„A békacombokat szórjuk meg sóval és borssal. Az összevágott hagymát pároljuk üvegesre a vajban, majd adjuk hozzá az előkészített combokat…” – így kezdődik a francia konyha egyik speciális fogása, a békaleves receptje.
A közhiedelem szerint – mely vélekedést a kioktató okoskodásra mindig kész közösségi és weboldalak százai sietnek megcáfolni – ha egy békát szeretnénk megfőzni, akkor ahelyett, hogy rögtön a forró vízbe vetnénk, amelyből rögtön ki is ugrik, érdemes hideg vízbe tenni, s azt lassanként felmelegíteni; így a szegény pára, amely elúszkál az egyre forróbb vízben, már elpusztul, mire észbe kapna, s kiugrana az edényből.
Mintha ugyanezt a technikát alkalmaznák Franciaországban is, ahol az elmúlt év folyamán a folyamatosan beözönlő, részben illegális migráció és a szinte folyamatos erőszak- és terrorcselekmények – úgy tűnik – eltompíthatták a „gőgös gallok” érzékét identitásuk megőrzésére.
Ide sem akarnak jönni!
„Nem, nem minden migráns akar Franciaországba jönni” – olvashatjuk 2015. szeptember 10-én a franceinfo.fr. című internetes lapban. „Az Európába özönlő száműzöttek (sic!) inkább az Egyesült Királyságról és Németországról álmodoznak, mint Franciaországról.”
Ausztriába igyekvő illegális bevándorlók leszállnak egy vonatról a szlovéniai Sentiljben február 16-án. Ausztria a menekültek szabályozott áthaladása érdekében beléptetési rendszert létesített az osztrák–szlovén határállomás ausztriai oldalán, Spielfeldnél (Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna)„Több ezer száműzött érkezésével szembesülve Európában Franciaország készen áll arra, hogy két év alatt
24 ezer menekültet
fogadjon be” – nyugtatja meg migránspárti olvasóit a lap. Ez a Francois Hollande (Franciaország akkori, szocialista elnöke – a szerk.) által bejelentett szám azon a 6750 emberen felül értendő, akiknek a befogadását már 2016 júliusában megerősítették.
A cikk felidézi: a Le Figaro című konzervatív lapban, 2015. szeptember 9-én megjelent interjújában Nicolas Sarkozy, a Republikánus Párt elnöke a francia társadalom szétesése miatt óv: szerinte ez a veszély fenyeget, amennyiben nem lesz olyan migrációs politika, amely különbséget tesz a gazdasági migránsok, a politikai menekültek és a háborús menekültek között.
A migránsok ezreinek Magyarországon keresztüli érkezése megváltoztathatja a helyzetet, mivel arra ösztönzi Franciaországot, hogy gyorsított eljárásokat vezessen be bizonyos menekültek számára – jegyzi meg a lap.
„Franciaország ad otthont a legtöbb afrikai bevándorlónak”
„Az INSEE 2023-as népszámlálási adatai szerint
7,2 millió bevándorló és 5,6 millió külföldi él Franciaországban.
Az előbbiek a lakosság 10,7 százalékát, az utóbbiak 8,2 százalékát teszik ki. A »bevándorlók« szó azokra az emberekre utal, akik külföldön születtek, majd véglegesen Franciaországban telepedtek le. A »külföldiek« szó azokra az emberekre utal, akik Franciaországban élnek, de nem rendelkeznek francia állampolgársággal” – írja egy szociológiai tanulmányokat közlő oldal 2025-ben.
Ez az összesítve több mint 10 millió ember picikét több a 24 ezernél; de hol van már a tavalyi hó? Különösen a tíz évvel ezelőtti.
