– Sokkoló felvételek jelentek meg a képernyőkön két évvel ezelőtt, 2023. október 7-én: kiterjedt terrortámadást indítottak a Hamász terrorcsoportjai, áttörve a Gázai övezet kerítésrendszerét. Négy nagyobb és számos kistelepülésen mészárolták le a civil lakosságot, két koncerthelyszínen géppisztollyal lövöldözték halomra vagy rabolták el onnan a huszonéves fiatalokat, százszámra túszokat ejtettek, és rakétaesőt indítottak izraeli városok ellen. Az akkor megkezdődött háborús események a mai napig tartanak. Mi történt azon a napon, hogy minősíthetjük ezt a támadást?
– Nem lehet pusztán terrortámadásnak minősíteni a történteket: lényegében offenzívát indítottak Izrael állam ellen aznap a gázai dzsihadisták. Azért nem elég csak a Hamászt említeni, mert mellettük több más terrorszervezet is részt vett az offenzívában. A megtámadott területekre csak a Hamász terroristái közül körülbelül két-háromezer fő özönlött be az izraeli területekre.
Kulifai Máté, a Hetek főszerkesztő-helyettese 2023. december 12-én, a 48 perc adásában (Fotó: hirado.hu/Horváth Péter Gyula)– Miből következtethetünk „offenzívára?”
– Szisztematikusan, egy hosszú évek óta tervezett stratégia mentén támadtak, áttörve több ponton is a Gázai övezetet körbevevő kerítést. Elsődleges célpontjaik között szerepeltek az izraeli védelmi egységek és a kommunikációs rendszerek, s ezután a civil lakosság. A célponttá vált települések után behatoltak a környező településekre is. Én inkább úgy hívnám tehát mindezt, hogy egy háborúnak az elindítása, hiszen nem az volt a cél – ahogy a terrortámadásoknál szokott lenni – hogy elkövetnek egy tömeggyilkosságot vagy egy túszejtést, amit visszavonulás követ –, hanem egy offenzíva vagy egy invázió kezdete volt, amit Izrael elég sok hibával együtt, de végül visszavert. Pár nap leforgása alatt visszaszorították a támadókat, azok egy részét elfogva vagy semlegesítve, majd a maradékot visszaszorították Gáza területére. S ekkor indultak el a gázai műveletek.
A Nova elektronikus zenei fesztiválon 2023. október 7-én részt vevő, a dzsihadista fegyveresek által tömegesen lemészárolt, huszonéves fiatalok hozzátartozói megemlékeznek az áldozatokról a támadás helyszínén, a dél-izraeli Reim kibuc környékén 2024. október 7-én. A Hamász és más terrorszervezetek, illetve fegyveres gázai civilek 2023. október 7-én többfrontos támadást indítottak Izrael ellen, ennek egyik helyszíne volt ez a zenei fesztivál is. A gyilkoló, pusztító és több száz túszt ejtő fegyveres csoportok ugyanezen a napon szintén gyilkoltak a Psyduck nevű zenei fesztiválon is, amelyet a Nir Oz és a Nirim kibucok közötti nyílt mezőkön hajtottak végre. Itt 17 fiatalt öltek meg (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)– Mely szervezetek csatlakoztak a Hamászhoz?
– Mellettük több más terrorszervezet is részt vett az offenzívában, így a például a Palesztin Iszlamista Dzsihád Mozgalom, hogy csak egyet említsek közülük. S még mindezen fölül két-háromezer fegyveres gázai civil is beáramlott Izraelbe. Ők maguk is részt vettek a gyilkosságokban, erőszaktevésekben, túszok fogva tartásában. Több kiszabadult izraeli civil is arról számolt be, hogy őket gázai „civilek” tartották fogva.
– Szokatlan fordulat volt, hogy a nyilvánvaló tények ellenére világszerte megindult egy hamis narratíva terjesztése arról, hogy csak kitaláció a rengeteg, minősíthetetlen kegyetlenkedés.
