Műsorújság
HU
EN
RO
#budapesti békecsúcs #Jónak lenni jó! 2025 #Harcosok klubja #orosz–ukrán háború

Párizs hallgat, Macron „aggódik”: hét évig börtönben maradhat Algériában a francia sportújságíró

lead_image
Szerző: Udvardy Zoltán
2025.12.07. 11:36

Főoldal / Külföld

| Szerző: Udvardy Zoltán
Arcát nem tüntetik fel országszerte hatásvadász plakátokon a sajtószabadság független hívei, akik csak igen halk szavú nyilatkozatokat tesznek. Emmanuel Macron egyenesen „tiszteletteljes”. Párizs nem húz ujjat Algériával a koholt vádakkal bebörtönzött francia sportújságíró, Christophe Gleizes érdekében.

Se kegyelem, se felfüggeszett: az algériai Tizi Ouzou város Fellebbviteli Bírósága úgy döntött, hogy fenntartja határozott álláspontját, és december 3-án megerősítette Christophe Gleizes hétéves börtönbüntetését. A francia újságírót tavaly júniusban ítélték el első fokon, és hét év letöltendő börtönre „terrorizmusért való bocsánatkérés” és „propagandacélú kiadványok birtoklása” miatt.

A focista halála

Az afrikai foci 36 éves szakértője 2024 tavaszán utazott Algéria északi régiójába, Kabíliába, hogy a kabil JSK futballcsapat történetén dolgozzon, valamint hogy kivizsgálja Albert Ebossé kameruni labdarúgó, a sportegyesület játékosának 2014-es halálesetét. Talán a haláleset tízéves évfordulója adhatta az ötletet egy komolyabb tényfeltáró cikk megírására.


A kabilok – akiket még az Algériában az afrikai államot létrehozó és a mai infrastruktúra szinte egészét (városok felépítése, úthálózat kiépítése, kikötők létesítése, stb.) létrehozó francia „gyarmatosítók”, nevezetek el így – a Maghreb muszlim meghódítása előtt is a mai Algéria és Marokkó tengerparti, illetve az Atlasz-hegység egyes vonulatain élő, őslakos törzsek leszármozattai.

Nyelvük Algéria legnagyobb berber nyelve, amit 3 millió kabil beszél. Bár a kabil, mint az ország tengerparti vidékeinek jelentős területén beszélt nyelv, Algériában 2016-ban megszerezte hivatalos nyelvi státusát, a kabilok identitását már az 1960-as évektől kezdve minden eszközzel igyekeznek megnyirbálni, elfojtani az egymást követő, a kisebbségi nyelveket és kultúrákat a legkevésbé sem toleráló, az országot irányító diktatúrák.

A többségi állammal fenálló feszültségeket fokozza, hogy a kabilok mindig is ellenségesen álltak az iszlamizmushoz, mentalitásuk is befogadóbb az európai típusú értékeket, civilizációs normákat illetően. A kabilok lakta területeken a keresztény hagyományok is jóval elterjedtebbek, mint az arab régiókban.

Forrongó Kabilia

Az utóbbi időszakban erőteljesen megnövekedett a feszültség mind az államvezetés és a jogaiért küzdő kabilok, mind Algéria és Franciaország között. A 2001 júniusában alakult Kabília Autonómiájáért Mozgalom (MAK) éppen decemberben 14 tervezi, hogy – franciaországi emigráns kormánya révén – kinyilvánítja függetlenségét.

A kormány viszont 2021-ben terrorszervezetté nyilvánította a MAK-ot.

Mindeközben Párizs és Algír viszonya is egyre feszültebbé vált. Az algériai kormány az utóbbi néhány esztendő során egyre inkább megszakította, felszámolta azt a korábbi gyakorlatot, hogy a Franciaországból kitoloncolt bűnözőket visszafogadják. Mint azt a hirado.hu is megírta, Algéria Bruno Retailleau korábbi francia belügyminiszter szerint ezzel is megalázta Franciaországot.

Kapcsolódó tartalom


Az algériai rezsim

Boualem Sansal francia-algériai író letartóztatásával is fokozta ezt a feszültséget:

a 80 éves írót tavaly novemberben egy Nyugat-Szaharával kapcsolatos kijelentéséért börtönözték be Algériában. Sansalt végül elnöki kegyelemmel engedték szabadon novemberben.

„Közelebb kerülünk az igazsághoz”

Ebbe a „forró levesbe” csöppent bele 2024 májusában Christophe Gleizes, aki elment JS Kabylie csapat, a kabil identitás egyik szimbólumának mérkőzésére, ahol a szurkolók lengették sárga-zöld (demonstrációikon a sárga-kék színeket is használják – a szerk.) zászlóikat, és kabil nyelven skandáltak.

