A Chicagói Egyetem professzora több mint egy órán át elemezte az orosz–ukrán háború okait, következményeit és Európa lehetséges jövőképét. A közvetlenül a legújabb amerikai békejavaslatok előtt, november közepén megtartott előadás szövegét a The American Conservative publikálta a napokban.

A Nyugat provokálta ki a vesztes háborút

Mearsheimer szerint világosan látszik, hogy Oroszország nyeri meg a jelenlegi háborút, Ukrajnára pedig egy feladatait ellátni képtelen, „demográfiai halálspirálban” lévő roncsállami jövő vár. A nyugati vélekedés szerint a háborúért kizárólag Vlagyimir Putyin orosz elnök a felelős, aki be akarta olvasztani Ukrajnát Oroszországba, és Kelet-Európa többi részére is rátenné a kezét. Az amerikai professzor szerint ezzel szemben a háború valójában azért robbant ki, mert Washington és nyugat-európai szövetségesei Ukrajnát a NATO és a nyugati befolyási övezet részévé akarták tenni. Erre több bizonyítékot is felsorolt:

• Oroszország inváziója előtt Putyin soha nem formált igényt Ukrajna egészére,

• az Ukrajna meghódításához szükségeshez képest jóval kevesebb katonával indult meg (190 ezer fő),

• Oroszország a támadás megindulása után azonnal tárgyalásokat kezdeményezett Ukrajnával,

• hónapokkal a támadás előtt Oroszország megkísérelte diplomáciai úton rendezni a konfliktust,

• semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy Oroszország Ukrajnán túl más kelet-európai államot is meg akarna támadni.

A háború megindításának felelőssége ettől még Oroszországot terheli, de Moszkva célja a művelettel az volt, hogy megelőző lépést tegyen a nyugati térfoglalással szemben, és megakadályozza Ukrajna NATO-csatlakozását.

A professzor szerint Angela Merkel volt német kancellár és Jens Stoltenberg volt NATO-főtitkár is hasonlóan látta a kérdést:

„Biztos voltam benne, hogy Putyin nem fogja megengedni Ukrajna NATO-tagságát. Az ő szempontjából ez egy hadüzenet lenne” –

idézte előadásában Angela Merkelt korábbi szavait.

„Putyin elnök azért indította a háborút, mert szerette volna bezárni a NATO ajtaját Ukrajna előtt, és megtagadni tőlük, hogy megválasszák a saját útjukat” – hívta fel a figyelmet Jens Stoltenberg korábbi NATO-főtitkár szavaira Mearsheimer.

A geopolitikai stratéga előadását a közönség rendkívül érdeklődően fogadta, az Európai Parlament előadótermének ülőhelyei elfogytak, legalább ötvenen pedig a bejárati ajtónál állva követték az előadást.

Nézők John Mearsheimer előadásán az Európai Parlamentben (Fotó: hirado.hu/Horváth Dániel)

A háború már eldőlt – Oroszország megfordíthatatlan fölényben

Mearsheimer – akit az amerikai realista iskola legfontosabb alakjaként tartanak számon – egyértelműen fogalmazott: a jelenlegi erőviszonyok alapján Ukrajna nem képes győzni; becslése szerint a konfliktus végére az ország területének akár 40 százalékát is elveszítheti.

A 2022-es isztambuli tárgyalások bukása után a konfliktus egy felörlő háborúvá változott, amely kísértetiesen hasonlít az első világháború nyugati frontjára. Az ilyen konfliktusokban azé a valószínű győzelem, akinek több katonája és több tűzereje van. Moszkva megfordíthatatlan fölénye több területen is megnyilvánul:

• az ukrán vezérkari főnök szerint a front egészén háromszor annyi orosz katona harcol, mint ukrán,

• a tüzérség területén 3–10-szeres fölényben van,

• az orosz hadiipar kimeríthetetlen mennyiségben állít elő precíziós siklóbombákat, drónokat és robotrepülőket.

Nem lesz békemegállapodás, amíg a harcmezőn nincs győzelem

A professzor szerint nincs valódi esélye egy gyors békeszerződésnek:

„Ez a háború a csatamezőn fog eldőlni, ahol az oroszok gyötrelmes győzelme a valószínű. A háború diplomáciai lezárása nem lehetséges, mivel a szembenálló feleknek összehangolhatatlan igényeik vannak. Habár úgy gondolom, hogy Oroszország fog győzni, ez egy gyötrelmesen kivívott győzelem lesz, amelynek a végén 20 és 40 százalék közötti részét fogják megszállni Ukrajnának”

– mondta Mearsheimer.

Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajna semleges ország legyen, és ne csatlakozzon a NATO-hoz. Emellett el akarja ismertetni a Krím és a négy keleti megye elcsatolását, valamint az ukrán hadsereg drasztikus létszámcsökkentését. Kijev és az EU ezeket a feltételeket teljes egészében elutasítja. Mearsheimer szerint nincs mód arra, hogy ezeket a nézeteltéréseket kompromisszumokkal át lehessen hidalni.