– Éppúgy, ahogy a II. világháború vészkorszakával és a holokauszttal kapcsolatban is a mai napig vannak relativizálások, sőt holokauszttagadás is, épp ilyen mértékű álhírdömping indult meg. Van egy olyan hálózat, amely azonnal elkezdte megkérdőjelezni mindazt, ami október 7-én történt, holott egyébként minden, ami történ, igen részletesen dokumentálva van. Én magam is láttam azt a 45 perces filmet is, amit az izraeli állam állított össze a terroristák saját sisakjukra szerelt GoPro kamerák által rögzített felvételeiből. A Hamász nem titkolta el, hogy mit tett – még dicsekedtek is azzal, hogyan mészároltak le zsidókat.
A palesztinokat támogató tüntetés a hollandiai Eindhovenben 2023. október 14-én (Fotó: MTI/EPA/ANP/Rob Engelaar)– Maguk a megtámadott kibucok is bizonyítékul szolgálnak, ezernyi ott maradt nyommal.
– Ilyen helyeken én magam jártam: három-négy olyan kibucban is voltam, ahol felgyújtott házak, törmelékek, golyó- és tűznyomok, vérfoltok tanúskodnak a történtekről. Túlélőkkel is beszélgettem, és a túszok hozzátartozóival: itt egy brutális tömeggyilkosság történt. Rengeteg nemi erőszakra is sor került. Gyermekeket csonkítottak meg, és a támadás során volt olyan, hogy egy egész családot megkötöztek, és élve égették el őket. Ezek pedig bizonyított tények: halotti leletek, fotók, elszenesedett holttestek, a kötések nyomai – minderről tehát részletes dokumentáció áll rendelkezésre. Csakhogy olyan mértékű a gyűlölet és az ellenszenv bizonyos körökben Izraellel, az izraeli kormánnyal vagy általánosságban a zsidósággal szemben, hogy nem nagyon lehet még ezeknek a tényeknek a birtokában sem vitatkozni, mert azokat nem hajlandók figyelembe venni, elfogadni.
„Ilyen helyeken én magam jártam”: Kulifai Máté az egyik, dzsihadista terrorszervezetek által megtámadott településen– Különös módon a Wikipédián, de bárhol máshol is, ha az áldozatok számáról tájékozódunk, a több mint 1100 fő kizárólag abban a kontextusban olvasható, hogy egy részük az izraeli hadsereg baráti tüzében halt meg. Mit tudunk ezekről az áldozatokról?
– Pontos információt nem tudok, de azt el tudom képzelni, hogy volt olyan halálos áldozat, aki baráti tűzben halt meg. Ennek az oka nagyon egyszerű: behatolnak a támadók október 7-én a Gázai övezet menti városokba, majd kiérkezik oda az izraeli hadsereg. Egy olyan súlyos, morális dilemmával szembesülnek, hogy miként állítsák meg úgy a terroristákat, hogy közben ne sodorjanak veszélybe civileket. Még zajlik a nyomozás azzal kapcsolatban, hogy pontosan mely városokban, településen, milyen helyes vagy helytelen döntést és hogy hozott meg a hadsereg. Ám azt nem tartom kizártnak, hogy a terroristákkal szemben vívott tűzharc elképesztő káoszában haltak meg, akár izraeli katonák lövésétől is izraeli civilek. Sajnos sok háborúban előfordul ilyen. Azt viszont egy aljas narratívának tartom, amikor erről hangsúlyosabban esik szó, mint azokról a brutális gonoszságokról, amit a gázaiak követtek el. Ők támadták meg az izraeli családokat, civileket, gyermekeket és öregeket, nem pedig fordítva.
– Október 7-e áldozatai között számos európai vagy amerikai születésű. Sok külföldi került a túszok közé is. Különösnek tűnik, hogy thaiföldiek is komoly számban találhatók e névsorokban.
– Több tucat különféle nemzetiségű, állampolgárságú túszról, illetve áldozatról is tudunk. Ők általában kettős állampolgársággal rendelkeztek, tehát olyan emberek, akik izraeli állampolgársággal is rendelkeznek és más nációknak is az állampolgárai. Izrael sajátossága, történelméből adódóan, hogy nagyon sok helyről vándoroltak be oda az izraeli állam modern kori megalakulásakor zsidók. Nyilván a thaiföldi munkások ilyen szempontból kivételt jelentenek, az ő esetükben gazdasági bevándorlásról beszélhetünk, ha úgy tetszik, idénymunkásokról. Ők is ott segédkeztek az ottani gazdaságokban, azokon a településeken, amelyeket támadás ért.