Ebben a csapatban, amely közel 80 évig uralta az algériai focit, és amely később a kormány erőszakos fellépésének áldozata lett, játszott a kameruni futballtehetség, Albert Dominique Ebossé, aki gyanús körülmények között veszítette életét 2014. augusztus 23-án.

Bár egyelőre nem világos, hogy milyen új információkat gyűjtött Gleizes az Ebossé-üggyel kapcsolatban, tény, hogy az algériai hatóságok az újságírót hetekkel az országba érkezése után, 2024. május 28- én letartóztatták Tizi Ouzouban. Bírósági felügyeletet rendeltek el ellene, majd 2025. június 29-én Gleizest első fokon hét év börtönbüntetésre ítélték „terrorizmus dicsőítése” és „nemzeti érdekeket károsító kiadványok propagandacélokból történő birtoklása” miatt.

Gleizes ráadásuk a letartóztatása után üzenetet küldött Dipokónak, Ebossé testvérének, amelyben azt sugallta, hogy az algériai kormány fenyegetve érezhette magát az előrehaladása miatt. „Ez bizonyíték arra, hogy közelebb kerülünk az igazsághoz” – üzenete Gleizes.

Most nem térdelnek

Miközben az európai média egységesen kiállt a Magyarországon őrizetbe vett szélsőbalodali olasz tanárnő, a későbbi európai parlamenti képviselő, Ilaria Salis mellett (ő az, aki Budapesten találomra kiválasztott járókelőket és külföldi turistákat csuklyában, símaszkkal fedve, vert agyba-főbe az Egyesült Államokban terrorszervezetnek nyilvánított, szélsőbaloldali Antifa-csoport tagjaként s viselkedésű csoport tagjaként) az Algériában bebörtönzött francia újságíró ügyét sűrű hallgatás kíséri.

Kapcsolódó tartalom

Bár a szélsőbalodali újságírószervezet, az Újságírók Határok Nélkül „felháborodásának” adott hangot, a máskor országosan, sőt világszerte mozgósító

jogvédő szervezetek gyakorlatilag a fülük botját sem mozgatják az ügyben.

Emmanuel Macron köztérsasági elnök, aki a mai napig még azt a gesztust sem tette meg, hogy találkozzon a bebörtönzött fiuk kiszabadításért küzdő szülőkkel, kínai látogatása során, Gleizes elutasított fellebbezésének hírére reagálva, „mély aggodalmát” fejezte ki.

Hozzátette: szerinte az ítélet túlzott és igazságtalan.

Taktikai hallgatás?

Amellett, hogy attól is tarthatnak: a túl zajos tiltakozással ártanának Gleizes ügyének, a francia politikai szféra jobb-és baloldala is – különösen a nagyobb táborral rendelkező, befolyásos pártok –  kínos tabuként tartja tiszteletben azt az „ökölszabályt”, hogy semmilyen szín alatt nem húznának ujjat az országban élő, a Maghrebből származó, több milliós bevándorló népességgel. Egy ilyen lépés, a szavazatok tömegének elveszítése miatt, minősített politikai öngyilkosság lenne. A kerülendő tabuk közé tartozik az algériai kérdés megpiszkálása, felvetése is, A hallgatás másik oka lehet az a taktikai okokra visszavezethető kivárás is, melyet a napokban így fogalmazott meg a Le Figaro:

„egyesek úgy vélik, hogy Christophe Gleizes hamarosan elnöki kegyelmet kaphat.

Szabadulása előtt Boualem Sansalt is szigorúan elítélte az algériai diktatúra politikai igazságszolgáltatási rendszere. Ha ez a kegyelem nem valósul meg, kétségtelen, hogy abból a francia hatóságok számos tanulságot fognak levonni. ”

A civil szféra kevésbé fogja vissza magát. „A Christophe Gleizesre kiszabott hétéves börtönbüntetés igazságtalan és veszélyes. (…) Egy olyan ország tragikus, szomorú és szánalmas képét tárja elénk, amely teljesen elveszti az eszét, és elveszti a talajt lábát a lába alól” – tiltakozott Sid Ahmed Semaine, Franciaországban száműzetésben élő algériai filmrendező és újságíró a Facebookon, ahol

számos francia futballcsapat is kiállt

a népszerű sportújságíró mellett.

A Gleizes ellen meghozott, immár végleges ítéletről mindeközben egyetlen algériai média sem számolt be.

Kiemelt kép: Christophe Gleizes francia sportújságíró, író. (Forrás: Wikipédia)

kisebbségi jogoklabdarúgás Emmanuel Macron AlgériaFranciaország

Ajánljuk még