Műsorújság
HU
EN
RO
#orosz–ukrán háború #háborúellenes gyűlés #havazás #Brüsszel

Tíz éve történt Párizs vérvörös péntek 13-ája: 130 áldozattal kezdődött az iszlamizmus máig tartó tombolása

lead_image
Szerző: Udvardy Zoltán
2025.11.13. 07:48

Főoldal / Külföld

| Szerző: Udvardy Zoltán
Talán a Szent Bertalan-éj óta nem volt erre példa Párizs történetében: 2015. november 13-án az esti és éjszakai órákban iszlamista fanatikusok által elkövetett robbantás- és lövöldözéssorozatban 130-an veszítették életüket (közöttük rengeteg fiatal), és 354-en sebesültek meg. Azóta Allah akbar!-t kiáltva, mintegy 50 támadást hajtottak végre Franciaországban. Többen fölvetik: tíz év után mintha győzelemre állna az agresszívan terjedő és a szélsőbaloldal által is támogatott iszlamizmus ügye.

Amikor 2015. november 13-án, 21:20 perckor robbanás történt Párizsban, a Stade de France-nál, a stadion B bejáratánál, bekövetkezett az, amitől a terrorelhárító szolgálatok rettegtek. Az iszlamisták ugyanis gyakran választják ezt a napot támadáshoz: a péntek különleges helyet foglal el a vallásukat szigorúan vevő muszlimok életében.

Kapcsolódó tartalom

Bár az akkor még nem ismert eredetű robbanásban ketten azonnal meghaltak, ekkor még senki nem sejtette, hogy

ez a rendőrök által V13-nak elnevezett „vérvörös péntek” kezdete.

A helyszín eleve forró pontnak számított, hiszen az éppen zajló Franciaország–Németország mérkőzésen ott volt Francois Hollande köztársasági elnök és Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter (2017 óta szövetségi elnök) is.

A stadion bejáratánál összesen három robbanás történt, ám öt percen belül már egy újabb helyszínen – ezúttal géppisztollyal elkövetett – támadás is történt. A több helyszínen, egy időben történt támadások okán érdemes

kronologikus sorrendben

felidézni a történteket:

21:20: A Stade de France-ban a francia–német barátságos mérkőzés közben egy robbanás történt a B bejáratnál. Két holttestet találtak a helyszínen, az egyikük öngyilkos merénylő volt, aki robbanómellényt viselt. Egy járókelő is megsérült a robbanásban.

21:25: A 10. kerületben (a Rue Bichat-n) közben egy második helyszínen Kalasnyikovokkal megöltek tizenöt embert, sokakat pedig megsebesítettek. Erre a helyszínre egy fekete Seat Leonnal érkeztek a támadók.

21:29: Lövések az Avenue de la République téren.

21:30: A második robbanás a Stade de France stadionnál.

21:32: A 19. kerületben is lövöldöztek a fekete Seatban érkező támadók. Nagyjából száz lőszerhüvelyt találtak a helyszínen.

21:36: A 11. kerületi Rue Charonne-nál újból egy fekete Seatot láttak. Az egyik étterem teraszán ülők közül 19-en meghaltak, 9-en életveszélyesen megsérültek. Itt is körülbelül száz lőszerhüvelyt találtak.

21:40: Egy fekete Volkswagen Polo érkezett a Bataclan koncertteremhez. Három támadó berontott a terembe, lőni kezdtek, és túszul ejtették a bent lévőket. A kommandósok végül megindították a támadásukat.

21:43: Robbantás a Voltaire boulevard  253. számnál.

21:49: Lövések és robbantások a Bataclan színházban.

21:53: A harmadik robbantás a Stade de France stadionnál.

22:00: Lövések a Beaumarchais boulevard-on.


