(Cikkünket még az október 7-i évfordulóra készülve írtuk, utóbb frissítettük néhány frissebb eseménnyel.)

Mint arról korábban beszámoltunk, hétfőn (vagyis egy nappal a 2023-as események kétéves évfordulója előtt) összeültek Izrael és a Hamász képviselői, hogy a közelgő fegyverszünet részleteiről tárgyaljanak. Ezt követően magyar idő szerint szerda este derült ki, hogy Izrael és a Hamász megállapodott a fegyverszünet első szakaszával kapcsolatban, azóta pedig pénteken életbe is lépett a tűzszünet a felek között.

Adódik azonban a kérdés: mi maradt mostanra abból a Hamászból, amely a háború kezdete óta elvesztette a legfőbb politikai-katonai vezetőit, a fegyveres csapatait megtizedelték, és a gázai területei felett is egyre nehezebben tudja fenntartani az ellenőrzést?

E kérdésre eltérő válaszok születtek a nemzetközi sajtóban is. Ennek illusztrálásaként megemlítenénk három példát, amely nagyjából jelzi a kérdésre adható válaszokat is (ezekre a cikkekre még később visszatérünk):

• „Megtépázva, de nem legyőzve: a Hamász továbbra is küzd Gázában” – írta a The New York Times még szeptemberben, megjegyezve: egyes izraeli tisztviselők úgy látják, hogy a szeptemberben indult offenzívával döntő csapást tudnak mérni a terroristákra (bár a lapnak nyilatkozó szakértők ezt többnyire kétségbe vonták).
• „A Hamász katonai vezetése megsemmisült, és nem világos, hogy a csoportnak még hány harcos áll rendelkezésére. Ennek ellenére továbbra is képes gerillatámadásokat végrehajtani” – olvasható a Deutsche Welle minap megjelent összefoglalójában.
• „A Hamásznak elfogytak a lehetőségei – a túlélés most már Trump tervének és a politikai reformoknak az elfogadásán múlik” – ezt pedig Mkhaimar Abusada, az amerikai Northwestern Egyetem nemzetközi politikával foglalkozó vendégkutatója írta abban a véleménycikkében, amely a The Conversation című portálon jelent meg vasárnap.

A kérdést először több, a témában megjelent korábbi cikk és írás alapján igyekszünk körbejárni, amelyet követően visszatérünk a fenti három írásra, és arra, hogy ezek miként összegzik a terrorszervezet jelenlegi helyzetét.

Mekkorák lehetnek a veszteségek, miből tud még működni a Hamász?

Erről a témáról az Israel Hayom című lap még május végén közölt egy érdekes cikket,

annak apropóján, hogy akkor – ritkaságszámba menően – még a Hamász két magas beosztású tisztviselője is elismerte, hogy mély válságban van a terrorszervezet.

Baszem Naim, a Hamász külföldi politikai irodájának tagja és Ibrahim al-Madhoun, a szervezet nem hivatalos szóvivője Törökországban úgy nyilatkoztak, hogy egyesíteni kell az erőket és kreatív eszközökkel kell véget vetni a háborúnak. „Bár megjegyzéseik látszólag általánosságban a gázai válságra utaltak, kijelentéseik implicit módon megerősítették, hogy a szervezet maga is a valaha volt legrosszabb helyzetben van” – írta az izraeli lap, amely szerint emiatt lehetett akkortájt hajlandó a Hamász arra, hogy tárgyalásokat folytasson a túszok ügyében, és közben folyamatosan keresse a lehetőségeket a csapatok újjászervezésére.

Mindezeknek aktualitását akkoriban az adta, hogy május közepén, egy izraeli csapásban meghalt Muhammad Szinvár, a Hamász katonai szárnyának vezetője, valamint Muhammas Sabana, aki a terrorszervezet rafahi parancsnoka, a katonai szárnyon belül működő al-Kasszám Brigádok vezetője volt. Ezáltal egy másodvonalas parancsnoki struktúrának kellett átvennie a fegyveres erők vezetését, a katonai szárny feje pedig „A szellem” néven is emlegetett terroristavezér, Izz al-Din al-Haddad lett (róla még írunk később).

A Hamász a 2025. májusi esetet leszámítva is több alkalommal vesztette el egy-egy fontos vezetőjét 2023. október 7. óta, azonban még így maradtak életben kulcsfontosságú tisztviselőik a legmagasabb szinteken.