Illegális migránsok sátortábora a párizsi városháza előtt 2025. augusztus 11-én (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)A Bevándorlásfigyelő című kiadvány hozzáteszi: „Afrika a bevándorlók fő származási kontinense Franciaországban, mivel 2023-ban a bevándorlók 48 százaléka onnan érkezett. Részletesen az INSEE szerint: »az Afrikában született bevándorlók tízből hat a Maghrebből (Algéria, Marokkó, Tunézia) származik, szemben az 1968-as tízből kilenccel. A Száhel-övezetből, Guineából vagy Közép-Afrikából érkező bevándorlók száma 2006 óta megduplázódott.« Ez a származási dinamika azokban a településeken található, amelyek azóta a legnagyobb növekedést tapasztalták a bevándorló népesség arányában. Franciaország ad otthont a legtöbb afrikai bevándorlónak Európában. A rendelkezésre álló OECD-adatok szerint
a Franciaországban élő 15 és 64 év közötti bevándorlók 61 százaléka az afrikai kontinensről származott 2020-ban, ami háromszorosa az uniós átlagnak.”
Tanulságosak az idézett francia weboldal által 2024. szeptember 16-án rögzített adatok is: „A Franciaországban első alkalommal benyújtott menedékjog iránti kérelmek éves száma 2009 és 2019 között megháromszorozódott, 42 000-ről 138 000-re emelkedett. A 2020–2021-es Covid-járványhoz kapcsolódó ciklikus csökkenés után ismét emelkedő tendenciát mutatott, és 2023-ra elérte a 145 000 főt. Más európai államokkal ellentétben Franciaország nem 2015, inkább 2017 óta szenvedi el a megnövekedett méretű migránsinváziót. Ám ez koránt sem azt jelenti, hogy 2015 előtt ne lett volna súlyos, sőt kardinális kérdés az idegenek jelenléte.”
Békaleves: a hozzávalók előkészítése
A „békalevest” tehát 2015-ben rakták oda főni. Sőt, a 2015-ös esztendő – az az év, amikor Röszkénél tömegek által elkövetett, fegyveres, külső támadás érte Magyarország területét – fontos, mi több, történelmi fordulatot jelentett Franciaországban.
A hatszögletű állam
már a 19. század végén a bevándorlás célpontja volt, ekkor viszont még a szomszédos európai országokból
(Olaszország, Belgium, Spanyolország és Svájc) és Lengyelországól költöztek területére munkavállalók.
Mivel az I. világháborúban a fegyverkezésért felelős minisztérium észak-afrikai, indokínai és kínai munkásokat toborzott, már 1917-ben rendeletet vezetett be tartózkodási engedélyt a Franciaországban tartózkodó, 15 évnél idősebb külföldiek számára.
Az első komoly fordulat már 1974-ben megtörtént: a francia kormány ekkor úgy döntött, hogy felfüggeszti a nem uniós (gyakorlatilag: a nem európai) munkavállalók és családok bevándorlását. Újabb vészjósló fordulatot jelentett az 1981-1988-as időszak, a már-már renegát, radikális baloldali és szélsőségesen libertiánus Francois Mitterrand első, hétéves hivatali ideje.
Lassú tűzön főzzük
1981 júliusában Gaston Defferre belügyminiszter körlevele enyhítette a tartózkodási engedélyhez és a politikai menedékjoghoz való hozzáférés feltételeit, és ajánlást fogalmazott meg, hogy ne utasítsák ki a Franciaországban született külföldieket. Az elmúlt évtizedekben leginkább ez a szemlélet határozza meg a francia idegenrendészeti és menekültpolitikát.
Miközben 1986-ban a konzervatív, ellenzéki RPR–UDF-pártszövetség a nemzetgyűlésben elfogadtatta a külföldiek franciaországi beutazásának és tartózkodásának feltételeiről szóló, úgynevezett Pasqua-törvényt, amely visszaállította az 1981. október 29-i törvény előtti kitoloncolási rendszert. A közbeszédet uraló baloldali-liberális politikai erők nekiláttak az általuk idealizált, idegen ajkú és kultúrájú bevándorlók korlátlan beléptetése előtti gátak lerombolásához.
