A két korábbi kötettel együtt (Megyek túlra, 2017; Mécses a ködben 2021) ez a 20-21. századi családregény egyaránt felöli az elcsatolt, egykori „Felső-Magyarországon” élő és az anyaországba menekülni kényszerült felvidéki magyarok históriáját. Ritkaságszámba megy Magyarországon, hogy egy családnak ne legyenek a Felvidékről, Erdélyből vagy a Délvidékről menekült, elüldözött, akár korábban a határon átszökött felmenői.
Kisebbségben
Mégis, Görgey Gábor 1989-ben megjelent, Volt egyszer egy Felvidék című regénye óta igen csekély azon – anyaországiak által írt – irodalmi művek száma, amelyek a határon innen és túl élő családok történetét, a határokon átnyúló családi és baráti kapcsolatokat dolgozná fel, hozná megérthetőbb közelségebe.
A magyarországi születésű szerző trilógiája úgy mutatja be a felvidéki magyarság huszadik századi megpróbáltatásait, hogy a mű fókusza hol az elcsatolt területekre, hol az anyaországba csúszik.
Jezsó Ákos számos alkalommal nyilatkozott már arról, hogy regényfolyamát felvidéki származású családjának története ihlette. A trilógia problémafelvetései (milyen kompromisszumokra kényszerít a kényszerű alkalmazkodás a többségi nép újabb és újabb politikai struktúráihoz, miképpen lehetséges az identitás megőrzése úgy, hogy a család ősei földjén maradhasson) viszont általánosabb érvényűek. A Janda család életének, küzdelmeinek bemutatása, a konfliktushelyzetek és az ezekre adott válaszok Erdélyben, a Délvidéken, vagy más elszakított területeinken épp így érvényesek.
Mehetünk túlra?
Hiánypótlónak mondható tehát a hirado.hu munkatársa, Jezsó Ákos trilógiája, melynek első kötete, a Megyek túlra a második világháború, majd a kommunista rezsimek berendezkedésének időszakát öleli fel. Izgalmas, harci jelenetekben és emlékezetes történelmi események leírásában (Horthy Miklós katonáinak bevonulása a visszacsatolt Komáromba) is bővelkedik a regény első kötete.
A magyar katonák fogadtatása Érsekújvár főterén, 1938. november 8-ánA második kötet, a Mécses a ködben az 1956 novemberéig viszi a felvidéki és magyarországi ággal is rendelkező Janda család történetét. A Wittner Mária ajánlásával napvilágot látott alkotás arra is rálátást enged, miképpen élték át magyarországi forradalom, majd a szabadságharc időszakát a felvidéki magyarok.
Az a magyar nemzetrész, amelynek szóhasználatában, különösen a Duna közelében – így az egykor szinte színmagyar Csallóközben – a „túlra” menni a folyón túlra, az anyaországba tett utazásokra utal.
Csakhogy egyre nehezebbé, sőt éveken át lehetetlenné tették a „túlra” látogatást, és a magyarországiak előtt is sokáig zárva volt a határ – Jezsó regényfolyama felidézi a kitelepítések embertelenségeit és utal a hazánkban nem túl közismert pozsonyligetfalui haláltáborra is, ahová a koronázó városban őshonos magyar és német lakosságot, illetve a Pozsony környéki, német ajkú falvak lakosait hurcolták.
Elválasztott ikerpár
A regény fontos metaforája. s egyben szereplő-párosa egy felvidéki leány ikerpár, akik asszonykorukra a Duna két, szigorúan őrzött és akkorra, az 1950-es évek elejére átjárhatatlan határának két oldalára kerülnek. A két, egymásra a megszólalásig hasonlító testvér találkozása a medvei Duna-hídon, az őket fogolyként őrző pribékek kíséretében, megrendítően szimbolizálja a mesterséges határokkal elválasztott magyarság tragédiáját.
Áttelepített (a csehszlovák hatóságok által brutális módszerekkel szülőföldjükről elüldözött ) magyarok érkeznek Dunacsúnyba, maximum 20 kg-os személyes holmijukkal. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen (Fotó: MTI)Az Éjfélre kialszanak a lángok, napjainkig kalauzolja el az olvasót, szembesítve minket a határon túli magyar nemzetrészek továbbra is megoldatlan kérdéseivel, kihívásaival.
A regényfolyam végén valamiért megfordul a „Megyek túlra” iránya, s egy magyarországi leszármazott indul el ősei földjére, a Felvidékre. Kövessük őt, s nem csak a regény lapjain, látogassunk el Érsekújvárra és – majd, ha újra lehet – Munkácsra, fel Sepsiszentgyörgyre és Újvidékre!
Kiemelt kép: Lapunk munkatársa, Jezsó Ákos dedikál az Ünnepi Könyvhéten 2025. június 14-én. (Fotó: hirado.hu / Horváth Péter Gyula)