A konfliktus a Glasgow-ban megrendezett COP26 klímaügyi konferencián robbant ki, ahol nyugati államok kimondták: nem finanszíroznak többé fosszilis energiát Afrikában. A pénzt napelemekre és a szélenergia felé irányítanák — csakhogy ezek Afrikában ma még nem tudják biztosítani a mindennapi energiamennyiséget.
Kapcsolódó tartalom
A tilalom nem elmélet: a Világbank, az Európai Befektetési Bank és más intézmények ténylegesen elzárták a csapot, így a kontinens országai nem tudnak olcsó LPG-hez (cseppfolyósított propángázhoz) jutni, pedig ez nagyságrendekkel tisztábban égne, mint a napjainkban Afrikában tömegesen használt fa és szén.
A Welt által idézett elemzések szerint egyetlen európai LNG-terminál annyi gázt kezel, mint amennyiből az egész szubszaharai Afrika tisztán főzhetne.
Mindez amiatt is felháborító, mert Európa úgy kioktatja Afrikát, hogy valójában gázra állt át: csak Németország annyi új LNG-kapacitást hoz jelenleg létre, amely háromszorosa Afrika teljes cseppfolyósgáz-fogyasztásának.
A döntés az afrikai társadalomban is fokozza a gondokat. A nők és lányok napokat töltenek tűzifa gyűjtésével és füstös konyhákban főznek — iskolából maradnak ki, nem termelnek jövedelmet, erdők tűnnek el, és végül gazdaságok torpannak meg.
Az energiahiány napjainkban sokkal nagyobb kockázat, mint a szén-dioxid kibocsátás, azonban a jelenlegi európai megközelítéssel a földgáz hiányában az energiaéhség is nő, miközben az erdők és a szén elégetése miatt a káros kibocsátás is sokkal jobban növekszik.
Afrikai politikusok és aktivisták egyre nyíltabban beszélnek „zöld gyarmatosításról”. Elégedetlenek, amiért az európai elit a jelenlegi zöldpolitika lényegében arra kényszeríti emberek százmillióit, hogy vagy mérgezzék magukat a legkorszerűtlenebb tüzelési technikákkal, vagy ne fogyasszanak energiát.
A következő klímacsúcs fő konfliktusa már most körvonalazódik. Afrika azt akarja, hogy alapvető emberi szükségletek — áram, tiszta főzés — kerüljenek a tárgyalóasztal közepére, mint igazságossági minimum.
„Az életeket kell előtérbe helyezni, nem az ideológiát” — emelte ki a Welt cikke Issifu Seidu, Ghána első klímaügyi miniszterének véleményét.
A krízis végső abszurditása egyetlen számba sűríthető. Ahhoz, hogy a 2030-as céldátumig az emberek biztonságos módon jussanak a főzéshez szükséges energiához az egész bolygón mindössze 4,5 milliárd dollárra lenne szükség — körülbelül egyharmadnyi összegre, mint amennyibe a németországi LNG-terminálok fejlesztése került.
A siker nem a technológiai kérdése, az már készen van és elérhető. A gond a politikai akarattal és a tisztességes bánásmóddal van, amelyre a jelenlegi európai zöldpolitikai irányvonallal nem számíthatnak a partnerek.
Kapcsolódó tartalom
A kiemelt kép illusztráció – MTI/EPA/Christian Thompson