Ahogy erről beszámoltunk, készülnek az izraeli erők és a Nemzetközi Vöröskereszt mentőalakulatai azóta, hogy a háború 734. napján létrejött a történelmi megállapodás Izrael és a Hamász között, miután az antiszemita terroristák jóváhagyták az amerikai béketerv első fázisának végrehajtását. Ennek értelmében a terrorszervezet vállalta valamennyi izraeli túsz – élve vagy halva történő – visszaadását az izraeli fél számára, az életben maradtakat 24 óra alatt kell szabadon engedni, míg az elhunyt túszok holttesteit 72 órán belül, több szakaszban kell átadni az izraeli fél számára.

Donald Trump vasárnap fogja bejelenteni a gázai háború lezárását, a megállapodás aláírását követően pedig azonnali tűzszünet lép életbe.

Az elhunyt túszok visszaszolgáltatása mindezen túlmenően egy sokkal mélyebb krízisről árulkodik, mint azt első ránézésre gondolnánk, a két éve tartó vérengzés nyomában pedig egymást érték a palesztinpárti tüntetések a kollektív Nyugat országaiban – Magyarország kivételével, bár az Izrael-ellenes Antifa gőzerővel igyekszik hazánkba importálni a szélsőséges, zsidógyűlölő korszellemet –, amelyek egy mélyen szántó civilizációs krízisről mesélnek, amellyel a címben Antifáda kifejezéssel – amely a szélsőbaloldali (Magyarországon és az Egyesült Államokban betiltott terrorszervezet) Antifa mozgalom és a palesztinpárti baloldali és migrációs hátterű tüntetők globális intifádáról szóló követeléseinek szójátékaként jött létre – utaltunk.

Ez a civilizációs krízis egy korábban képtelennek ható kérdésben öltött testet:

hogyan kerülhetett egy platformra az LMBTQ-lobbi élcsapatának is tekintett szélsőbaloldal és az Antifa az iszlamista Hamásszal?

Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, két fontos tényezőt kell megértenünk röviden:

• A holttestek elhantolásáról szóló hagyományok alapjait a zsidó vallásban.
• Azt az ideológiai mátrixot, amelyben ez a két látszólag tűz és víz módjára ellentétes nézetrendszer mégis összekapcsolódik egymással.

A zsidó vallásban az elhunytak holttestének iránti tisztelete, illetve örök nyugalomra helyezése kitüntetett helyet foglalnak el, a tiszteletadásnak pedig a judaizmusnak több különböző fogalma és ezekkel összefüggő hagyománya és gyakorlata alakult ki az elmúlt évezredek alatt. A halottak iránti tiszteletadás (Kavod Hamet) folyamatában egy úgynevezett „szent társulat” (Chevra Kadisha) a felelős a holttest (Shmira) előkészítéséért a temetési szertartásra (Tahara). A holttestet egy kijelölt őrszem (Shomer) vigyázza, aki a zsoltárokat recitálja és imát mond az elhunyt felett, miközben ügyel arra, hogy a holttest épségben maradjon a temetésig (Shemira),

illetéktelenek ne gyalázzák meg és távol tartsa a bomlást felgyorsító élősködőket és rovarokat.

Az Izrael-ellenes, antiszemita terroristák – mivel a holttestrablás gyakorlata nemcsak a Hamász sajátja, a Hezbollah is előszeretettel alkalmazta a számos alkalommal, például 2006-ban és 2008-ban – tisztában vannak vele, hogy milyen fontos a zsidóság számára a holtak méltóságteljes végső nyugalomra helyezése. Ezt kihasználva és a hagyományt gyakorlatilag önmaga ellen fordítva a korábbi palesztin-izraeli háborúk során is temetés nélkül tartották maguknál a holttesteket, egyfajta biztosítékokként a követeléseik végrehajtására. Hasonló volt a helyzet legkorábban 2014-ben is, amikor a Hamász terroristái szétlőttek egy izraeli páncélozott csapatszállítót, majd magukkal hurcolták Oron Shaul izraeli katona holttestét.