A francia rohamrendőrség összecsap mintegy 100 illegális migránssal, akik a párizsi külügyminisztérium előtt tüntetnek 2001. január 9-én (Fotó: EPA/AFP/Jack Guez)Erre a baloldali és liberális, illetve zöldmozgalmaknak – Európa-szerte – azért is komoly szüksége volt, mert a hidegháború lezárulása, a kommunista fellegvárnak számító, e mozgalmakat bőkezűen támogató szovjet állam széthullása és a jólétben élő munkásság teljes elfordulása, érdektelensége okán feltétlenül szükségük volt újabb, nekik kiszolgáltatott és szegénységben élő, fanatizálható népcsoportokra.
A francia baloldal így
már 1996-ban monumentális tüntetéseket indított, hogy eltakarítsa az illegális bevándorlás előtt álló akadályokat.
1997-ben az alkotmánytanács (Franciaországban az igazságszolgáltatás hemzseg a szélsőbaloldali, illetve a libertiánus elemektől – a szerk.) alkotmányellenesnek nyilvánította a bevándorlási törvény két rendelkezését. (A menedékkérők aktáinak rendőrségi kontrollját és a tízéves tartózkodási engedély automatikus megújításának eltörlését).
Erőteljesen érezhető volt a migrációs politikában is az a fordulat, amikor 2002–2012 között konzervatív kormányfői voltak Franciaországnak. 2002 májusában Nicolas Sarkozy belügyminiszterként benyújtotta a belbiztonságról szóló törvényt, amelynek egyik szakasza az illegális bevándorlás elleni küzdelemmel foglalkozott.
Az illegális migráció elleni – választók milliói által igencsak szorgalmazott – fellépést és szemléletváltást a baloldal hisztériakeltő, agresszív propagandája kísérte. Bár Francois Hollande szocialista államelnök 2012–2017 közötti hivatali időszakában némi visszafogottsággal kezelte a menekültkérdést, az idegenek beáramlása újabb, hatalmas lendülettel folytatódott.
Vegyük nagyobbra a lángot!
A 2015-ös, máig tisztázatlan körülmények között megindított, s gyakorlatilag azóta is tartó, minden addigi méretet felülmúló és szüntelen migránsáradat aztán Franciaországban és egész Európában új helyzetet teremtett.
Vandaag 10 jaar geleden vond in Parijs de aanslag plaats op het satirische tijdschrift Charlie Hebdo. Er vielen 12 doden. Op deze datum kwam ook ‘Soumission’ (‘Onderworpen’) van Michel Houellebecq uit; de schrijver stond op deze zwarte 7 januari op de cover van Charlie Hebdo. pic.twitter.com/7XeTRwp1QR
— Bibliofilie (@bibliofilie) January 7, 2025
Jelképes egybeesés, hogy
2015. január 7-én jelent meg Michel Houellebecq Behódolás című,
az iszlamizáció Franciaország identitását veszélyeztető terjedésére, ijesztő befolyására figyelmeztető, fikciós, nagy hatású regénye – ugyanis éppen ezen a napon történt a Charlie Hebdo című francia szatirikus lap szerkesztősége elleni, véres iszlamista terrortámadás. A muszlim hátterű fanatikusok tizenkét embert mészároltak le.
A Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap volt szerkesztőségénél elhelyezett koszorúk Párizsban 2017. január 5-én (Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon)A szerkesztőség elleni támadást a Franciaországban született, algériai származású testvérpár, Said és Chérif Kouachi követte el. Bűntársuk, Amédy Coulibaly ezután több gyilkosságot követett el, és túszokat is ejtett. Az iszlamista terjeszkedést és a muszlim hátterű tömegek milliós nagyságrendű beáramlását feltétel nélkül támogató európai baloldali, zöld- és liberális média- és politikai elit hipokrata módon elítélte a támadást – úgy, hogy szóba sem került a migrációt támogatók felelőssége.