– Minket viszont jóval közvetlenebbül érint, hogy magyar származású vagy akár magyar– izraeli állampolgárságú áldozatról, illetve túszokról is tudunk. Milyen információkkal rendelkezünk őróluk?
– Ami a magyar állampolgárokat illeti, összesen öt olyan emberről tudunk, akik magyar állampolgársággal is rendelkeztek, és túszul ejtették őket ebben a támadásban. Közülük egyikük még az október 7-i tűzharctámadás során életét vesztette: Ilan Weisz, egy háromgyerekes magyar–izraeli édesapa, akinek ha jól tudom a szülei voltak holokauszttúlélők. Ilan Weisz a biztonsági személyzet tagja volt Beeri kibucban. Az ő feleségét és a lányát is elhurcolták a dzsihadisták Gázába, ők ötven nap után tudtak kiszabadulni. A magyar származású Majan Zin két kislányát, a nyolcéves Ellát és a 15 éves Dafnát szintén október 7-én rabolták el ezek a szörnyetegek. Ők szintén ötven nap múlva szabadultak ki, az akkor megkötött tűzszünetben, egy túszalku keretében.
– Van a jelenlegi túszok között is olyan, aki magyar származású?
– Igen, közöttük van – még mindig a Gázai övezetben raboskodva – Omri Miran magyar állampolgár, kétgyermekes családapa. Magyarországi származásának története is hasonló: a nagyszüleinek üzlete volt a VIII. kerületben. Egyébként nagyon sok izraeli zsidó magyar származású, vagy akár magyar állampolgár is. Sokan még magyarul is beszélnek, tehát ha valaki kimegy turistaként, biztos, hogy hallani fog magyar szót is. Sokan aggódnak itthon Omri Miran életéért: legutóbb a Hamász azt jelentette be, hogy két túszról nincs tudomásuk, úgymond elvesztették velük a kapcsolatot az izraeli hadsereg támadásai miatt. Azt állítják: az egyik közülük éppen Omri Miran. Csakhogy a Hamász gyakran alkalmaz ilyen híreszteléseket pszichoterrorként is. A cél, hogy mindenki elszörnyülködjön azon, hogy eltűnt két túsz, és úgy érezze, hogy ez is „az izraeli hadsereg hibája”.
– A 2023 óta dühöngő háború során naponta láthatjuk azokat a felvételeket is, amelyek az éhező palesztin gyerekekről és az izraeli hadsereg kegyetlenkedéseiről szólnak. Mi történik a Gázai övezetben?
– Gázában nemcsak egy hús-vér háború folyik, hanem van propagandaháború is, amelyet a Hamász már évtizedek óta nagyon profin művel. Hamis felvételeket kreálnak, és úgy állítják be a fotókat, hogy az alátámassza a saját narratívájukat. Komoly botrány robbant ki nemrég, amikor kiderült: a gázai háborúról szóló nemzetközi sajtófotókon nagyon sokszor beállított képek vannak, amelyek nem a valóságot tükrözik.
– Tudna erre példát mondani?
– Ételosztásért sorban álló, síró kis palesztin gyermekeket látunk az egyik felvételen. Csakhogy amit a kép ábrázol, az nem történt meg: azon a helyszínen nem volt semmilyen ételosztás, a jelenetet megszervezték, ahogy más hasonló felvételeken is. Erről német és amerikai lapok is cikkeztek. Mindez persze nem cáfolja azt, hogy nincs nélkülözés, vagy akár élelmiszerhiány, lokálisan vagy ideiglenesen az övezetben. Viszont működik egy erőteljes hazugsággyár. Ezt annyira tudatosan és okosan építették föl, hogy ma már nagy nemzetközi szervezetek is azt hangoztatják, mintha népirtás vagy tudatos éheztetés történne Gázában, holott ez tényszerűen nem igaz. Csakhogy a cáfolat ilyenkor sokkal kevésbé talál közönséget magának.