Al-Haddadon, Najmon, illetve al-Madhounon kívül életben maradt Raed Szaad, a Hamász termelési részlegének vezetője, valamint Tawfik Abu Najm, aki a háború előtt a gázai rendvédelmi és belbiztonsági apparátus vezetője volt (a rendőrség és a belbiztonsági szolgálatok legtöbb magas rangú tisztje egyébként meghalt a háborúban az izraeli lap szerint).

Az Israel Hayom akkori cikke szerint a jelentős Hamász-parancsnokok közé tartozott még Muhammad Awadeh, a hírszerzés vezetője, és Imad Aqel, a Hamász katonai erejének utánpótlásáért felelős részleg vezetője. Továbbá, 2025 májusában még életben volt Abu Obeida, a Hamász szóvivője, propagandagépezetének hírhedt alakja is: őt Izraelnek augusztus legvégén azonban sikerült likvidálnia.

A terrorszervezet ráadásul nemcsak a legfelsőbb vezetői szinteken, hanem a „közkatonákat”, valamint a parancsnoki lánc köztes szintjein vezetőket tekintve is súlyos veszteségeket szenvedett el.

Bár a konkrét számot nehéz megbecsülni – részben azért is, mert a Hamász által irányított gázai egészségügyi minisztérium sem tesz különbség a civil és katonai áldozatok közt –, vannak számok, amikből bizonyos következtetéseket le lehet vonni. Az izraeli hadsereg szerint augusztusig a Hamásznak több mint 23 600 fegyveresét likvidálták a harcok kezdete óta (a háború előtt a Hamász erejét 25-30 ezer fegyveresre becsülték). Ezt a számot ugyanakkor érdemes lehet némi forráskritikával kezelni, miután a hadviselő felek jellemzően túlzó számokat közölnek a másik harcoló fél veszteségeiről; az ACLED nevű amerikai konfliktuskutató intézet például egy évvel korábban kimutatta, hogy az Izrael által közölt veszteségek nagyjából fele az, amit független forrásból is meg lehet erősíteni (ez önmagában persze még nem jelenti azt, hogy az izraeli adat fals lenne).

Emellett, a veszteségek számától függetlenül figyelembe kell venni azt is, hogy a Hamász milyen ütemben tudott toborozni. Azt még egy izraeli forrás is elismerte a sajtónak nyilatkozva 2024 augusztusban, hogy a Hamász „több ezer” új katonát tudott toborozni-sorozni addig. Ha ebből indulunk ki, akkor az újonnan csatlakozók szám mostanra jó eséllyel sokezres nagyságrendű lehet (már amennyiben meg nem haladja a 10 000-et). Azt érdemes persze hozzátenni, hogy az újonnan toborzottak-sorozottak harcértéke messze elmaradhat a likvidált fegyvereseknek a harcértékétől, akiket több éven át készítettek fel 2023. október 7. előtt a harcra: az állandó háborúzás közben zömében csak nem megfelelően képzett, és nem ritkán kiskorú újoncokkal tudja pótolni a veszteségeit a Hamász.

Érdemes emellett figyelembe venni azt is, hogy a terrorszervezetnek maradtak-e anyagi forrásai a háború folytatásához.

Az Israel Hayom májusi cikke szerint a londoni székhelyű Ashark al-Awsat című újság arról számolt be, hogy az azt megelőző négy hónapban a Hamász tisztviselői mindössze néhány száz sékel (átszámítva: néhány tízezer forintnak) megfelelő fizetést kaptak, a katonai szárny tagjai pedig egyáltalán nem kaptak fizetést. Ezt későbbi sajtójelentések is megerősítették. A BBC augusztusban azt írta, hogy a Hamász még akkor is fizetni tudott a gázai köztisztviselőknek, noha már csak a háború előtti fizetésük legfeljebb 20 százalékát kapják meg, és még ennek a pénznek egy része is használhatatlan.

„1000 sékelnyi (körülbelül 100 ezer forint) kopott bankjegyeket kaptam, amelyeket egyetlen kereskedő sem fogadott el. Csak 200 sékel volt használható, a többivel őszintén szólva nem tudom, mit kezdjek” – mondta az egyik tisztviselő a BBC-nek, hozzátéve: „Két és fél hónapos éhezés után kopott készpénzzel fizetnek nekünk. Gyakran kénytelen vagyok segélyosztó pontokra menni, abban a reményben, hogy kapok egy kis lisztet, amivel etetni tudom a gyerekeimet. Néha sikerül egy kicsit hazahoznom, de legtöbbször nem” (a segélyszállítmányokat ugyanis a legtöbb esetben a Hamász foglalja le, és a háború további folytatásához használják fel ezeket).

