A The European Conservative cikke szerint mára odáig jutott a helyzet, hogy a brit hatóságok sokszor nem az erőszakoskodókat vagy a rendbontókat fékezik meg, hanem a prédikátort viszik el – mert valaki kellemetlenül érezte magát attól, amit hallott. Az egyik legfrissebb és legkirívóbb példa a swindoni Shaun O’Sullivan esete, akit egy teljes hetes bírósági procedúra után mentettek fel a muszlimok elleni uszítás vádja alól.

És mi volt az, amiért akár börtönbe is kerülhetett volna? Az, hogy azt mondta: „Imádkozzunk a zsidókért, és imádkozzunk a palesztinokért.” Egyetlen mondat, amely egy több mint 20 ezer fontos költségű eljárást kezdete volt.

O’Sullivant már tizenhatszor tartóztatták le eddig. Volt, hogy azért kapott bilincset, mert egy palesztinpárti tüntetőnek azt mondta: „Isten áldja”. Egy rendőrnő – a prédikátor TikTokra is feltöltött videója szerint – telefonon érdeklődött, vajon ez a mondat bűncselekmény-e, majd közölte: akár lehet is, ha a másik felet ez felzaklatja.

Shaun O’Sullivan ma már biztos abban, hogy a helyi rendőrség személyes bosszút folytat ellene, de ragaszkodik a szólásszabadsághoz: „Jogom van kimondani, amit hiszek – még akkor is, ha ez sért valakit. Ez a szólásszabadság.”

Egyáltalán nem egyedi az ügy

Angus Cameront Glasgow belvárosában vitték el, mert valaki „homofóbiát” kiáltott – az ügyet végül ejtették, a férfi pedig 5500 font kártérítést kapott. A londoni Oluwole Ilesanmit még a Bibliájától is megfosztották, majd egy távoli kerületben engedték csak el a rendőrök; a férfi 2500 fontot kapott a történtek miatt. David McConnell pedig azért került bíróság elé, mert egy transznemű személynek azt mondta: „Ön férfi.” Esetében a bíróság később úgy döntött: nem követett el bűncselekményt. Úgy tűnik, a brit hatóságok újra és újra ugyanabba a hibába esnek: hangzatosan vádat emelnek, látványos elfogásokat hajtanak végre – majd később szépen csendben ejtik az ügyet, és kártérítést fizetnek.

A legsúlyosabb eset talán a bristoli Dia Moodleyé, akit prédikációja közben támadtak meg. Miután egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy a kereszténység és az iszlám bizonyos erkölcsi kérdésekben eltér egymástól, feldühödött emberek fellökték, a tábláját letépték, sőt, volt, aki meg akarta ütni.

A brit rendőrök azonban nem a támadókat vitték el, hanem az éppen földről felálló prédikátort.

Az eljárást ellen később ugyan megszüntették, és a rendőrség kénytelen volt állni a férfi jogi költségeit. Az áldozattal, már idén is történt hasonló eset: muszlim férfiak a földre teperték és megfenyegették, a helyszínre érkező rendőrök pedig – ismét – őt figyelmeztették, hogy letartóztatják.

A rendőrök számára egyszerűbb elvinni azt az egy embert, aki prédikál, mint a köré gyűlt és felhevült tömeget megfékezni. Így ugyan „megelőzik az erőszakot”, de jogokat is tipornak.

Valamennyi történet közös pontja, hogy a vegzált keresztény emberek esetében végül mindig felmentéssel zárják az ügyet. Előtte azonban végig kell menniük a megalázó procedúrán: bilincs, fogda, kihallgatás, bíróság – mindez azért, mert valakinek nem tetszettek a szavaik. A cikk szerint mindez pedig sokkal több egyedi hibáknál. Ez sokkal inkább a szólásszabadság lassú, következetes lebontása, melyben a brit rendőrség látja el a „lándzsa hegyének” szerepét.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/AP/Huszein Malla)