – amelyen a pártcsaládhoz tartozó uniópártok (CDU/CSU) 30 százalékkal 29 helyet szereztek az európai törvényhozásban –, és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének októberi újraválasztásakor elmondott szavait is idézi: „Többségben maradt a közép egy erős Európáért, amely döntő jelentőségű a stabilitásra nézve.”

„Más szavakkal, a közép továbbra is tartja magát”

– mondta Ursula von der Leyen. A régi-új elnök ezzel egy második világháború utáni terminusra utalt, amelynek hátterére később még bővebben is kitérünk. Azonban lássuk először, milyen politikai tendenciákat is vélt felfedezni a Politico.

Brüsszel üzenőfüzete kicsit rossznéven vette, amikor Trump nyíltan beszélt Európa hanyatlásáról

Az új amerikai nemzetbiztonsági stratégiát taglaló dokumentumban az európai térséggel kapcsolatban azt írták, az európai országok a civilizációs megsemmisülés kilátásával néznek szembe. Továbbá, az ukrajnai háborúra való tekintettel pedig kifejtették, hogy Washington Moszkvával a stratégiai stabilitás megteremtésére fog törekedni. Válaszul, a mostani elemzésben névtelen forrásokra hivatkozva

a Politico elkezdte autokráciaként emlegetni a modern képviseleti demokrácia bölcsőjét, az Egyesült Államokat.

Ennek ellenére a Politico figyelmét sem kerül el az a soktényezős válság, amely valóban teret ad a patrióta erők megerősödésének szerte Európában:

• a közbiztonság romlása,
• az illegális bevándorlás által támasztott kulturális és civilizációs hanyatlás,
• az európai gazdasági teljesítmény romlása.

Az európai közbiztonság és az illegális bevándorlás elleni fellépés iránti összeurópai igény növekedésével kapcsolatban kiemelték a brit migrációs helyzetet, valamint a Louvre kirablását. Nagy-Britanniával kapcsolatban arról írtak, 2025. januárja és májusa között 14 800 illegális határátlépési kísérletet regisztráltak, ez a szám többéves összehasonlításban is rekordnak tekinthető.

A Louvre kirablása Franciaországban pedig úgy kötődik a közbiztonsághoz a Politico szerint, hogy az eset rávilágított a francia biztonsági helyzet radikális romlására. Politikai következmény: mindkét országban a patrióta erők jutottak az élre a legfrissebb közvélemény-kutatásban, Nagy-Britanniában a Nigel Farage vezette Reform UK, Franciaországban pedig az immár Jordan Bardella vezette Nemzeti Tömörülés.

Mindkét esetet a középpártok számára megalázónak tartja a Politico, mégpedig több szempontból. Nagy-Britanniában Keir Starmer vezetésével a Munkáspárt révén a középpártok nyerték az utolsó országos választást, Franciaországban pedig az európai parlamenti választás hatására Emmanuel Macron előre hozott választásokat írt ki, amely permanens kormányválsághoz vezetett, valamint a leköszönő elnök – Macron ugyanis többször nem indulhat az elnöki hivatalért – népszerűségének leamortizálódásához. A brit bevándorlási helyzet bemutatásával kapcsolatban az egyik Londontól 110 kilométerre lévő kisváros példáját mutatja be, amelyet a brit politikai fősodor elhanyagolt, a helyiek ezért Nigel Farage támogatása mellett döntöttek. A mainstream pártokban való csalódottság mellett azonban van egy másik szempont is. Látleletet ad arról, ahogy a vidéki Anglia úgy érzi:

egy idegen, közel-keleti kultúra befészkeli magát az országba, a keresztény lakosság pedig kisebbség lesz a saját hazájában.

Az egyik nyilatkozó odáig ment, hogy mérgében nyíltan rasszistának nevezte magát, ezért például Kemi Badenochra sem akar szavazni, a konzervatívok helyett pedig a Reform UK-t támogatja. A férfi attól tart, hogy hamarosan az ország „tele lesz muszlimokkal, akik kib…tul fellázadnak ellenünk”.

A gazdasági teljesítmény romlásával kapcsolatban pedig ugyancsak Franciaországot hozza fel példaként a Politico, utalva a kormány nyugdíjkorhatár emelésére vonatkozó tervével szembeni társadalmi felháborodásra, valamint a pénzügyi világ részéről érkező elutasítására. Az elemzés a német helyzettel foglalkozik a legrészletesebben, amellyel kapcsolatban

egyszerre ostorozzák Friedrich Merz német kancellárt, amiért engedményeket akart tenni a szerintük szélsőjobboldali politika irányába, másrészről aggodalmaskodnak az AfD előretörése miatt.