Az Israel Hayom korábbi cikkében arra figyelmeztetett, hogy a sok felsorolt nehézség ellenére „a Hamásznak még mindig megvannak az eszközei ennek eléréséhez. Külföldi vezetése nagyrészt sértetlen maradt, és hatalmas összegeket tud összegyűjteni. A magas rangú parancsnokok Gázában maradtak. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, és a Hamászt nem győzik le döntő módon, akkor a következő háború visszaszámlálása már meg is kezdődött” – figyelmeztettek a 2025 májusi írásban, amelynek megállapításai többnyire még ma is aktuálisak lehetnek.

A szeptemberi offenzíva előtt is arról beszéltek még a szakértők, hogy csak a Hamász felbomlása zárhatja le a háborút

A támadás előtt a Jns.org műsorában két szakértő – Dan Diker, a Jeruzsálemi Biztonsági és Külügyi Központ elnöke, valamint Khaled Abu Toameh, a Jeruzsálemi Biztonsági és Külügyi Központ és a Gatestone Intézet vezető kutatója elemezte a helyzetet.

Mint a műsorban elmondták:

a gázai háború semmiképp sem érhet véget addig, amíg a Hamász hatalmon marad, és továbbra is katonai-politikai ellenőrzést gyakorol a Gázai övezet felett.

Úgy vélekedtek, hogy a konfliktus valódi lezárásához változásnak kell bekövetkeznie Gáza kormányzásában vagy biztonsági helyzetében, máskülönben a Hamász jelenléte biztosítani fogja azt, hogy a konfliktus kiújul a jövőben. Amíg a Hamász autonóm módon, katonai erő birtokában tud cselekedni (és például túszokat tud ejteni), addig a konfliktusnak állandó ösztönzője marad – mondták, utalva arra is, hogy a Hamász eddig is a túszokkal tudott engedményeket követelni, illetve elodázni a katonai vereséget és a tárgyalásokat. Úgy vélekedtek, hogy amíg a Hamász hatalma meg nem törik, addig mindenféle tűz- vagy fegyverszünet csak ideiglenes lesz.

Hatszor próbálták likvidálni a Hamász mostani katonai vezetőjét, aki még az utóbbi hetekben is harcra buzdított

A már említett parancsnok, Izz al-Din al-Haddad –  aki tagja volt az október 7-i mészárlást megtervező hamászos belső körnek is – a háború kezdete óta sikeresen elkerülte az izraeli erők csapásait, és aki május óta híresztelések szerint a háborúval és a túszhelyzettel kapcsolatos legfontosabb döntések első számú felelőse.

Az izraeli Jns.org híroldal cikke szerint a háború kezdetén al-Haddad az úgynevezett gázavárosi dandár parancsnoka volt, vagyis körülbelül 6000 harcost vezetett. Összesen állítólag  hat merényletet élt túl, ebből három történt a jelenlegi konfliktus alatt. Palesztin források szerint két fia – akik szintén terrorista tevékenységekben vettek részt – meghaltak a háborúban.

Szeptemberben, a meginduló izraeli offenzíva idején gyaníthatóan több ezer másik terroristával együtt rejtőzködött a Gázai övezetben található földalatti búvóhelyeken. A támadás kezdetekor a már említített Ashark al-Awsat című újság szerint

al-Haddad utasította harcosait, hogy ne hagyják el Gáza városát, és készüljenek fel „egy hónapokig tartó heves csatára”.

A dandár táborparancsnokainak és aktív tagjainak küldött belső üzenet szerint – amelyet a hírportál is megszerzett – al-Haddad azt írta, hogy ő lesz „az első harcos” és a csata során a „frontvonalban” fog harcolni. A levélben figyelmeztetett, hogy minden rendelkezésre álló erőt és képességet mozgósítanak, hogy „súlyos csapásokat” mérjenek az izraeli erőkre, és hangsúlyozta, hogy a harcosoknak Gázában kell maradniuk.

A jelentésben emellett arról is írtak, hogy a Hamász továbbra is együttműködik a Palesztin Iszlám Dzsiháddal és más terrorista csoportokkal is Gázában. Al-Haddad leveléhez hasonló levelet írt állítólag a Hamász északi dandárjának parancsnoka, Mohammed Kudeh is, amelyben arra buzdította az al-Kasszám Brigádok tagjait, hogy csatlakozzanak a harchoz. Az kérdés persze, hogy mi az álláspontjuk most, amikor Donald Trump béketerve is bekerült a képletbe.

Mi a helyzet a Hamásszal most, amikor a hírek szerint küszöbön lehet a békekötés?

