Merev mozgású, sötét kabátos férfi lép ki egy folyó partján egy nyitott, rácsos kapun; előtte és utána láthatólag testőrök igyekeznek feltűnés nélkül úgy tenni, mintha ők is arra lófrálnának. Az interneten villámgyorsan elterjedő videóról kiderül: Emmanuel Macron az, aki a reggeli órákban, legutolsó kormányának pár órán belül történő összeomlása után, államának teljes gazdasági és politikai káoszba sodródásának tetőpontján, mint a Le Figaro keddi számának vezércikkírója is megjegyzi,

„úgy sétál, mintha mi sem történt volna”.

Abszurd tréfa ez, vagy valamiféle bohózat? – veti fel a lap a kérdést, hozzáfűzve, hogy a köztársasági elnök mintha Francois Mitterrand legendás sétáit próbálta volna sután megidézni.

E.Macron aperçu ce matin du 6 octobre, seul, square du Vert-Galant, à l’extrémité orientale de l’île de la Cité, à quelques mètres de l’endroit où fut brûlé Jacques de Molay, maître des Templiers… pic.twitter.com/uVJnwavqFm

— (Re)découvrez PARIS, le compte 100% PARIS 🇫🇷 (@parisvisites) October 6, 2025

A mutatványos és a fáraó

Csakhogy a megközelíthetetlensége és a belőle sugárzó méltóság okán a korabeli sajtóban „fáraó”-ként emlegetett Mitterrand, akiről rakpartot neveztek el Párizsban, és aki emberöltőn keresztül, diákkorától kezdve rótta szenvedélyesen a francia főváros utcáit, s akinek sétaútvonalai híresek lettek (ma is rendeznek a város lokálpatriótái emlékező sétákat a tiszteletére), ráadásul ő maga is alakította Párizs arculatát (példa erre a Louvre üvegpiramisa), nem bujkálva, elszigetelten, s nem egyszeri alkalommal tett ilyen sétákat.

Vagy talán azért tette volna Macron csendes sétáját, hogy elterelje a figyelmet a saját maga által előidézett zajos parádéról? – találgatja a lap, mely szerint az elmúlt pár nap komédiáján nemcsak Raymond Devos, Franciaország egyik legismertebb humoristája és stand-uposa, de

még Marine Le Pen kiscicája is elégedetten nyaldosta a száját.

„Egy már lemondott hadügyminiszter, aki átadja tisztségét egy szintén lemondott miniszterelnöknek, akit az államfő újra kinevezne, hogy megakadályozza a parlament feloszlatását” – foglalja össze a konzervatív lap a faramuci helyzetet, rámutatva: nem a pár órán át működő kormány és a szupergyorsan lemondó kormányfő, Lecornu, de még nem is csak az egy napra újra kinevezett volt pénzügyminiszter, Bruno Le Maire e komédia főszereplője, hanem maga az államfő.

Politico: Felemelkedő Franciaország

Míg a Le Figaro egyértelművé teszi, hogy az „urnák”, az előre hozott választások azonnali kiírása jelentheti az egyetlen kiutat, így a helyzet kulcsa Macron kezében van, a Politico című brüsszeli lap már arról közöl elemzést, miért gyengíti „a francia elnök összeomlása” Európát. Nem Franciaországét, hanem Macronét – az Európai Bizottsághoz deklaráltan közel álló lap szerint.

A Politico viszont egy szájból fúj hideget és meleget: miközben emlékeztet, hogy mekkora a tét, hiszen „Franciaország az Európai Unió második legnagyobb gazdasága, a G7 vezető szereplője, az EU egyetlen atomhatalma és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja”, gyorsan meg is dicséri a Brüsszel politikai krédóját valló Macront, akinek

elnöki időszaka alatt „Franciaország olyan politikai erővé vált az EU ügyeiben, amelyhez csak Németország hatalma hasonlítható”.

A lap történetének valóságos gyöngyszeme ez a helyzetértékelés: „Macron megpróbálja elhárítani a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés fenyegetését, amely folyamatosan vezet a közvélemény-kutatásokban, miközben kezeli a francia költségvetési hiányt.”

A kényelmes patthelyzet

Mielőtt kitérnénk arra, hogyan „kezeli” a nagyzási hóbortja okán a francia sajtóban „Jupiterként” is emlegetett köztársasági elnök és annak kedden másodjára is megbukott pénzügyminisztere a francia költségvetést (Franciaországé az euróövezet legnagyobb költségvetési hiánya, amely 3300 milliárd eurónál is magasabb, miközben másodpercenként 5000 euróval növekszik az államadósság), érdemes leszögezni: a banki háttérrel, szocialista párti múlttal Európa egyik legerősebb vezetői pozíciójába érkezett Macron egyértelműen szereplője és aktív formálója is a szélsőségesen liberális brüsszeli elit politikájának.