Friedrich Merz és a vörös-fekete koalíció tűzfalpolitikájának teljes összeomlásaként emlegetik Németországot, amiért a bevándorlás megállításában erélyesen akartak csak kommunikálni, de a tettek és az intézkedések ettől már elmaradtak.

A közép szükségszerűen liberális vagy baloldali, aki ennek ellentmond, az a szélsőjobboldallal van

Amikor az Európai Bizottság elnöke beszédében kijelentette, hogy „a közép továbbra is tartja magát”, akkor arra az antifasiszta doktrínára utalt, amely a németországi náci párt felemelkedését a középosztályt képviselő politikai erők kései 1920-as évek idején történt összeomlásában vélte felfedezni. A Politico ha nem is írta le nyíltan, de ezzel gyakorlatilag ki is mondta az elemzés tételmondatát, amely a későbbiekben többször is visszatér:

aki nem a bevándorlás és háborúpárti baloldalt támogatja, az a szélsőjobboldallal van.

Ezen az sem segít sokat, hogy a formalitás kedvéért ugyan, de megkülönböztetik egymástól a kemény jobboldali és a szélsőjobboldali pártokat, mivel több sebből is vérzik a két jelző használata. Először is azért, mivel az elemzés egy pontján indirekt módon még magát a bizottság elnökét is támadják, amiért a lap szerint szélsőjobboldali képviselőkkel szavaznak együtt a néppártiak az EP-ben. A portálnak nem is kellett sok, máris elővette a „Hitler-kártyát”, szerintük ez az európai pártpolitikai taktika hasonló azokhoz a politikai folyamatokhoz, amelyek a nemzetiszocialista diktatúra kiépülését megalapozták. Ennek a politikai stigmának a használatát egyébként a baloldali politikacsinálás sarokkövének tekintett értéksemlegesség elvének legmeghatározóbb kritikusa, a zsidó származású konzervatív amerikai filozófus, Leo Strauss is elítélte, aki azt vallotta:

az ellenfél „lenácizásával” nem lehet ellehetetleníteni a politikai vitákat.

Másodszor pedig is azért, mivel teljesen mondvacsinált módon – sokszor saját magának ellentmondva – használja a kemény és szélsőjobboldali jelzőket az egyes vezető jobboldali pártokra a portál. A Politico interaktív térképén például a francia Nemzeti Tömörülést, a szlovák Smer – SD-t vagy a magyar Fidesz–KDNP szövetséget még kemény jobboldali pártokként azonosítja, majd két bekezdéssel később Orbán Viktort az uniós politika „szélsőjobboldali rosszfiújaként” emlegeti a lap.

2026: a patrióta áttörés betetőzése vagy liberális visszaforgatás? – Célkeresztben Magyarország

A magyar helyzet több szempontból is figyelemre méltó az elemzésben, mivel a brüsszeli Politico – bár ez nincs így kimondva, de utalnak rá – a Magyar Péter vezette Tisza Pártban látja a lehetőséget arra, hogy új lendülethez juthassanak a szerintük középutas, valójában liberális és sok esetben szélsőbaloldali nézeteket valló európai politikai formációk. Ennek fényében tehát az európai pártpolitika vonatkozásában

a 2026-os magyar országgyűlési választás tétje az, hogy a patrióta áttörés kiteljesedhet-e, vagy megnyílik az út a liberális visszaforgatás számára.

Ugyanakkor az elmúlt évek választásai eredményeinek fényében a Politico sem túl optimista, pláne akkor, amikor mindezt összehasonlítja a holland és az amerikai választások eredményeivel. Hollandiában a Geert Wilders vezette Szabadságpárt ugyan választást veszített a Rob Jetten vezette progresszív D66-tal szemben, ugyanakkor megmaradt az ország legnagyobb pártjának. Donald Trump 2024-es történelmi visszatérése óta az európai liberális-baloldali politikai elit túlélő és permanens pániküzemmódban van. Mindez összefügg az elemzés másik kimondatlan, de jelen lévő tételmondatával.

A liberális-baloldali pártok mindig is a politikai megosztottság ellensúlyaként akarták láttatni magukat, most mégis ezek a pártok szolgálják a legnagyobb mértékben ezt a megosztottságot.

A magyar választás tehát ezért is lesz kulcsfontosságú. Ha megőrzi vezető helyét a Fidesz–KDNP, azzal hozzájárulhat egy korábban nem tapasztalt, új európai egységpillanat megszületéséhez. A Tisza Párt hatalomra jutásával ellenben folytatódhat Európa politikai szétforgácsolódása.

Kiemelt kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: MTI/EPA/Olivier Matthys)