21 óra 25 perckor kezdett ámokfutásba a főváros 10. és a 11. kerületének több utcájában a három terroristából álló második terrorcsoport. Több elem alapján is azonosíthatók tagjai, a 31 éves Brahim Abdeslam, a 25 éves Chakib Akrouh és a 28 éves Abdelhamid Abaaoud, a számos szíriai terrorcselekményről ismert dzsihadista. Abaaoud rendőri információk szerint a támadások fő szervezője lehetett, öt nappal később likvidálták egy rendőri akcióban Saint-Denis-ben. A támadók egy fekete színű, belga rendszámú Seat Leont vezetve háromszor nyitottak tüzet a bárok és éttermek teraszain ülő emberekre, ezt kiabálva: „Allah akbar! Ez Szíriáért van!” Ez a támadássorozat az előbbinél jóval több áldozattal járt: 39-en haltak meg, 32 volt a súlyos sebesültek száma. Brahim Abdeslam ezt követően a Voltaire boulevard egyik kávézójában felrobbantotta övét, két embert súlyosan megsebesítve. Mivel csak övének hátsó töltete robbant fel, ő lett az egyetlen halálos áldozata akciójának. Két bűntársa eltűnt. A Seatot huszonnégy órával később találták meg Montreuilben, benne három Kalasnyikovval, öt teli és tizenegy üres tárral. Az iszlamisták több mint 400 lövést adtak le 20 perc alatt. Később még 116 Kalasnyikov-lövedéket találtak a Petit Cambodge és a Carillon teraszain.

21:40: A kizárólag iszlamista fanatikusok által elkövetett mészárlások sorából kiemelkedik a Bataclan elleni támadás. „Indulunk, kezdjük”: mielőtt 2015. november 13-án este berontottak a Bataclanba , a koncertterembe halált szórni érkező három iszlamista egyike este 21:42-kor küldte el ezt az SMS-t. A valószínűleg tudatosan egyre súlyosabb csapások csúcspontját jelentette, amikor 21 óra 40 perckor megérkezett a Bataclan színházhoz a harmadik terrorcsoport, egy fekete Volkswagen Polóval. A terroristák már az épület előtt tüzet nyitottak az ott állókra, majd berontottak és sorozatlövéseket adtak le a közönségre. Mindeközben Allah akbar!-t ordítottak torkuk szakadtából Shawn London, az Eagles Of Death Metal rockzenekar hangmérnöke szerint. Ezt a csoportot három francia állampolgárságú muszlim szélsőséges alkotta: a 23 éves Foued Mohamed-Aggad, a 29 éves Ismael Omar Mostefai és a 28 éves Samy Amimour. A három elkövető mintegy húsz percen keresztül hidegvérrel gyilkolta le egyenként a nézőket. Az Eagles of Death Metal együttes tagjait is meg akarták ölni.

Az egyik terrorista azt kiabálta: „Hol van az énekes? Hol vannak a jenkik?” Azt is kiabálták: „Ez mindazért a fájdalomért jár, amit Hollande (Francois Hollande köztársasági elnök – a szerk.) okozott a muszlimoknak szerte a világon!” Ezután számos nézőt túszul ejtettek, s emberi pajzsként a terem ajtajai és ablakai elé állították. Az akcióban 90-en vesztették életüket, emellett rengeteg súlyos sebesültet is talált a közbelépő rendőrség.

2015. november 14-én éjfél után 18 perccel megkezdődött az ellentámadás. A Batclannál szobáról szobára haladva foglalták vissza az épületet a rendőri erők.

A terrortámadást követő helyzet súlyosságát jelzi, hogy a kormány rendkívüli állapotot rendelt el. Erre először került sor az 1958-as algíri puccskísérlet óta. Mivel a muszlim hátterű bűnözők szorosan kötődtek Belgiumhoz, a belga rendőrség 2015. november 21. és 26. között szabályosan ostrom alá vette a muszlim többségű és iszlám szélsőségesek lakta brüsszeli agglomerációt, tartva a belga fővárost érő támadásoktól.

Magyarországi szálak

A támadó terroristacsoportok egyetlen túlélőjét, Salah Abdeslamot viszont nem ekkor, hanem csak 2016. március 18-án sikerült kézre keríteni a brüsszeli Molenbeek-Saint-Jean településen. A merénylet után pár éven belül eltelt esztendőkben világossá vált, hogy Abdeslam két bűntársát is Budapesten,

az akkor éppen a Keleti pályaudvart tömegesen elborító migránsok tömegéből kiemelve vette fel kocsijára.