A vereség súlyos következményei

A professzor szerint az átrendeződés Európára, Ukrajnára és az Egyesült Államokra nézve is súlyos következményekkel jár. Ukrajnából egy megcsonkított, gazdaságilag és demográfiailag összeomlott ütközőállam marad, amely hosszú évekre orosz nyomás alatt, a nyugati támogatástól függve próbál majd talpon maradni.

Mearsheimer szerint „ami Oroszországnak egy gyötrelmes győzelem, az Európának és a NATO-nak egy elsöprő vereséget jelent”.

A NATO gyengébb lesz az orosz–ukrán háború után, és Amerika Kelet felé fordulása fel fog gyorsulni.

Az Egyesült Államok – Donald Trump visszatérése után – már nem hajlandó finanszírozni a háborút, és más irányba szeretné fordítani figyelmét. Ha pedig Washington a jövőben Ázsiára irányítja figyelmét, az egyben azt is jelenti, hogy máshonnan pedig elvonja azt.

A háború utáni Európa politikailag széttöredezettebb, gazdaságilag gyengébb és stratégiailag kiszolgáltatottabb lesz, miközben a NATO tekintélye és elrettentő ereje is komolyan sérült.

Mearsheimer úgy látja, hogy a transzatlanti kapcsolatokban is tartós törés keletkezik: az amerikai és európai vezetők egymást hibáztatják majd a kudarcért, és a felelősségkeresés tovább mérgezi a bizalmat. Az Egyesült Államok figyelme és erőforrásai mindinkább Ázsiára irányulnak, így Európának egyedül kell majd viselnie a kontinens biztonsági terheit – erre azonban jelenleg sem katonailag, sem iparilag, sem politikailag nincs felkészülve.

A legtöbb európai vezető Putyint fogja okolni a háború következményei miatt, de ez tévedésen alapszik. A háború elkerülhető lett volna, ha a Nyugat eláll Ukrajna NATO-integrációjától, amint az oroszok világossá tették ellenkezésüket.

Ha ez így történt volna, szinte bizonyos, hogy Ukrajna ma is a 2014 előtti határaival bírna, Európa pedig egy stabilabb és virágzóbb hely lenne. Ez a hajó már elment – Európának az elkerülhető baklövéseiből származó katasztrofális következményekkel kell szembenéznie – zárta előadását Mearsheimer, aki miután álló tapsot kapott az előadása végén,  a hirado.hu-nak is nyilatkozott.

Orbán Viktornak igaza van, mihamarabb béke kell

– Professzor úr! Magyarország kiemelten aktív szerepet játszik a békefolyamatban: Budapesten békecsúcs készül, Magyarország miniszterelnöke pedig nemrég Washingtonban tárgyalt. Ön szerint mi kell hogy legyen Magyarország szerepe a rendezésben?

– Egyértelműen Magyarország érdeke, hogy ez a háború befejeződjön. Orbán Viktor már évek óta mondja, hogy ez Magyarország elemi érdeke, és úgy gondolja, hogy egyben Európa és Ukrajna elemi érdeke is, hogy a háború minél hamarabb véget érjen. A miniszterelnöknek természetesen igaza van. Amit Magyarországnak tennie kell, az az, hogy minél messzebb elmegy azért a célért, hogy a háború mihamarabb véget érjen.

John Mearsheimer a brüsszeli előadását követően kérdésekre is válaszolt (Fotó: hirado.hu/Horváth Dániel)

– Az előadásában említette, hogy a vereség miatt egy transzatlanti hibáztatási játszma fog elindulni…

– Azt gondolom, hogy ez Európán belül is így fog történni.

– Kik lehetnek a hibáztatás céltábláján? A jelenlegi európai vezetők, országok, politikusok?

– Mindenki hibáztatni fog mindenkit, mindenki kapni fog ebből a játszmában. Azt gondolom, hogy Amerika Európát fogja hibáztatni, amiért nem állt helyt kellőképp. Az európaiak Amerikát fogják hibáztatni, amiért az kiugrott, ahogy a Trump-adminisztráció teszi. Világos, hogy az Egyesült Államok Európára akarja helyezni Ukrajna támogatásának felelősségét, és teljesen el akarja távolítani magát ettől a konfliktustól. Így az európaiak könnyen mondhatják, hogy Amerika a kritikus pillanatban vonta meg a támogatását, ezért ők a felelősek Ukrajna vereségéért Oroszországgal szemben.

Ezzel szemben a Trump-adminisztráció azt mondhatja: „Európának megadtuk a lehetőséget, hogy felelősséget vállaljon Ukrajnáért. Elmondtuk, hogy vehetnek amerikai fegyvereket, de nem éltek a lehetőséggel, az európaiak elbuktak.” Az ilyen példákon keresztül jól láthatjuk, hogyan fog kinézni ez a transzatlanti hibáztatás.

Kiemelt kép: John J. Mearsheimer amerikai professzor tart előadást az Európai Parlamentben, középen Tom Vandendriessche belga EP-képviselő, jobbra pedig László András magyar EP-képviselő (Fotó: hirado.hu/Horváth Dániel)