– Mennyiben volt kényszerpálya a Gázai övezet elleni offenzíva megindítása? Benjámin Netanjahu kormányfő választhatta volna például a légicsapásokra korlátozott válaszadást is.
– Erről a kérdésről sokakkal beszéltem: katonai szakértőkkel és olyanokkal is, akik voltak Gázában vagy éppen oda készülnek, illetve az izraeli kormány tagjaival is. Számomra így elég világos, hogy Izraelnek nem volt választása október 7-e után. Korábban rendszeresen úgy zajlottak le az ilyen jellegű támadások, hogy történtek kisebb mértékben túszejtések, illetve megpróbáltak a Gázai övezetből áttörni. A Hamász akciói közé tartoztak a rendszeres rakétatámadások is. Amikor arra jártam, az övezet határán, mesélték nekem is az ott lakók, hogy itt igazából fantasztikus élni, ezeken az izraeli településeken. Azt az évente egy-két napot kivéve, amikor hirtelen rohanni kell valami védett helyre, mert a Hamász rakétákat lő ki, találomra, a családi házakra. Volt, aki meghalt vagy megsérült ezekben a támadásokban. Tehát a Hamász két-három évente, rendszeresen indított ilyen kis rakétatámadásokat, amelyeket Izrael folyamatosan megtorolt: ahonnan elindították ezeket a támadásokat, oda ledobtak néhány bombát vagy „odarakétáztak”. Ez az egész paradigma megváltozott, amikor Izrael megsemmisítését tűzte ki a Hamász céljaként, és megindította a nagyszabású háborúját.
– Egész Izrael megsemmisítését?
– Néhány óra leforgása alatt háromezer rakétát lőtt ki a Hamász izraeli területekre. Tehát egy nagy volumenű támadás indult. Izrael már nem engedhette meg azt, hogy korlátozottan visszavágnak, majd ölbe tett kézzel megvárják, hogy a Hamász mikor erősödik meg újra annyira, hogy újra kezdje ezt a háború után. Ennyi halálos áldozatnál már nincs ilyen opció. Csupán két lehetőség állt fenn: vagy megszünteti Izrael a fenyegetést, vagy veszélybe sodródik a zsidó állam léte.
(A képre kattintva nagyobb méret jeleníthető meg!)
Műholdfelvétel: Égő települések Izraelben, a Gázai övezet határán 2023. október 7-én. A képen ábrázolt terület körülbelül 48 kilométer széles (Forrás: Wikipédia)– Nyilván a Hamász nem egyedül, szövetségesek nélkül akarta, Gázából kitörve „felfalni” a zsidó államot.
– Ma már kevesen vetik fel ezt a kérdést, pedig szerintem szintén izgalmas: hogy miért nem jött be a Hamász számítása. Ők ugyanis arra vártak, hogy a többi frontvonalon is megindul a szárazföldi invázió: gondolok itt például a Ciszjordániában élő palesztinok támadásaira, hiszen ott is rendszeresek egyébként a terrortámadások – csakhogy a Hamász inváziójával összehangolt támadás onnan mégsem indult el. Vagy a Hezbollah Észak-Libanonban már 16-18 éve tervezett egy hasonló inváziót, ám azt mégsem indította el. Az izraeli hadsereg tehát attól tartott október 7-9 -i időszakban, hogy északról talán egy még nagyobb támadás indul meg. Több frontról is számítottak invázióra, ám az végül valamiért nem történt meg.
– Miért?
– Pontosan a mai napig nem lehet tudni, hogy mi ennek az oka – helyette rakétatámadások sokasága indult el. A Hezbollah tehát rakétázott, emellett Irán többször is indított ballisztikus rakétákat. Jemen pedig a mai napig rakétázza Izraelt. Az összehangolt invázió helyett tehát többfrontos háború kezdődött. Izraelnek ez volt az utolsó pillanata, amikor muszáj volt határozottan fellépni a saját állama megvédése miatt.