A három férfi az osztrák határon átkelve távozott Magyarországról. A két terrorista, mint ez az utólag azonosított mobilhívásokból kiderül, Kiskőrösön rejtőzött el, ott várták meg, hogy Abdeslam Budapestre érkezzen.


A hazánkon ebben azt időszakban átzúduló migránsáradatot és a beözönlők jelenlétét az akkori, balliberális ellenzéki pártok jelentéktelennek és álproblémának minősítették. Az ítélethozatalkor 32 éves, marokkói származású, Belgiumban született, francia állampolgárságú Salah Abdeslamot életfogytiglanra ítélte egy francia bíróság 2022 júliusában. Abdeslam nem fellebbezett az ítélet ellen.

Baljós előjelek

A 2015-ös év folyamán számos jel utalt arra, hogy egyre inkább aktivizálódnak a nyáron az Európára zúduló, milliós nagyságrendű tömegekkel újabb muníciót kapó iszlamista szélsőségesek. Már az év első napjai egy súlyos terrortámadással kezdődtek: január 7-én 12 ember veszítette életét a Charlie Hebdo magazin elleni támadásban. Az Iszlám Állam (ISIS) fegyveresei az év folyamán újabb merényleteket kíséreltek meg: a villejuifi templom ellen áprilisban hiúsítottak meg a hatóságok egy támadást.

Nem minden esetben volt sikeres a védekezés, ezt a 2015. február 3-i nizzai késeléses támadás is példázza, amelyben Moussa Coulibaly három katonát ölt meg.

Ahogy a fenti esetnek, úgy az európai sajtó és tömegtájékoztatás nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak sem, hogy a szalafista körökkel kapcsolatban álló, iszalmista Yassin Salhi június 26-án Saint-Quentin-Fallavier-ben lefejezte munkaadóját, majd

az áldozat fejét a Seveso-besorolású gyárának kapujára akasztotta.

A terrorelhárító szolgálatokon belül ezek az esetek sokkoló hatást váltottak ki. Tudták, hogy hogy az Iszlám Állam minden rendelkezésére álló eszközt bevetve kemény  csapást mér Franciaországra.

Tíz év múlva

„Megdöbbentett, hogy november 6-án füstgránátokat dobtak be a párizsi Philharmonie koncertterembe, ahol az izraeli zenekar fellépett – mintha a tüntetőknek mindegy lett volna, hogy a terem kigyullad, vagy a nézők megfulladnak” – erről írt, szinte pontosan tíz esztendővel a párizsi tömeggyilkosság után Gilles Kepel a Le Figaro című lapban.

A neves egyetemi tanár, politológus és arabisztikakutató a vele készült interjúban arra a napokban történt eseményre utalt, amikor barbár elemek hajtottak végre a terrortámadással határos agressziót a Párizsi Filharmónia koncerttermében. Az Izraeli Filharmonikus Zenekar koncertjén, melyen Schiff András zongoraművész közreműködött, és amelyet Lahav Shani karmester vezényelt, szélsőbaloldaliak és palesztinpárti aktivisták füst- és bűzbombákat robbantottak, majd dulakodni kezdtek a támadást megakadályozni próbáló nézőkkel is.

Kapcsolódó tartalom

Az európai civilizáció minden elemével, alapelveivel ellentétes, november 6-i antiszemita incidens éppen úgy fémjelzi, milyen állapotok uralkodnak Franciaországban, tíz évvel a francia történelemben példátlan november 13-i mészárlásokat követően, mint az egy nappal korábban, november 5-én, a Vizcayai-öbölben fekvő Oléron szigetén történt támadás. A szigeten Allah akbar-t! kiabálva hajtott a gyalogosok közé egy férfi. Bár a támadásnak kilenc sérültje van, a terrorizmusellenes ügyészség nem foglalkozik az esettel.

A 2015. november 13-i támadások óta

a fenyegetés formája változott, de szintje továbbra is rendkívül magas

– derül ki a Le Figaro egyik évfordulós, a párizsi biztonsági szervekkel folytatott beszélgetéséből. Rendőri információk szerint 2025-ben idáig három iszlamista támadást hajtottak végre, és hat merényletet hiúsítottak meg.

