Japán példája jól mutatja, hogy a nyugati technológia elterjedése hogyan tudott hasznos kiegészítővé válni, a nagy múltú tradíciók által uralt japán hétköznapokban. Az ázsiai szigetországban ma szinte minden háztartásban alapfelszereltség a légkondi. Az emberek komfortosan élhetnek még a trópusi klímát idéző nyarakon is, miközben Japán kulturális önazonossága mit sem sérült az innovációval.
Európában ezzel szemben a légkondicionálás használata továbbra is ritka. Az uniós átlag szerint a háztartások legfeljebb 20 százaléka rendelkezik hűtőberendezéssel. Sokan azzal érvelnek, hogy a készülékek áramfogyasztása hozzájárul a klímaváltozáshoz, mások kulturális vagy egészségügyi okokra hivatkoznak – elterjedt például az a hiedelem, hogy a hideg levegő „megbetegít”.
Németországban és Svájcban helyenként engedélyhez kötött a berendezések felszerelése, Olaszországban pedig több településen komoly bírság járhat az illegális klímákért.
A jelenből már évtizednyi adatsorokra tekinthetünk vissza, amelyek azt mutatják, hogy a hőhullámok okozta halálesetek jelentősen mérsékelhetők a légkondicionálás elterjedésével. Egy amerikai kutatás szerint az 1960 utáni évtizedekben a hőség okozta halálesetek száma háromnegyedével csökkent – szinte kizárólag a légkondicionálás elterjedésének köszönhetően. Ugyanezt a logikát Európára kivetítve kiszámítható, hogy
évente akár százezer ember életét is meg lehetne menteni, ha a kontinens háztartásai szélesebb körben hozzáférnének a légkondicionáláshoz.
A helyzet abszurditását mutatja, hogy miközben a fegyveres erőszak miatti halálozások az Egyesült Államokban közismerten nagy társadalmi vitát váltanak ki, Európában a hőség miatti halálozási ráta még magasabb – és mindez egyetlen, régóta rendelkezésre álló technológiával csökkenthető lenne. Ennek ellenére a politikai és értelmiségi elit egy része az „amerikai pazarlás” szimbólumát látja a légkondiban, és ideológiai kérdést csinál abból, hogy Európa továbbra is „klímamentes” maradjon. Ez az ideológiai harc Franciaországban a leghevesebb, melyet az Index.hu cikke is alaposan bemutatott.
Pedig más országok, mint Szingapúr, éppen a légkondicionálást tekintik fejlődésük kulcsának. A városállam legendás alapítója, Lee Kuan Yew szerint az ország gazdasági felemelkedése elképzelhetetlen lett volna hűtött munkahelyek nélkül. Az ő logikája egyszerű: ahol elviselhetetlen a hőség, ott a munka hatékonysága és az életminőség is drámaian romlik – a légkondi viszont képes ezt áthidalni.
Európa előtt tehát két út áll: vagy ragaszkodik a kudarcos zöldpolitikán nyugvó ideologikus légkondi-ellenességhez, amely évente tízezrek életébe kerül, vagy pragmatikusan, más sikeres országok példáját követve ösztönzi a technológia elterjedését a mindennapokban.
Egy biztos, a forró nyarak nem fognak eltűnni, és az idősek, betegek, kisgyerekek továbbra is a legkiszolgáltatottabbak az egyre növekvő nyári hőségekkel szemben.
Kiemelt kép: Turisták hűsítik magukat a berlini Lustgarten park szökokútjában 2025. július 2-án. A német meteorológiai szolgálat szerint a fővárosban 38 Celsius-fokot is mérhettek ezen a napon (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)