– Hatékonynak tűnt a háború első szakasza: Libanonban például a meglepetés erejével hatottak a robbanó walkie-talkie-k.
– Valóban a Hezbollah lefejezéséhez vezetett az úgynevezett csipogós akció. Rakétatámadásokat indítottak a teheráni atomprogram kiiktatására, itt visszavetették az ellenfél légvédelmi rendszerét is. Megsemmisítették a jemeni lázadó túszik számos állását is. A Hamász vezetőinek és sejtjeinek módszeres, személyről személyre történő likvidálása pedig elkezd megágyazni annak, hogy végre ne kelljen úgy élnie az izraeli lakosságnak, hogy attól tartson, hogy most éppen melyik szomszédos ország akarja őket kivégezni, kiirtva a Közel-Keleten élő zsidóságot. Ez tehát egy egzisztenciális szükséghelyzet, hogy ezt meg kellett csinálni. Én tehát ezért nem lepődöm meg azon, hogy Netanjahu a Gáza elleni szárazföldi hadműveletet választotta.
– Azért hallhatunk újabban béketervekről, mert elérkezett egy kilépési pont ebből a konfliktusból? Vagy pedig arról beszélhetünk-e, hogy egy végső, az egész háborút nyugvópontra tenni szándékozó invázió előtt adnak még annak egy lehetőséget?
– Ez a tízmillió dolláros kérdés. Az biztos, hogy Izrael nem akar háborúzni. Most sem ő kezdte az ellenségeskedést. Bár nyilván kicsit furcsának, hangzik, de könnyebb volt Izraelnek a többi fronton a háborúit megnyerni – a Hezbollah, Irán, Jemen, de akár Szíria esetében is, ahol viszonylag pacifikálódtak a folyamatok. A Gázai övezet a legnehezebb kérdés. Ott egy picit a gordiuszi csomóra emlékeztet a helyzet. Egy ennyire sűrűn lakott területet kell katonailag kezelni. Főleg úgy, hogy a nemzetközi közvélemény egy irreális fókusszal követi szinte az összes kilőtt golyó röpülését. Teszik ezt úgy, hogy más régiókban, például Nigériában ölik a keresztényeket, ám ez nem vált ki heves reakciókat az amúgy keresztény európai nemzetek részéről. Viszont Palesztináért a transzaktivistáktól kezdve Európa- és Amerika-szerte mindenki felvonul. Tegyük hozzá: ha ezek a transzaktivisták tüntetnének Gázában, akkor valószínűleg sokkal drámaibb sorsuk lenne, mint például, hogyha Tel-Avivban vagy Jeruzsálemben jelennének meg. Fontos tudatosítani, hogy az európai civilizációt a gázai dzsihadisták, iszlamisták ugyanúgy gyűlölik, mint ahogyan a zsidóságot.
Izraeli katonai járművek haladnak a Ciszjordánia északi részén fekvő Dzsenín városában lévő menekülttáborban 2025. január 22-én (Fotó: MTI/EPA/Alaa Badarneh)– Mindeközben ki tartja fenn a gázai civil lakosságot?
– Miközben iszonyatos mértékű a nemzetközi nyomás azzal kapcsolatban, hogy mit csináljon Izrael, és mit ne tegyen, hihetetlen mennyiségű segély áramlik be a Gázai övezetbe – Izrael támogatásával! Ez az állam a saját ellenségét két éve – és előtte is – árammal, vízzel és élelmiszerrel látja el. Nem is tudom, hogy valaha is volt-e ilyen a történelem folyamán.
– Ám a háborút is folytatni kell, ugyanitt…
– Szürreális ez a háborús helyzet, hiszen minden egyes ellenséges katonai állást ötször kell átvilágítani, hogy biztosan terroristákat érjen a támadás, nehogy civileket találjanak el. Törekedni kell arra, hogy minél kevesebb legyen az áldozat. Egy nagyon-nagyon nehéz helyzet van. Mindemellett foglyul ejti Izraelt a túszok kérdése is, hiszen ameddig ők nem szabadulnak ki, addig nem nagyon lehet mit csinálni – folytatni kell a háborút. A másik probléma a Hamasz kivégezhetetlensége, hiszen ott azért végtelen utánpótlás áll rendelkezésre a gázai civilek részéről. Ezért is mondta Izrael, hogy ha nincs alku, és nincs tűzszünet, akkor az egész övezetet izraeli katonai kontroll alá helyezik, kiszabadítják az összes túszt, majd átadják annak az övezetet, aki ezzel tud bármit kezdeni. Erre próbált a Trump-adminisztráció valamilyen megoldást kreálni a 20 pontos béketervvel.
