Két évvel ezelőtt, október 7-én a Hamász palesztin iszlamista terrorszervezet egy brutális támadást indított Izrael ellen, azonban a megszokottól eltérő struktúrát követett: a fizikai erőszak mellett tudatos pszichológiai és digitális hadviselést alkalmazott.
Az akció több ezer rakéta kilövésével kezdődött, majd fegyveresei áttörték a határvonalakat, és több helyszínen, köztük a Nova fesztiválon, tömegmészárlást hajtottak végre. A civilek között izraeli és külföldi fiatalok is voltak.
Az Ezzedine al-Kasszám Brigádok palesztin fegyveresei az Izrael és a Gázai övezet északi része közötti erezi határátkelőhely felé haladnak 2023. október 7-én (Fotó: Mohammed Abed/AFP)A támadás következtében legalább 1139 ember vesztette életét, köztük nők, gyermekek és csecsemők, míg a helyi gazdálkodó közösség lakosságának mintegy 10 százaléka odaveszett. A terrorszervezet az offenzívában 251 embert rabolt el, közülük a túszcsere során néhányan hazatérhettek, azonban még talán húszan maradhattak életben.
A Nova fesztivál résztvevői eleinte a rakétákat tűzijátéknak hitték, azonban rövid idő alatt a pokolban találták magukat: sokan a fák között kerestek menedéket, mások pánikba estek, miközben a fegyveresek vaktában lövöldöztek.
„A terror célja a halál, a félelem és a zavarkeltés. A Hamász nem tárgyalásokat akar, hanem pusztítást és káoszt”
— fejtette ki Benjámin Netanjahu a JNS izraeli székhelyű szervezet politikai csúcstalálkozóján.
Rakétával lövik Izraelt palesztin fegyveresek Gáza városából 2023. október 7-én (Fotó: MTI/EPA/Mohamed Szaber)A szervezet nem csupán katonai eredményekre törekedett, hanem a társadalom megtörésére és a nemzetközi közvélemény manipulálására is.
A pszichológiai nyomásgyakorlás új szintje
A Hamász tagjai minden pillanatot dokumentáltak: testkamerás, biztonsági és mobilfelvételeken rögzítették a civilek elleni támadásokat, az otthonokban elkövetett erőszakot, sőt, a holttestek meggyalázását is.
„És ezek az emberek GoPro kamerákat hordanak, élőben közvetítenek, el vannak ragadtatva a vérontástól, az emberektől, akiket lemészároltak, a nőktől, akiket megerőszakoltak, a férfiaktól, akiket lefejeztek, a csecsemőktől, akiket elégettek” – mondta Netanjahu kiemelve a felvételek brutális valóságát és a támadás szándékos kegyetlenségét.
Ez a fajta „újítás” különösen riasztó volt, ugyanis a Hamasz felvételei kifejezetten a riogatás és a pszichológiai nyomásgyakorlás eszközeként szolgáltak.
A kegyetlen mészárlásról és kínzásról készült dokumentumok a Telegramon váltak virálissá, ugyanis a platform akkoriban viszonylag kevés moderációval működött, így a tartalom könnyen eljutott bárkihez, ezáltal futótűzként terjedtek az interneten.
A videók kettős célt szolgáltak: egyrészt demonstrálták a szervezet erejét, másrészt közvetlen pszichológiai nyomást gyakoroltak a túlélőkre, a családokra és a globális közvéleményre, miközben a brutális események minden részlete nyilvánosságra került.
Ezt Ghazi Hamad, a Hamász egyik magas rangú tisztviselője a Time-nak adott nyilatkozatában megerősítette: az október 7-i támadás közvetítése „azt mutatja, hogy Izrael nagyon gyenge. Könnyű legyőzni. Könnyű megtörni”.
A hadviselés új dimenziója a közvetített brutalitás
A digitális stratégiát és az ezzel járó nyomásgyakorlást az elrabolt túszok esetében is alkalmazták, ugyanis a Hamász nemcsak fizikailag hurcolta el az embereket, hanem a róluk készült képeket és videókat tudatosan használta fel eszközként: a fogva tartott személyektől kikényszerített „üzeneteket”, a szállítás és befogás mozzanatait rögzítő felvételeket, valamint a rabság körülményeit bemutató kisfilmeket tudatosan juttatták el a nyilvánossághoz, hogy érzelmi sokkot okozzanak és politikai nyomást gyakoroljanak.
Ezen a felvételen David Evyatar, egy közel két éve elrabolt civil látható, amint a Hamász terrorszervezet által készített videón saját sírját kénytelen megásni, miközben éheztetik és kínzásoknak vetik alá.
A módszer több rétegből állt. Gyakran a támadók az áldozatok telefonjait elkobozták, és azokból posztoltak, vagy élő adásokat indítottak, így a bejegyzések és a videók közvetlenül a családok hírfolyamába kerülhettek. Máskor a foglyokról kényszerítve rögzítettek rövid „üzeneteket” — ezek egyszerre szolgáltak bizonyítékként és zsarolóeszközként: bemutatták, hogy a túszok léteznek, de egyben fenyegetéssel és érzelmi nyomással is éltek a döntéshozók és a közvélemény felé.
