A belga főváros egyik lakónegyedében fiatal férfiak körbevettek egy nőt, benzint locsoltak köré, majd meggyújtották. Az azonnali segítség miatt, a súlyos sérüléseket elkerülte, a lángokat hamar eloltották, ám nem számoltak vele, hogy ezzel csak erősítik az iszlamizációval szemben.

Az áldozat, Fadila Maaroufi, a radikális iszlám egyik legkeményebb kritikusa, csodával határos módon túlélte. Azóta eltökélten figyelmeztet: Belgium – és vele együtt Európa – lassan ugyanabba a polgárháborús lejtőbe csúszhat, mint amibe egykor Libanon.

Kitért a hitéből

Maaroufi egy marokkói származású belgiumi nő, aki szabadon, európai értékrend szerint akart élni – fejkendő nélkül, önállóan gondolkodva. Ezért majdnem az életével fizetett.

„A nyolcvanas években még együtt játszottunk az utcán olasz, spanyol és marokkói gyerekekkel” – emlékezik vissza. „Aztán jöttek az új mecsetek, a szaúdi pénzből érkező imámok, és a hitéletből ideológia lett. A fiatalok már nem a nagyapáik egyszerű istenhitét követték, hanem a Muszlim Testvériség és a vahabizmus radikális tanait.”

Az egykor fenyegetésmentes negyedekben ma már nem járhatnak biztonságban az őslakos belgák, akik ma már kívülállónak számítanak.

Maaroufi szerint a radikalizáció az iskolákban kezdődött: a hitoktatók közé beszivárogtak a fundamentalista szervezetek emberei. „A tantermekben kezdődött az agymosás – a közösségi rendőrség aztán átvette az utcát is.”

A gyűlölet gyökerei

Szociális munkásként húsz éven át dolgozott a Brüsszel szegényebb külvárosaiban. Látta, hogyan válnak a gyerekekből dühös, frusztrált fiatalok, akik később Szíriába mentek, hogy „harcoljanak az iszlám dicsőségéért”.

„Nem a szegénység szülte a dzsihadizmust – hanem az ideológia, amit vallási köntösben tálaltak” – mondja. „A nyugati értelmiség viszont inkább a diszkriminációt okolta, mert ez volt a kényelmesebb magyarázat.”

Szerinte Európa tudatosan hunyta be a szemét: „Ez nem tudatlanság volt, hanem akaratlagos vakság. A politikai korrektség diktatúrája elnémította azokat, akik figyelmeztettek.”

„Belgium már elesett”

Maaroufi szerint Belgium ma az iszlamista befolyás egyik központja, különösen a Muszlim Testvériség révén.

„A politikai pártok, az iskolák, az egyetemek, a média és a civil szervezetek mind beszivárgás alatt állnak. A hatóságok félnek, a pártok a szavazatok elvesztésétől tartanak, ezért ritkán szólalnak fel” – mondja Maaroufi.

A radikalizmus – állítja – a mindennapokban is jelen van: a tanárokra nyomás nehezedik, hogy engedélyezzék a hidzsábot, a közétkeztetésben pedig halal menüt követelnek.

„Azt hisszük, irányítjuk őket, pedig ők irányítanak minket” – mondja keserűen.

Fenyegetik, de Izrael mellett is bátran kiáll

Belgiumban már veszélyes dolog a vélemény hangoztatása. Maaroufit az Iszlám Állam által készített videókban halállal fenyegették, elvesztette az állását, családja kitagadta, a belgiumi médiából kizárták. „Ma már csak Izraelben hallgatnak meg” – mondja.

A kutatónő az október 7-i terrortámadások után nyíltan kiállt Izrael mellett, és ezzel újabb ellenségeket szerzett. Az iszlám radikalizmussal első kézből megismerkedő nő szerint Belgiumban szerinte a zsidók lesznek az elsők a hosszú sorban, akik áldozatául eshetnek a radikális erőszaknak.

„Belgium utcáin ma már elhangzik: ‘A demokrácia a miénk, nem a zsidóké.’ ” – meséli egy brüsszeli incidensről, amikor egy tüntetés után a résztvevőket meg akarták verni, mert izraeli zászlót tartottak.

A brüsszeli nő története egy olyan jövőt fest, ahol a félelem felülírja a szabadságot, a vallási fanatizmus pedig a demokráciát. Maaroufi szerint a kontinens még visszafordulhat, de ehhez először szembe kell nézni a veszéllyel.

Kiemelt kép: Nikábot viselő nők Európában (Fotó: MTI/EPA/Mads Claus Rasmussen)