Kapcsolódó tartalom

„Több tucat támadás és tervezett támadás, több tucat haláleset… Az érzelmeken és a tisztelgéseken túl a 2015. november 13-i támadások megemlékezései egy állandó valóságra is emlékeztetnek: a fenyegetésre, amely az elmúlt tíz évben megszakítás nélküli dzsihadista offenzívát indított Franciaország ellen.

A hírszerző szolgálatok ma egy túlnyomórészt iszlamista veszélyről számolnak be”

– olvasható az évfordulón a Le Figaróban. (A cikkben természetesen kötelező köröket is tettek a szélsőbaloldali és a senki által közelebbről nem ismert állítólagos „szélsőjobboldali” veszélyforrások megemlítésével – a szerk.).

Félévente egy újabb támadás

Az elmúlt évtizedben a dzsihadizmus áldozatai hazánkban feltűnően magas számot mutatnak. A belső biztonsági főigazgatóság (DGSI) szerint több mint 80 tervezett iszlamista támadást sikerült meghiúsítani. Rendőrségi források szerint ugyanezen időszak alatt közel ötven támadást hajtottak végre, köztük 19 halálos kimenetelűt. Tehát mintegy félévente történt egy-egy újabb iszlámista támadás – írja a lap.


A 2015-ös terrortámadások valóban egyfajta nyitányt jelentettek: a következő esztendőben, 2016. július 14-én késő este Nizzában, a híres tengerparti Angol sétányon (Promenade des Anglais) a Franciaország nemzeti ünnepét ünneplő tömegbe hajtott nagy sebességgel a tunéziai Mohamed Lahouaiej Bouhlel, aki közben fegyverével a rendőrökre is tüzet nyitott.

Az újabb tömeggyilkosságban 84-en meghaltak, köztük 10 gyermek. 202 személy sebesült meg, közülük 52-en súlyosan.

Bár szinte képtelenség felsorolni az elmúlt évtized franciaországi, iszlamista – a konzervatív sajtóban egyes publicisták, mint Éric Zemmour által gyakran dzsihadistaként is emlegetett – merényleteit, ezek közül kiemelkedik Samuel Paty, egy középiskolai tanár nyílt utcán történő lefejezése 2020-ban.


A Samuel Paty elleni merénylet már a franciaországi iszlamisták „módszerváltását” tükrözi.


A szerencsétlen pedagógust éppúgy, ahogy egy másik fiatal tanárt, Dominique Bernard-t 2023-ban, már

az „interneten radikalizálódott fiatalok” gyilkolták meg.

A két Juliette

Nemcsak a történeti párhuzam nyilvánvaló a két, valószínűleg a történelem lapjaira is felkerülő, barbár támadás, a 2001. szeptember 11-ei iszlamista terrortámadások az Egyesült Államok ellen, melynek kiemelt célpontja volt a New York-i Világkereskedelmi Központ – és a párizsi intézmények, többek között a Bataclan elleni, szintén muszlim szélsőségesek által elkövetett tömegmészárlás.

Nemcsak e két esemény, hanem szereplőik is egymásra találtak: Juliette Candela és Juliette Neuet-Shalter-Bodineau, szeptember 11. és november 13. két árvája, a két Juliette sorsát szintén a Le Figaro ismertette.

„Ugyanaz a keresztnevük, és ugyanaz a hiány sújtja őket.

Az amerikai Juliette elvesztette édesapját a Világkereskedelmi Központ elleni támadásban. A francia Juliette pedig látta meghalni az övéit a Bataclanban.

Ebből a fájdalmas örökségből egyedülálló kötelék szövődött az »ikrek« között” – írja a lap.


Juliette a New Jersey-i Glen Ridge-ből hatéves volt, amikor édesapja, John Candela életét veszítette a World Trade Center tornyai elleni iszlamista terrortámadásban. Mintegy 6000 kilométerrel arrébb egy másik, azonos nevű árva, Juliette apját a Bataclanban ölték meg a muszlim terroristák. A férfi egy régi barátjával az Eagles of Death Metal koncerten vett részt – derül ki a cikkből.