A testkamerás és GoPro-felvételek a rablás és a szállítás mozzanatait dokumentálták; a megalázó jelenetek, a sérülések vagy a retorziók bemutatása pedig arra szolgált, hogy a túszok szenvedése rezonáljon a nézőkben.
A videók gyakran újra felkerültek más közösségi felületekre is, szerkesztett montázsokként vagy rövid klipekként, így a riogatás hatósugarát széles körre tudták kiterjeszteni: nemcsak az érintettek családjai, hanem nemzetközi közönség és a döntéshozók is folyamatosan szembesültek velük.
A digitális anyagok célja többirányú volt: egyrészt politikai alkupozíciót akartak erősíteni — a túszok „bizonyítéka” növelte a Hamász tárgyalási tőkéjét — másrészt pszichológiai csapást mértek a családokra és a társadalomra, folyamatos rettegést és tehetetlenséget keltve.
A rabságról készült felvételek széles körű nyilvánosságra hozatala a fizikai fogság meghosszabbítása és a politikai célok elérése érdekében alkalmazott stratégia részévé vált.
Hamas will be releasing a new hostage video
The family asked to not share it pic.twitter.com/7wCB1C5GLj
— Documenting Israel (@DocumentIsrael) September 22, 2025
A digitális hadviselés és a közvetített brutalitás azonban csak a támadás külső, látható dimenziója volt. A Hamász cselekedetei mögött mélyebb politikai és ideológiai motivációk húzódtak: a támadások nem pusztán a félelem keltésére irányultak, hanem egy hosszabb távú, jól átgondolt stratégia részei voltak, amely a térség hatalmi egyensúlyának átrendezését célozta.
A gyilkolás, az emberrablás és a nyers erőszak bemutatása a közösségi médiában így nem öncélú brutalitás volt, hanem a Hamász üzenete a világnak: nem csupán harcolni akarnak, hanem Izrael „gyengeségét” demonstrálva politikai és pszichológiai fölényt akarnak kialakítani.
Nem szimpla lázadás, teljes megsemmisítés
Az október 7-i támadás nem egyszerű lázadás vagy véletlenszerű erőszakcselekmény volt: a háttérben hosszú ideje érlelődő politikai és vallási feszültségek álltak.
A Hamász célkitűzései messze túlmutatnak a puszta katonai eredmények elérésén: nem csupán Izrael fegyveres erejének gyengítésére törekedtek, hanem a szervezet ideológiája szerint végső célja Izrael államának megszüntetése és a palesztin területek „felszabadítása”.
Benjámin Netanjahu afféle összegzésként úgy fogalmazott: „A palesztinok ragaszkodtak az eredeti ellenállásukhoz, miszerint alapvetően nem ismernek el zsidó államot semmilyen határon, semmilyen formában.” Szerinte az október 7-i cselekmények nem csak katonai akciók voltak, hanem vallási fanatizmust, politikai bosszút és szimbolikus üzenetet tartalmaztak — azt a célt szolgálták, hogy a palesztin ügy folytatódjon addig, amíg Izrael léte a régióban vitás marad.
Netanjahu továbbá az iráni befolyás szerepét is hangsúlyozta. Véleménye szerint a Hamász nem elszigetelt szereplő: akciói részei lehetnek egy szélesebb, Irán vezette regionális stratégiának, amelyben a Hezbollah és egyéb fegyveres csoportok is részt vesznek — céljuk szerinte Izrael körbezárása és geopolitikai meggyengítése. A miniszterelnök a 1979-es iráni iszlám forradalom óta tartó folyamatot említve azt állította, hogy Irán az elsődleges iszlamista erővé vált a térségben, és elkötelezetten törekszik Izrael eltávolítására, ugyanakkor a Hamász túl korán lépett.
Az izraeli kormány szerint a Hamász október 7-i támadása alapjaiban borította fel a Közel-Kelet addigi erőviszonyait, és hosszú távon is megrendítette a térség stabilitását.
Bár a terrorszervezet célja Izrael meggyengítése volt, a várttal ellentétben nem a megtörés, hanem példátlan nemzeti egység lett az eredménye: a kormány és a hadsereg közösen indította meg válaszcsapásait Gázában. A konfliktus azóta elhúzódó háborúvá vált, amelyben tízezrek kerültek életveszélybe, a túszok sorsa pedig továbbra is bizonytalan. A helyzetet tovább súlyosbítja Irán növekvő befolyása, valamint a Hezbollah és más fegyveres szervezetek térnyerése.
A Hamász nem tudta megrendíteni Izrael létét, de sikerült háborús erőtérbe sodornia az egész Közel-Keletet, amelynek jövője továbbra is kiszámíthatatlan.
Kiemelt kép: Egy izraeli katona egy önjáró tüzérségi tarack csövének támasztja a fejét az október 7-i terrortámadás utáni napok egyikén, miközben az izraeli erők állást foglalnak a Gázai övezet határán (Fotó: Jack Guez/AFP)