A quick reminder why French governments are falling like flies… France’s total debt ratio has near doubled this century, and it is running by far the largest primary deficit in the G7. Making the debt math work is going to be suicide for any French government… pic.twitter.com/PAfaiUXn5S

— Dhaval Joshi (@DhavalVJoshi) October 6, 2025

Az eszelős rettegés a „szélsőjobboldalinak” titulált, a nemzetgyűlés legerősebb pártját adó Nemzeti Tömörüléstől, amely a Politico cikkéből is kiviláglik, a valós oka annak a mélyrepülésnek, amelybe Macron egyre hebehurgyább döntései rántották 2024 nyara óta Franciaországot.

A népfenség érvényesülésének elvére fittyet hányva azért írt ki előre hozott választásokat a 2024-es európai voksolás után Macron, mert az uniós polgárok kontinensszerte, így Franciaországban is, megalázó vereséget mértek a baloldali és liberális politikai erőkre.

A 2024-ben előállt politikai patthelyzet – a három, egymással koalícióra lépni nem kívánó, egyenlő mandátumerejű politikai erő –

még mindig kényelmesebb Macronnak, mint a jobboldal totális győzelme.

Ezért kapkod fűhöz-fához, miközben az egyre rövidebb idejű, legutóbb már kérészéletű, egymás utáni kabinetek bizonyítják a helyzet tarthatatlanságát.

A guillotine alatt

Meghökkenést keltett, amikor Franciaország egyik lenépszerűbb írója, Michel Houellebecq 2021-es, Megsemmisülni című (eredeti címe: Anéantir – a szerk.) regényében, amely

2027-ben játszódik, guillotine-nal lefejezik Bruno Juge-t, egy volt minisztert.

Az író regényében egyértelműen Bruno Le Maire volt pénzügyminiszterre utalt, arra a politikusra, akinek a kinevezése volt az egyik oka annak, hogy pár óra alatt „felrobbant” a Macron által vasárnap este kinevezett új kormány. Bruno Le Maire, akit tréfásan „1000 milliárdos adósság úr”-ként emleget a francia közbeszéd, meghatározó figurája a Macron-korszak pénzügyi politikájának.

Franceses protestando contra o aumento da gasolina levaram uma guilhotina para rua. Uma ameaça dessas bicho pic.twitter.com/FAFvcNof0p

— História No Paint (@HistoriaNoPaint) November 25, 2018

Ő volt ugyanis Macron hivatalba lépésétől kezdve a köztársasági elnök egyik emblematikus minisztere, aki 2017 és 2024 között állt a „Bercy”, a pénzügyminisztérium élén.

Hivatalba lépése évének végén, 2017-ben a francia államadósság alig haladta meg a 2 billió eurót. Ez az összeg 2024 végére viszont 3,3 billió euró fölé emelkedett. Innen ered a jobboldal által ráaggatott beceneve (aminek hallatán rendszerint igen dühös lesz), amely az egybilliós adósságnövelésre utal.

Háborús költségvetési hiány

2017-ben, amikor az előző – szocialista – kormány távozott, egy olyan ország kulcsait vette át, amelynek hiánya közel volt a GDP 3 százalékos európai határértékéhez. Amikor leköszönt hivatalából,

a költségvetési egyenleg -6 százalékkal kacérkodott

úgy, hogy semmiféle válság nem sújtotta sem az országot, sem Európát. Márpedig ilyen mértékű költségvetési hiány világválságok vagy háborúk idején jellemző. Így „kezeli” a Politico által feldicsért Macron a francia költségvetést.

Azért említhetjük inkább Macront, mint a volt pénzügyminisztert, mert – mint arról a Le Figaro is megemlékezett Le Maire-ről szóló cikkében – „mint ma már tudjuk: miközben az államháztartás süllyedt,

Bruno Le Maire titkos háborút vívott a költségvetési helyzet helyreállításáért

vagy legalábbis annak világos magyarázatáért. Hónapokon át egy sor feljegyzést küldött az elnöknek és az egymást követő miniszterelnököknek, sürgetve őket, hogy hívják rendre azokat a minisztereket, akik továbbra is költséges intézkedéseket hoztak.

Danton is megmondta

„Nem tűrhetjük tovább hétről hétre a miniszterek bejelentéseit a többletkiadásokról, amelyek sem nincsenek megtervezve, sem dokumentálva, sem érvényesítve!” – olvasható az egyik feljegyzésében.

Környezete viszont kinevette, gúnyt űzött belőle, míg most őt állítják oda bűnbaknak – derül ki a konzervatív lap cikkéből. Houellebecq guilloitine-ja tehát, ahogy az író megjósolta, működésbe lépett, s valóban ott látjuk a képletes kivégzőeszköz alatt a volt pénzügyminisztert.

A francia történelem már ismert ilyen példát. A bűnbakként előráncigált Danton kiáltotta oda a vérpadról a véres kezű jakobinus diktátornak:

„Robespierre, követni fogsz!”

Hogy követni fogja-e Macron sorsa a pénzügyminiszterét, egyelőre kérdéses. „Robespierre” egyelőre magányosan végzi reggeli sétáit, és közben nagy elődjeire gondol.

A kiemelt kép illusztráció. (Forrás: Wikipédia)