Palesztinpárti tüntetők Koppenhágában, 2025. augusztus 24-én (Fotó: MTI/EPA/Ritzau/Emil Helms)– Az ENSZ-közgyűlésre időzítve számos állam elismerte a palesztin államiságot. Jelenthet-e ez fordulatot a konfliktusban?
– Ha most tényleg kikövezik az utat a palesztin államiságnak azok után, amit 2023. október 7-én éppen a palesztinok követtek el – hiszen itt nem lehet a történteket csak a Hamászra leszűkíteni – tehát ha egy államiság elismerése a jutalma egy ilyen véres támadásnak, én nem tudom, hogy ez a világon fellelhető radikális iszlamistáknak milyen üzenetet közvetít. Nekem tehát nagy kérdés, hogy a terrorizmussal kacérkodó, azért fizetséget adó, polgárait arra nevelő Palesztin Hatóság vagy valamelyik, a Hamászból kiágazódó másik dzsihadista szervezet vajon miért lépne be egy új palesztin állam vezetésével a demokrácia szabályrendszerébe? S miért lenne a jövőben békés az együttélése Izraellel?
– Látható-e, hogy mely területeket kötné össze ez a számos állam által elismert új államalakulat?
– Szerintem eleve egy teljes illúzió, hogy meg lehetne alapítani bárhogyan is a palesztin államot. Bárki, aki ismeri ott a helyi területi viszonyokat, az azért tudja, hogy ez teljes képtelenség. Tehát van a Gázai övezet, ami úgy néz ki most, ahogy kinéz; ott egyedül a Hamász, illetve a hozzá hasonló terrorszervezetek képesek uralkodni. Van Ciszjordánia, ami a Gázai övezettől jó távol van földrajzilag, tehát nem összekötött terület. Itt palesztin mellett izraeli településeket is találunk elszórva – nem véletlen, hogy itt nem tudott egy terrorövezet úgy kialakulni, hiszen az izraeli katonai jelenlét még a palesztinok számára is egy nagyobb biztonságot valósított meg. Valamint itt van még az úgynevezett Kelet-Jeruzsálem. Utóbbi esetében szintén értelmezhetetlen kérdés: vajon hogyan akarnák a Templom-heggyel, Siratófallal, zsidónegyeddel belekapcsolni a palesztin államba? Egy teljesen értelmezhetetlen és megvalósíthatatlan koncepciót vázoltak föl könnyes szemmel és nagy ívű beszédekkel, Emmanuel Macron vezetésével az ENSZ-ben. Az egésznek annyi értelme van, hogy ez egy diplomáciai fegyver, amivel még inkább lehet majd ütni Izraelt, hogy lám-lám, nem akarja a kétállami megoldást. Igazából ez nem így van, hiszen a történelemben rengetegszer felajánlották a kétállami megoldást az arab félnek, melyet viszont kategorikusan visszautasítottak, hiszen a Hamász alapchartájában az van rögzítve, hogy egyetlen államot ismernek el, és az pedig Palesztina – amely „a folyótól a tengerig”, tehát a Jordán folyótól a Földközi-tengerig terjed. Ez a szlogen hangzik el szerte Európa utcáin a palesztin zászlók alatt: egy másik államot akarnak, de nem a zsidó állam mellé, hanem annak a helyére!
Kiemelt kép: Izraeli katonák a Gázai övezetet irányító Hamász palesztin iszlamista szervezet Izrael ellen indított október 7-i támadásakor megrongált háznál, a dél-izraeli Beeri kibucban 2023. október 25-én (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)