A brüsszeli vezetők körében eluralkodó pesszimizmus jelenségéről a Politico lap jelentkezett összefoglalóval.
„Ne essünk pánikba – de talán ideje elkezdeni csomagolni” – így fogalmazott ironikusan egy uniós tisztviselő a lap cikke szerint, amikor arról kérdezték, mit gondol Emmanuel Macron francia elnök kormányának újabb összeomlásáról.
Semelyik korábbi francia elnök válsága nem volt annyira mély és kilátástalan, mint most Macroné. Legutóbbi miniszterelnöke, Sebastien Lecornu mindössze 14 óráig tudott hivatalban maradni, mielőtt a nyomás alatt összeomlott volna. Lemondása után újbóli kinevezése sem valószínű, hogy tartós nyugalmat hozna, így Brüsszelben most mindenki latolgatni kezdte a kérdést: mi történik, ha Macron is elbukik?
Le Pen vezette Franciaországtól tartanak
A Politico szerint ha Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) kerülne hatalomra, az nem csupán francia belpolitikai fordulatot jelentene, hanem megrengetné az Európai Unió egész rendszerét is. A jobboldali bevándorlásellenes párt ugyanis a Patrióták Európáért-szövetség tagjaként radikálisan más kontinenst vizionál – egy olyan Európát, ahol nem Brüsszel, hanem a nemzeti kormányok döntenek.
„Le Pen más liga” – fogalmazott egy név nélkül nyilatkozó bizottsági tisztviselő. „Ha Franciaország is kiesik a brüsszeli vonalból, azzal vége a jelenlegi EU-nak, amit ismerünk.”
Le Pen győzelme Orbán Viktor és Robert Fico mellé emelne egy újabb uniós kormányfőt, aki nyíltan szembemegy a központi brüsszeli politikákkal. Ráadásul a cseh választások után Andrej Babis kormányfő is a nemzeti szuverenista vezetők körét erősíti – így Le Penék győzelmével már négyen ülnének az Európai Tanács asztalánál, és együttesen gond nélkül képesek lennének megakasztani az uniós döntéshozatalt.
Macron a szakadék szélén
A francia elnök pozíciója soha nem volt ennyire ingatag. Kormánya működésképtelen, népszerűsége történelmi mélyponton van, és egyre több korábbi szövetségese is a lemondását követeli.
Az új választások kiírása elkerülhetetlennek tűnik. Hetek, legfeljebb hónapok kérdése és a franciák ismét az urnákhoz járulhatnak, ha pedig Macron népszerűsége nem változik, akkor az új összetételű francia nemzetgyűlés kétharmada ellene lehet, amely már elegendő az elnök megbuktatásához.
Ezután először fordulhatna elő, hogy a Nemzeti Tömörülés mind a parlamentet, mind pedig az elnöki széket megszerzi. A közvélemény-kutatások szerint a párt 33 százalékon áll, míg Macron centristái már csak 14–16 százalékos támogatottsággal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy Marine Le Pen tanítványa, Jordan Bardella akár miniszterelnök is lehet, ha a párt megszerzi a többséget.
Ezzel pedig Franciaország – Németország után a második legnagyobb uniós tagállam – a szuverenista jobboldal irányítása alá kerülne.
Blokkoló kisebbség
Az uniós apparátusban sokan attól tartanak, hogy egy Le Pen–Bardella-kormány azonnal blokkolná az Európai Bizottság kulcsfontosságú kezdeményezéseit.
„Ha az új francia kormány is ellenkezne a tanácsban, az teljesen új helyzetet teremt” – mondta egy uniós tisztviselő. „Képzeljük el, hogy Franciaország, Magyarország és Szlovákia együtt vétóz minden fontos döntést.”
Brüsszelben különösen a védelmi és klímapolitika területén látnak veszélyt. Le Pen ugyanis már többször kijelentette, hogy nem támogatja a katonai segélyt Ukrajnának, és kiléptetné Franciaországot a NATO integrált katonai parancsnokságából – bár az Egyesült Államokkal fenntartaná az együttműködést.
A Nemzeti Tömörülés emellett megvétózná a zöldítés uniós keretrendszerét, és leállítaná az ukrán lőszerprogramot – pontosan úgy, ahogy Babis is ígérte a cseh választási kampányban.
Európában egyre sűrűsödik az elégedetlenség a sikertelenül kormányzó eddig vezetőkkel szemben, melynek két fő oka a gazdasági lejtmenet, és a migráció következményeivel való szembesülés. Az Alternatíva Németországért már történelmi rekordon 26-27 százalékkos támogatottsággal az első helyen áll, Hollandiában Geert Wilders Szabadságpártja vezeti a közvélemény-kutatásokat a két hét múlva esedékes választások előtt, Olaszországban Giorgia Meloni stabilan tartja jobboldali többségét, és Orbán Viktornak is minden esélye adott megőriznie miniszterelnöki pozícióját.
Ha mindehhez csatlakozik Franciaország is, akkor Brüsszel maradéktalanul elveszíti az uniós politika fölötti ellenőrzést.
Az uniós vezetők számára Macron több volt mint egy államfő: ő volt az európai projekt arca, az a fiatal, globalista politikus, aki megtestesítette a brüsszeli elit vízióját. Most viszont a szimbolikus figura éppen saját hazájában zuhan egyre mélyebbre – és ezzel okoz pánikot szövetségesei körében. Ha Macron megbukik, az nem csupán egy fontos politikus kudarca lesz, hanem egy korszaké és egy rendszeré is. Az „Európai Egyesült Államok” és a tagállami függetlenség felszámolása helyett elkezdődhet a tagállamok függetlenségén nyugvó nemzetek Európájának korszaka.
Kiemelt kép: Emmanuel Macron francia elnök fogadja Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)