Az egyébiránt migránspárti képviselők által uralt Európai Parlament egyperces néma gyásszal tisztelgett a Charlie Hebdo elleni támadás áldozatai előtt – itt még senki nem üvöltött bele a megemlékezésbe, nem úgy, mint nemrég, amikor jobboldali pártok Charlie Kirkre próbáltak emlékezni.
Franciaország, melyet ekkor még nem érintett közvetlenül a Balkán felől Németországba tartó migránsáradat, ezután még két „figyelmeztetésben” részesült 2015-ben és 2016-ban, ám egyik impulzus sem volt elég ahhoz, hogy a médiát és a politikai szféra hatalmas szegmenseit uraló baloldal észbe kapjon.
Újabb adalékok
2015. november 13-án újabb 130 áldozatot követelt az iszlamista terror Párizsban, a Stade de France stadionnál majd a Bataclan színházban. Az utóbbi helyen főleg fiatalokat mészárolt le több terrorcsoport. Az egyik háromfős terrorbrigádból két iraki 2015. október 3-án érkezett Európába az év folyamán hatalmas méreteket öltő migránshullám hátán, Görögországon keresztül.
Magyar szempontból még izgalmasabb, hogy a támadó terrorista csoportok egyetlen túlélője, Salah Abdeslam két bűntársával is Budapesten találkozott nem sokkal korábban, 2015 szeptemberében.
A kiképzett terroristákat Abdeslam az akkor éppen a Keleti pályaudvart tömegesen elborító migránsok tömegéből kiemelve vette fel kocsijára.
Franciaország – ahol a borzalmas mennyiségű fiatal francia és más európai államokból származó áldozat meggyilkolása komolyabb, tömeges tiltakozást sem váltott ki, és nem hoztak mélyre ható intézkedéseket sem, míg pár év múlva egyetlen autótolvaj, a rendőrökkel szembeszegülő, bevándorló hátterű fiatal lelövése miatt lángba borultak a francia nagyvárosok – újabb súlyos, iszlamista hátterű terrortámadásokkal szembesült a 2016-os évben is.
Le #14juillet 2016, le terrorisme islamiste frappait à #Nice faisant 86 morts et 458 blessés
Ni Oubli Ni Pardon pic.twitter.com/QKKLcoJquh— Katiba Des Kuffars (@KD__Kuffars) July 14, 2020
2016. július 14-én késő este Nizzában, a híres tengerparti Angol sétányon a Franciaország nemzeti ünnepét ünneplő tömegbe hajtott nagy sebességgel egy bérelt teherautóval a 31 éves tunéziai származású nizzai Mohamed Lahouaiej Bouhlel, aki közben fegyverével a rendőrökre is lőtt. A teherautót végül a rendőrök megállították, a sofőrt pedig agyonlőtték.
Két hét sem telt el, és a nemzeti gyászon kívül a szocialista államfő, Hollande által semmiféle hathatós, bevándorlásellenes intézkedéssel nem reagáló Franciaország azzal szembesült, hogy 2016. július 26-án délelőtt két iszlamista fegyveres túszul ejtett öt embert az észak-franciaországi Saint-Étienne-du-Rouvray templomában, majd az egyiküket, a 85 éves Jacques Hamel atyát megölték.
A fejeket eltávolítjuk
A rendszeres, iszlamista hátterű támadások sorozata már korábban, 2012 márciusában megkezdődött, amikor az algériai származású Mohamed Merah meggyilkolt hét embert, közöttük egy toulousi zsidó iskola három tanulóját és egy tanárát. A Le Figaro 2015 januárjában egy vezércikkében megjegyezte: azóta háromszáz halálos áldozata volt az iszlamista terrortámadásoknak Franciaországban.
Ám a 2015-ös Cahrlie Hebdo elleni merénylet – ha a későbbi fejleményeket nézzük – számos, ezt követő támadás előzménye, egy horrorisztikus időszak nyitánya volt: a fanatizált iszlamisták által kifogásolt, Mohamed prófétát parodizáló lapszám ábrái fontos szerepet játszottak egy tanár, Samuel Paty történelmi szinten is példátlan meggyilkolásában.