Egy tőről fakad a dzsihadizmus a szélsőbaloldal hasznos idiotizmusával

A terroristáknak ugyanakkor nem csak taktikai céljai voltak a holttestrablásokkal, ugyanis kicsiben

ezekben a szégyenteljes cselekedetekben sűrűsödött össze a tömeggyilkosok teljes politikai-vallási színezetű ideológiai doktrínája.

Így kanyarodunk vissza az eredeti kérdéshez, amely a nyugati szélsőbaloldal és a Hamász összekapcsolódásáról szólt. Az elmúlt években – elsősorban az Egyesült Államok volt ennek az első számú kísérleti telepe a Biden-korszak során – a progresszív, woke-liberális nézetek térnyerésének és az illegális bevándorlók számának drasztikus növekedésének köszönhetően a kollektív Nyugat országainak egyetemein egyre nagyobb hangsúlyt kapott a gyarmatosítás örökségének úgynevezett kritikai megközelítése, amely a társadalmaknak

a marxista dialektikából ismert elnyomók és elnyomottak szerinti felosztását a gyarmatosítók és gyarmatosítottak közötti álellentét mentén értelmezte újra, valamint vonatkoztatta a kollektív Nyugat egészére.

Az új dialektikában a zsidó-keresztény civilizáció és a fehér ember váltak a gyarmatosító „rémisztő képződményekké” (Niedermüller Péter után szabadon), a magántulajdon és a szólásszabadság intézményei az elnyomás eszközei lettek, az arab és a tágabb értelemben vett harmadik világból származó illegális bevándorlók pedig az elnyomottak, a bérlői társadalom vagy az alapjövedelem és az eltörlés kultúra (cancel culture) pedig a felszabadítás garanciái. A helyzet mostanra odáig fajult – ahogy erről nemrég beszámolt a New York Post –, hogy

az amerikai egyetemisták többsége az erkölcstelen és a hidegháborúban vesztes szovjet tervgazdaságot inkább tartja követendő gazdasági berendezkedésnek, mint az amerikai szabad piaci kapitalizmust.

A frankfurti iskola gondolkodói révén elindult szellemi rombolás pedig találkozott az iszlám világban lezajló folyamatokkal, amelyek a megkésett modernizáció eredményeképp jöttek létre. Ezen a ponton kell említést tennünk arról a Szaíd Kutbról, aki a modern iszlamizmus és annak leágazásainak – az al-Kaida és a Muszlim Testvériség által képviselt dzsihadizmusnak, a Hamász (a Jewish News Syndicate szavaival élve) palesztinizmusának vagy az Iszlám Állam takfirizmusának – atyamesterének is tekinthető. Ezen a ponton fontos megjegyezni azokat a lényegi különbségeket, amelyek elválasztják az iszlamizmusokat a baloldali ideológiáktól, mint például a materializmussal és a fogyasztói társadalommal való névleges szembe helyezkedés, a vallási tekintélyen alapuló kormányzati forma igenlése az állam és egyház szétválasztásán alapuló szekuláris berendezkedéssel szemben, a nem hagyományos nemi és szexuális identitások, valamint a melegházasság elutasítása. Ami azonban összeköti a baloldalt és a dzsihadizmust, az a szélsőséges nyugatellenesség, a zsidó-keresztény értékrend ösztönös gyűlölete, a polgári világ és a nemzetállamok létének tagadása.

A nyugati szélsőbaloldal tehát végső soron a gyarmatosítóknak kikiáltott izraeliek és a kolonizáció elleni harc jegyében hunyt szemet afölött, hogy a terroristák nem adták ki az elrabolt túszok holttesteit a zsidó államnak.

Végül, de nem utolsósorban a Nyugat teljes identitásvesztése, saját keresztény múltjának démonizálása és az illegális bevándorlók világának való behódolás, ezzel együtt a hagyományos család létjogosultságának tagadása hozta létre azt a közeget, amelyben emberek ezrei, tízezrei nem tudják vagy nem akarják egy ilyen kimondott helyzetben megkülönböztetni az agresszort az áldozattól.

Kiemelt kép: Palesztinpárti tüntetés Londonban egy 2025-ös felvételen (Fotó: MTI/EPA/Tolga Akmen)