Itt térnénk vissza arra a három cikkre, amelyet írásunk legelején röviden már említettünk, és vázolnánk részletesebben azt, hogy ezek hogyan láttatják a Hamász jelenlegi katonai-politikai-gazdasági helyzetét, milyen különbségek mutatkoznak meg e tekintetben. Azt még a Hamászt a három közül a legerősebbnek láttató The New York Times is elismerte, hogy az izraeli hadsereg „több ezer Hamász-harcost ölt meg Gázában, megsemmisítette a fegyverkészleteit, és nagy részét a föld alatti alagúthálózatának” (az amerikai lap egyébként még Donald Trump béketervének nyilvánosságra hozatala előtt vizsgálta meg a helyzetet).

Mindezek miatt, mint írták, a meggyengült Hamásznak változtatnia kellett a struktúráján, és „az egykor szervezett hadsereg szétszórt harcosok csoportjaivá alakult át, amelyek elsősorban a háborúban a túlélésre és az izraeli katonák elleni rajtaütésekre koncentrálnak”. Ezzel kapcsolatban idézték a Hamász al-Aksza nevű tévécsatornájának korábbi ügyvezető igazgatóját, Wesam Afifát, aki úgy fogalmazott: „Ma már csak kis, mozgó ellenállási sejtek maradtak, amelyek gerilla módszerekkel harcolnak.”

Mindezek ellenére az amerikai lap – amelynek szakértők, illetve jelenlegi és volt izraeli biztonsági tisztviselők nyilatkoztak a helyzetről – úgy látja, hogy a Hamász „továbbra is egy hatalmas palesztin erő Gázában”, még annak ellenére is, hogy nem képes végrehajtani egy újabb október 7-i támadást, érdemben ellenállni az izraeli előrenyomulásnak, vagy elindítani azokat a nagyszabású rakétatámadásokat Izrael ellen, amelyeket a konfliktus elején még napról napra látni lehetett. A lapnak ugyanakkor Salom Ben Hanan, az izraeli Sin Bét belbiztonsági szolgálat korábbi magas beosztású tisztviselője, akit rendszeresen tájékoztatnak a háborúról, azt mondta:

Az izraeli biztonsági szolgálatok becslése szerint a Hamásznak még mindig van körülbelül 15 ezer fegyverese a területen.

Ebből adódóan, noha Benjámin Netanjahu miniszterelnök a szeptemberi teljes körű offenzíva indítása előtt azt sugallta, hogy a Hamász legyőzése elérhető közelségben van, a lapnak nyilatkozó katonai elemzők nem látják valószínűnek, hogy Izrael rövid időn belül véget vethetne a terrorszervezetnek pusztán katonai erő alkalmazásával. Szerintük ha Izrael el is foglalná Gázavárost, a szétszóródott csoportok akkor is fennmaradhatnának az övezet más részeire visszavonulva, és évekre lenne szükség ahhoz, hogy teljesen felszámolják őket.

Arra a kérdésre, hogy a Hamász még mindig jelentős erő-e, Shalom Ben Hanan volt hírszerző tisztviselő azt válaszolta: a csoport továbbra is zsarolni tudja a gázai vállalkozókat, és tudnak harcosokat toboroz-sorozni.  „Mindezek azt bizonyítják, hogy a Hamász még mindig hatalmon van” – összegzett.

A Deutsche Welle ennél valamivel gyengébbnek látja a terrorszervezet helyzetét. „A megfigyelők szerint a Hamász gyengült, de nem esett ki a játékból, ha a harcok újrakezdődnek. Az izraeli hadsereg azonban továbbra is jelentősen fölényben van tűzerő és fegyverek tekintetében” – írták. Szintén megjegyezték azt is – amit már fentebb is jeleztünk –, hogy noha az izraeli biztonsági források 17 és 23 ezer közé becsülték a likvidált terroristák számát, erre vonatkozóan nincs kézzelfogható bizonyíték és sok megfigyelő szerint ez a szám jóval alacsonyabb lehet. Ugyanakkor hozzátették:

„Bár a Hamász harcosainak száma vitatható, egy dolog biztos: Izrael megölte a csoport vezetőinek nagy részét, és az október 7-e előtti katonai tanácsból csak egyetlen magas beosztású parancsnok (a már említett Izz al-Din al-Haddad – a szerk.) maradt életben.”