Franciaországban, ahol 1977-ben fejeztek le embert utoljára (a barátnőjét megkínzó és meggyilkoló tunéziai bevándorlót, Hamida Djandoubit végezték ki guillotine által), 2020 októberében lefejeztek egy 47 éves pedagógust, aki a Párizshoz közeli, Conflans-Sainte-Honorine-i Bois d’Aulne középiskolában történelmet és földrajzot oktatott, a véleménynyilvánítás szabadsága keretében bemutatta a Charlie Hebdo című lap karikatúráit.
Virágcsokrok az iskolánál, ahol megölték Samuel Paty történelemtanárt a Párizs közelében fekvő Conflans Saint-Honorine-ben 2020. október 20-án, a tanár emlékére szervezett virrasztás kezdete előtt (Fotó: MTI/EPA/Julien De Rosa)A csecsen származású Abdullakh Anzorov Allah akbar!-t kiabálva a nyílt utcán, bosszúból lefejezte a tanárt.
A Samuel Paty elleni merénylet évfordulóján, 2023 októberében pedig egy 20 éves csecsen származású orosz állampolgár,
Mohamed Moguskov késelte halálra Dominique Bernard-t, Arras város Gambetta gimnáziumának irodalomtanárát,
miközben szintén azt kiabálta, hogy Allah akbar!
A nyomást fokozzuk
A kivétel nélkül iszlamista hátterű, rendszeresen ismétlődő támadások sorozatával tíz év alatt sikerült megfélemlíteni az egész társadalmat.
„2015. január 11-én azt hirdettük: Je suis Charlie, je suis flic, je suis juif” – idézte fel 2025 januárjában a Le Figaro hasábjain Alain Finkielkraut filozófus a terrorcselekményt követő tüntetés jelszavát (Charlie vagyok, zsaru vagyok, zsidó vagyok), melynek során a demonstrálók kiálltak a rendőrök, a zsidók és a muszlimokat is kifigurázó újságírók mellett.
Mára mi maradt ebből a szlogenből? Az Ifop felmérése szerint
a 18–24 évesek 31 százaléka úgy véli, hogy a hetilapnak nem kellett volna megjelentetnie a Mohamed-karikatúrákat.
46 százalék pedig azt is mondta, hogy sokkolta egy újabb, Mohamedet megjelenítő karikatúra – idézi a lap Francois Kraust, az Ifop közvélemény-kutató cég egyik kutatási osztályvezetőjét.
Jegyezzük meg: a Le Figaro 2017-ben még arról számol be, hogy a francia lakosság túlnyomó többsége negatívan ítéli meg a bevándorlást és kifejezetten elítéli azt. Arról is beszámol, hogy az iszlamizáció egyre jobban megosztja a társadalmat és feszültséget szít a lakosság sorai között.
Fűszerezés
Botorság lenne azt mondani, hogy a civil Franciaország ne tett meg volna minden tőle telhetőt arca, identitása megőrzése érdekében: a sárga mellényesek mindenki által ismert története mellett kevesebb figyelem terelődött a fiatal nemzedék hamar levert, látványos fellángolására.
Puszta jelenlétével, passzív, pusztán figyelemfelkeltő megjelenésével hisztériás reakciókat, a francia sajtó mintegy 90 százaléka részéről a szélsőjobbozást, lefasisztázást, náciveszélyt sivalkodó lármáját kapta a nyakába az Identitás Generáció (Génération Identitaire) nevű, néhány fiatal értelmiségiből álló szervezet.
