Az idén megjelent Dzsihád a piacon keresztül című könyv szerzője szerint a nyomásgyakorlás kifinomultabb módszerei egy országban akkor jelennek meg, ha a politikai iszlamizmus térnyerése nem működött.

A nyílt hatalomátvétel helyett az iszlamista mozgalmak egy új eszközhöz folyamodnak: a vallási és politikai normáikhoz igazítják a mindennapi fogyasztásukat.

Enni mindenki eszik — így, ha az élelmiszerek fogyasztása terén sikerült az iszlámnak tetsző irányba terelni a folyamatokat, akkor a társadalom egésze is befolyásolhatóvá válik.

1997-ben az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közös normagyűjteménye, a Codex Alimentarius beemelte a halal-élelmiszerszabványt a nemzetközi kereskedelembe. Ettől a ponttól kezdve a halal élelmiszerek fogyasztása nem csak belső vallási ügy, hanem globális piacot befolyásoló tényező lett.

Az európai exportőrök, áruházláncok, élelmiszeripari cégek végül sorra alkalmazkodni kezdtek, a piaci kényszer logikája miatt,

kiszolgálva a vallási előírásokat.

1,3 milliárd muszlim vásárlóereje

A Közel-Kelet nagy halal-kongresszusain már nyíltan kimondták: a muszlim fogyasztó politikailag bevethető erő. Ha minden muszlim csak az iszlám szerint helyes terméket vásárol, akkor meg lehet büntetni a nem tetsző országokat és cégeket, a „helytelen” viselkedésükért.

Az üzenet egyszerű: vegyél halal terméket – és ezzel csapást mérsz a Nyugatra.

Óvatlan volt a nyugati média

Florence Bergeaud-Blackler szerint az iszlamista-lobbi gyakran tesz közzé listákat arról,

hogy melyek azok a cégek, amelyek nem elég „iszlám-kompatibilisek”.

A Reuters, az AFP és más hírügynökségek kritika nélkül közölték ezek nagy részét, így a halal-narratíva globális teret kapott, mintha tényeket közölne, holott mindez sokszor csak aktivista nyomásgyakorlás.

A szerző példaként hozza a Palestine Cola sikerét: a Coca-Cola vállalatot sok muszlim az iszlámbarát alternatíva vásárlásával büntetik. Ez egyszerre forradalmi és üzleti logika — pont azokkal a kapitalista módszerekkel mérnek csapást a nyugati nagyvállalatokra, amelyek hasonló módszereivel szemben gyakran tiltakoznak.

A Policy Exchange brit intézet elemzése szerint már a „média halalizálása” is megjelent. Olyan iszlamista szervezetek ütötték fel a fejüket, amelyek nem híreket gyártanak, hanem meghatározni és átírni akarják azt, hogy mások mit mondhatnak.

Céljuk az „iszlamista”, „iszlám terror” és hasonló kifejezések eltüntetése a sajtóból, sőt később akár használatuk kriminalizálása. Ha mindez sikerül, nem lehet majd néven nevezni a jelenséget sem — csak hallgatni róla.

Az iszlám fundamentalista projekt, ahol nem ért el áttörést, ott nem zászlókkal vonul. Az élelmiszer-címkéken, a vásárlási szokáson és a beszéd szabályain keresztül igyekszik átformálni a nyugati társadalmakat — aki pedig ezt ki meri mondani, az napjainkban nagy kockázatot vállal. Ha a mozgalom célt ér, a végeredmény egy olyan társadalom lehet, amely teljesen alávetette magát az iszlám akaratának.

Kiemelt kép: Muszlim vacsorához készülnek a Ramadán idején (Fotó: EPA/KHALED ELFIQI)