A német közszolgálati lap hozzátette azt is, hogy szakértők szerint az izraeli hadsereg által „megtisztítottnak” nyilvánított területeken gyakran újra és újra felbukkannak kis méretű Hamász-csoportok. „Valószínű, hogy a csoport alagúthálózata, amely meglepetésszerű támadásokat és izraeli túszok elrejtését teszi lehetővé, részben még mindig létezik” – írták.

A szervezet anyagi helyzetét ennél jóval borúsabban festették le, utalva arra, hogy a Hamász eddig is a vészhelyzetekre félretett készpénzéből fizette a tisztviselőket, de ez a pénz lassan elfogyhat. Mindeközben emlékeztettek arra is, hogy a gázai belbiztonsági erők egyik volt tisztje júliusban a BBC-nek elmondta, hogy a Hamász szinte az egész Gázai övezet felett elvesztette ellenőrzését, hogy bűnözői bandák és klánok töltik be a biztonsági űrt, és hogy a gázai társadalom teljesen összeomlott.

Emellett utaltak arra is, hogy a Hamász fokozódó belső rivalizálással is küzd, mivel friss jelentések szerint Izrael szándékosan fokozta a Hamász-ellenes csoportok támogatását Gázában. „Az egyik prominens szervezet Népi Erők néven ismert, amelynek tagjai kábítószer-csempészettel és segélyek kifosztásával hozhatók összefüggésbe. A vezetője megpróbált összefogni más fegyveres csoportokat a Hamász elleni fellépés érdekében” – tették hozzá.

A Hamász szempontjából a leginkább negatívan a The Conversation szerzője, Mkhaimar Abusada festette le a helyzetet, aki úgy vélte: a terrorszervezetnek csak akkor lehet bármilyen esélye a fennmaradásra, ha békét köt.

„A katonailag meggyengült, és a palesztinok, különösen a gázai lakosok támogatásának csökkenésével szembesülő Hamász már csak árnyéka volt annak a militáns csoportnak, amely egykor volt. Aztán jött Donald Trump elnök béketervének bejelentése” – írta a palesztin politikai szervezet attitűdjét kutató szakértő, aki szerint az események azt jelzik, hogy „a csoportnak már kevés esélye van a túlélésre”.

„A korábbi békefolyamatokban részt vevő ellenállási csoportokhoz hasonlóan lemondhatna a fegyverekről, és tisztán politikai párttá alakulhatna. Ehhez azonban számos akadályt kell leküzdenie: a legfontosabbak közül három a Trump-terv többi részével való szembesülés, a belső népszerűtlenség és a merev ideológia. A folyamatos háború és a gázai palesztinok embertelen mindennapi körülményei kimerültséghez és fáradtsághoz vezettek a lakosság körében.

A közösségi médiában sok palesztin nyilvánosan kéri a Hamászt, hogy fogadja el Trump tervét, és vessen véget szenvedéseiknek”

– sorolta Mkhaimar Abusada, hozzátéve, hogy a terrorszervezet az amerikai elnök tervét illetően immáron csak annyit mérlegelhet, hogy „egy nagyon rossz eredmény elfogadása jobb-e, mint az alternatíva”.

„És a terv bármilyen elutasítását, amely a Hamásznak tulajdonítható, az izraeli szélsőjobboldal tagjai kétségkívül üdvözölni fogják. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök koalíciójának keményvonalas frakciói alternatív tervvel álltak elő: Gáza teljes megszállása, a palesztinok kiűzése, és az izraeli telepek újjáépítése Gázában” – tette még hozzá, majd úgy vélekedett: „A Hamász számára talán a legéletképesebb lehetőség az, ha politikai párttá alakul. Ehhez azonban a csoportnak nemcsak struktúráját, hanem ideológiáját is meg kell reformálnia.”

„Hogy a Hamász sikerrel járhat-e egy ilyen átalakulásban – ha egyáltalán megkísérli –, az még kérdéses. És van még egy utolsó bökkenő: még ha a Hamász elfogadja is a legújabb békejavaslatot, a Gázában működő más palesztin militáns csoportok nem biztos, hogy elfogadják, és megkísérelhetik szabotálni az egész folyamatot”

– figyelmeztetett írása végén a Northwestern Egyetem vendégkutatója.

Kiemelt kép: A Hamász palesztin iszlamista mozgalom támogatói egy Izrael-ellenes tüntetésen a ciszjordániai Nábluszban 2014. július 31-én. Az izraeli hadsereg július 8-án Erős szikla fedőnévvel hadműveletet indított a Gázai övezet ellen a palesztin fegyveresek Izrael elleni rakétatámadásainak leállítására (Fotó: MTI/EPA/Alaa Badarneh)