🎥 « Si on dissout Génération Identitaire, ça voudra dire que toute critique de l’immigration sera désormais considérée comme de la xénophobie. Cela pose un réel problème de démocratie. » @RTenfrancais pic.twitter.com/ctiMUNvBDs
— Hélène Laporte (@HeleneLaporteRN) February 20, 2021
Tevékenységük, mely kimerült abban, hogy a francia Alpokban és Pireneusoknál, az ország nyugati és délkeleti határvidékén személyes jelenlétükkel és pár molinóval felhívták a tömegesen és persze illegálisan érkező bevándorlók ezreire. (Mondani sem kell: túlnyomórészt fiatal férfiakból álló, a bolygó legelképesztőbb pontjairól érkező, Soros György alapítványai és más, a szervezett embercsempészetet támogató csoportok által bőkezűen támogatott csoportokról beszélünk).
Nota bene, időnként
nem átallották közölni is a határsértőkkel, hogy törvénytelen, amit tesznek.
A haladó szellemű sajtó rögtön az Alpokban tengő, veszélyes újnáci hordákat vizionált, csuklóból tagadva, hogy az illegális migránsokkal szemben tehetetlen hatóságok szíves-örömest vették az önkéntesek békés, ám hatékony segítségét – ehelyett a szegény migrénsokat megfélemlítő neonácikról fantáziálva hallattak halálsikolyokat.
Gérard Darmanin belügyminiszter, Macron jobbkeze és egyik legfontosabb embere életcéljának és fő művének tartotta, amit több év szívós munkájával el is ért: a szervezet szétverését és feloszlatását. Miközben egy hétköznapinak tűnő sportesemény,
a Paris Saint-Germain (PSG) futballcsapat győzelme elég volt ahhoz, hogy Franciaország autóstul, szemeteskukástul lángba boruljon,
meggyilkoljanak egy fiatal nőt és egy család tagjai közé hajtsanak autóval, a „nyílt tekintetű”, szintén észak-afrikai származású Darmanin, aki elemzők szerint a 2027-es köztársasági elnöki indulásra is pályázik, a Génération Identitaire elleni „osztályharc” megvívását tekintette a legfontosabb ütközetnek.
Harcát megharcolta:
még felfüggesztett börtönt is kiosztottak
az elemi polgári és emberi jogaikkal élő fiatalok elleni eljárássorozat hevében.
A nemkívánatos részek lemetélése
Nem csak a társadalmat félemlítették meg és némították el tíz év alatt. Súlyos perek indultak minden olyan nagy hatású, a végrehajtó hatalmat korábban betöltő vagy annak betöltésére esélyes francia politikus ellen, aki ellenzi a tömeges bevándorlást, s egyébként sem hajlandó együtt menetelni a baloldali, liberális és zöldpárti, illetve több, velük lényegében szövetkező, és már csak névleg keresztény demokrata erők által meghatározott brüsszeli hatalmi centrummal.
Csak pár példa: 2025 áprilisában a korrupciós ügyekkel foglalkozó francia országos pénzügyi ügyészség hét év börtönbüntetést kért Nicolas Sarkozy korábbi francia elnökre a 2007-es elnökválasztási kampánya líbiai finanszírozásának gyanúja miatt indított perben, amit a volt államfő „gyalázatnak” minősített.
Marine Le Pen pedig szintén egyfajta lefejezés áldozata lett,
igaz, csak jogi eszközökkel: Franciaország legerősebb parlamenti ellenzéki pártja, a Nemzeti Tömörülés alapítóját és maghatározó politikusát úgymond bűnösnek találták hűtlen kezelés vádjában a párt 8 másik EP-képviselőjével és annak 12 asszisztensével együtt. A konzervatív politikust, Emmanuel Macron legerősebb ellenfelét 2025. március 31-én a bíróság 4 év börtönre ítélte, és öt évre, fellebbezés lehetősége nélkül, eltiltották attól, hogy választáson induljon.
FRANCE – Marine Le Pen is now on trial accused of “misusing EU funds” facing 10 years in prison.