Az iszlamizmus nyert?

Az elégikus emlékezés mellett kiábrándító tényeket sorol Gilles Kepel a vele készült Le Figaro-interjúban:

„Ami megdöbbent, hogy

a »wokizmus«,

az egyetemünkön most uralkodó ideológia, amely felváltotta apáink, sőt nagyapáink baloldaliságát…, amely ’68 májusától ered,

legitimálta a politikai iszlámot, és kritikai távolságtartás nélkül helyet adott neki a társadalomban.”

A Hamász és más terrorszervezetek szimpatizánsai, s az úgynevezett palesztinpártiak egyik kedvenc retorikai trükkjét is szóba hozza a professzor: „Az iszlamofóbia vádja egy ideológiai fegyver, amelyet a politikai iszlám követői használnak, hogy megtiltatják a velük szembeni politikai kritikát, mivel ez egyfajta »iszlámellenes rasszizmust« sugallna, amely párhuzamos az antiszemitizmussal. Ez egy retorikai fogás: a Muzulmán Testvériség kritizálása a nyilvános vita legitim része, mivel ők egy politikai mozgalom, még akkor is, ha a vallást használják fel egy saría jog által irányított »iszlám állam« létrehozására” – figyelmeztet.

Hozzáfűzi: „Feltűnő, hogy a palesztin zászlót most a legkülönfélébb tüntetéseken lengetik, amelyeknek nincs közvetlen kapcsolatuk Gázával, mert azt az érzést fejezik ki, hogy igazságtalanság áldozatai vagyunk – bármi is legyen az.”

A beszélgetés során felmerül: a terrortámadás óta eltelt évtizedben mintha úgy tűnne, az iszlamizmus nyeri a kulturális csatát Franciaországban.

Kepel szerint „a 2015. november 13-i tragédia emlékének ez a hete, melynek célja, hogy társadalmunkat közös gyászban egyesítse, és tisztelegjen a dzsihadista terrorizmus áldozatai előtt, sajnos egy olyan időszakban zajlik, amikor politikai rendszerünk hanyatlása, az ötödik köztársaság intézményeinek működési zavarai. A központi hatalom átkerülése az elnökségtől a széttöredezett parlamenthez, utat nyit a radikalizmusnak és a feszültségek fokozódásának”.

A tudós figyelmeztet: „Ha az, ami megoszt minket, fontosabbá válik annál, ami francia állampolgárokként egyesít, és megtöri a nemzeti konszenzust, akkor egy szakadék nyílik meg a lábunk alatt, ahol az erőszak egyre féktelenebbé válik.”

„Keveset tettünk”

Már tavaly sem látta meggyőzőnek a francia identitás védelmében tett lépéséket Céline Pina volt helyi választott tisztviselő, a Causeur újságírója. Az esszéista egy nyilatkozatában kiemelte: „Keveset vagy semmit sem tettünk a Muzulmán Testvériség tevékenységének leküzdésére a földünkön. Keveset vagy semmit sem tettünk annak érdekében, hogy az ideológia követése egyénileg költséges legyen, és keveset vagy semmit sem tettünk annak érdekében, hogy a franciák büszkék legyenek történelmükre és identitásukra, és ezért az értékeket és elveket, amelyekre épülünk, nemesnek és kívánatosnak tartsák.”

A francia társadalmat végzetesen megosztó hasadásról elmondta: „A valóság az, hogy a franciák súlyos árat fizettek az iszlamizmusért, de különbséget tettek az iszlamisták és a muszlimok között. A muszlimellenes cselekmények nagyon ritkák. (…) Ezzel szemben az iszlamisták narratívája az, hogy a fehér emberek és a zsidók népirtó fenyegetést jelentenek a muszlimokra, és hogy a muszlimok veszélyben vannak Európában, annak ellenére, hogy erre az állításra nincsenek bizonyítékok.”

Kiemelt kép: Rendőrök a párizsi Bataclan koncertterem közelében 2015. november 13-án (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson) 

Bataclaniszlamistamuszlim vallásterrorizmus Iszlám Állam Franciaország

VilágPont Járai Judittal

Ajánljuk még