Franciaország az európai integráció egyik pillére, intézményi válsága ezért is aggasztja egyre inkább  partnereit, akik a külső fenyegetések által már az amúgy is meggyengült

blokk destabilizálódásától tartanak

– írja a Le Figaro. Bár az európai intézmények tartózkodnak attól, hogy kommentálják a tagállamok politikai helyzetét, így az Európai Bizottságnak sincs közzétett állásfoglalása a franciaországi válsággal kapcsolatban, „Brüsszeltől Strasbourgig” (az EU két központja – a szerk.) mindenki erről a témáról beszél – írja a lap strasbourgi tudósítója.

Az uniós gazdaság is megérzi

Úgy tűnik: egyre nagyobb aggodalommal tekintenek a Franciaországot jellemző, reménytelen belpolitikai patthelyzetre, és annak az Európai Unió jövőjére gyakorolt gazdasági, intézményi és geopolitikai következményeire – derül ki a lap cikkéből.

Miközben a Fitch hitelminősítő intézet felfelé módosította Olaszország adósságát, egy héttel a francia leminősítés után, Franciaország lehetetlen költségvetési egyenlege (közel mínusz 6 százalék felé tartó GDP a súlyos és fokozódó költségvetési hiány miatt  – a szerk.)

feszültséget okoz a kamatpiacokon, ami a német referenciakötvényekre is átterjed.

Bár Franciaországot méreténél fogva túl nagynak tartják a csődhöz – ami destabilizálhatná az amerikai kereskedelmi támadások és a kínai ipari verseny által eleve megtépázott eurózónát –, a francia gazdaság válságjelenségei már az egész európai uniós gazdaságra is kihatnak.

Rendszerszintű válság

„Az euró védelmet nyújt Franciaországnak a turbulenciában” – emeli ki a Le Figarónak nyilatkozva Dirk Gotink holland európai néppárti képviselő, hozzáfűzve: „Mindenki a francia hitelfelvételi költségeket figyeli, mert gazdaságaink erősen integráltak. Franciaország azonban instabilitása miatt nem mentes az adósságával kapcsolatos spekulációktól.”

Az egységes valuta elmúlt két napban tapasztalt gyengülése ezt az idegességet tükrözi. Az Európai Bizottság szokásos engedékenysége Párizs be nem tartott költségvetési ígéreteivel szemben – „mert ez Franciaország!”, indokolta Jean-Claude Juncker, a botrányos adóügyeiről elhíresült egykori bizottsági elnök – súlyos aggodalmat vált ki pénzügyi körökben.

Franciaország biztosan nem az első, amely politikai instabilitást tapasztal. A hollandok a hónap végén térnek vissza az urnákhoz, két évvel az utolsó törvényhozási választások után, egy lehetetlen koalíció összeomlását követően. Nem is ez az egyetlen ország, amelyik nem tudott költségvetést elfogadni: ez történt Spanyolországban az elmúlt három évben. Az európai intézmények hozzászoktak ezekhez a belső felfordulásokhoz. De Franciaország esetében a problémát egyre inkább rendszerszintűnek és az egész blokk számára kockázatokkal telinek tekintik – húzza alá a Le Figaro.

Ki állította meg az órát?

A BBC, mely szintén foglalkozik az immár az európai stabilitást is fenyegető intézményi válsággal, emlékeztet: Macron egykoron maître des horloges – az órák ura – néven emlegette önmagát. Ez a kifejezés eredetileg olyan mesterre utalt, „aki uralja a művészetet”. A kontextustól függően ezt a kifejezést ironikus éllel is használják.

Macronról például már elnöksége első évében azt írták: „Az órák mesteréből homokemberré vált.”

Hasonlóan vélekedik az elnök teljesítményéről a BBC, emlékeztetve, hogy Franciaországában egy éven belül a harmadik, Macron által kinevezett miniszterelnök mondott le. Közvélemény-kutatások szerint a választók csaknem háromnegyede szerint a sorban távozó kormányfői után most már az elnöknek is le kellene mondania – írja a BBC.

„Az órák ura kifutott az időből”

– véli a brit közmédium.

Precedenst teremthet

Csakhogy – mint azt Alain Duhamel újságíró is megfogalmazta a BFMTV hírcsatorna rádióműsorában –,

„ha Macron lemond, az az ötödik köztársaság végét jelenti”.

Ugyanis ez esetben „minden elnököt elkerülhetetlenül felkérnek majd a lemondásra 2-3 év múlva”, miután megkezdte ötéves mandátumát – érvel a baloldali kommentátor.

Bár az 1958 óta működő francia politikai rendszernek valóban a „kirobbanthatatlan” elnöki pozíció az alapköve, a baloldali és liberális politikai erők – Franciaországban és Európa-szerte egyaránt – leginkább attól tartanak, hogy Franciaország legerősebb, így legnépszerűbb pártja, a mainstream médiában rögeszmésen szélsőjobboldali erőként emlegetett konzervatív, bevándorlásellenes Nemzeti Tömörülés jut részben vagy egészben hatalomra.

Stratégiai kockázat

A tágabb geopolitikai kontextusban Franciaország belső törékenysége egész Európa pozícióját meggyengíti – hangoztatja a kialakult helyzet kapcsán a Defence24.com című védelmi szaklap.

„Egy belsőleg megosztott nemzet nem tud vezető szerepet betölteni”

– figyelmeztet a lap, nyilvánvalóan arra utalva, hogy Macron túlmozgásos energiával igyekszik az élére állni olyan kezdeményezéseknek, mint a tettre készek koalíciója.

A Defence24.com úgy látja: „Miközben Európa hibrid fenyegetésekkel, háborúkkal és dezinformációval néz szembe, nem engedheti meg magának, hogy Franciaország legyengüljön, hiszen ez az állam stratégiai vezető a kontinensen.”

Kiemelt kép: Tüntetõk Párizsban a költségvetési megszorítások ellen és az igazságosabb adópolitikáért tartott francia országos tiltakozó napon, 2025. október 2-án. A felirat a megszorítások befejezését követeli – MTI/EPA/Yoan Valat