(I could argue the entire EU commission should be on trial for the same but I digress)
This is a very convenient prosecution for the authorities who hate her because
Le Pen is… pic.twitter.com/PxXAFW67HK— Bernie (@Artemisfornow) October 2, 2024
Az akkor és azóta meghozott ítéletek, melyek nyilvánvaló célja annak megakadályozása, hogy Le Pen indulhasson a 2027-es elnökválasztáson, látványos kísérő jelenségei Emmanuel Macron köztársasági elnök meggyengülésének. Az államfő számára – aki nemrég nevezte ki 2017 óta a hetedik kormányfőjét, országa második éve voltaképpen költségvetés nélkül sodródik, és a parlamenti pártok sorban szólítják fel lemondása – az ukrajnai háború rögeszmés folytatása mellett fő műve, a Franciaországra szabadított, tömeges migráció folytatása ad valamiféle legitimitást Brüsszel részéről.
A leves tálalása
A 49 éves Henriette 2022. január 18-án érkezett Nanterre-be, hogy átvegye honosítási határozatát a Hauts-de-Seine prefektúrából. Eredetileg Elefántcsontpartról származik, és 2002-ben érkezett – olvashattuk a Le Monde című baloldali francia lap internetes kiadásában, 2022. január 20-án.
A lapban közölt fotón egy szép arcú, attraktívan öltözött, szájmaszkos fekete nő látható, ahogy büszkén mutat fel egy dossziét.
A lap ezt írja: „2021-ben közel 94 000 ember kapott honosítást Franciaországban. Ismerkedjen meg ezekkel az új francia állampolgárokkal, akik Nanterre-ben, Hauts-de-Seine prefektúrában vették át honosítási végzésüket!”
Paris Pandemonium: Afghan Asylum Seekers Wreak Havoc. A group of Afghan asylum seekers caused chaos in the streets of Paris, smashing trash cans, throwing tables, and attacking vehicles.
Muslims must get whatever they want, or else. That is cultural enrichment. France has 15%… pic.twitter.com/R8gAVsiUat
— Imtiaz Mahmood (@ImtiazMadmood) April 21, 2024
A Le Monde harsány„ divatbemutatója” is elhalkul a Libération című liberális-baloldali napilap netes kiadásának derűt visszhangzó indulója mellett. A 2024. október 23-án kiadott cikk szerint „a franciák (csak)
kevesebb mint kéttizede véli úgy,
hogy a bevándorlás lesz az egyik (legkomolyabb) aggodalma (a következő) 2024-es évben. A CESE franciák prioritásairól szóló éves jelentésében, amelyet az Ipsosszal együttműködésben készítettek és ezen a szerdán, október 23-án tettek közzé, az egészségügy áll az első helyen, ezt követi a vásárlóerő és az ország gazdasági helyzete”.
Avagy: nincs itt semmi néznivaló, kérem, csak hétmillió „bevándorló” és ötmillió „külföldi”, ja és néhány apró lefejezés, tömeggyilkosság – igazán nem történt semmi, lehet továbbmenni!
Qui aime manger des cuisses de grenouilles ?” 🤔 pic.twitter.com/SrL3xpOV14
— D🅾️Ⓜ️é 1979 ⭐⭐⭐ (@sebastout) March 18, 2025
A hirado.hu-nak nyilatkozva viszont egy franciaországi tanár már két esztendeje arról beszélt:
„A tanárok több mint fele azt mondja, hogy cenzúrázzák önmagukat,
különösen olyan témákban, mint a holokauszt története és az arab–izraeli konfliktus. A wokista doktrínák behatolása az akadémiai világba egyes tanárok körében is oda vezetett, hogy a nyugati országokat és az európai származású lakosságot teszik felelőssé minden bajért. ”
Az üst rotyog, a békák kétségbeesetten pislognak kifelé. Lesz-e még bátorságuk, lélekjelenlétük, hogy időben ugorjanak?
Kiemelt kép: Illegális migránsok kávét főznek a franciaországi Calais-hoz közeli táborban 2015. augusztus 11-én (Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán)