„A kellemetlenség valós”
– ezzel a meglehetősen árulkodó mondattal ismerte el Mathieu Gallard, az Ipsos France közvélemény-kutatója a Politico című brüsszeli lapban, hogy a franciák politikai éretlenségükben nem értik, mi a tennivalójuk.
Pedig egyszerű: természetesen ki kéne tartaniuk az Európai Unió elveinek és sajátos értékrendjének egyik fő támasza, Emmanuel Macron mellett.
The Best from the Global Press – ‘I haven’t seen this much uncertainty since 1968’: Even a Macron resignation won’t save France (Politico, 3 septembre)
Full text: https://t.co/nyNpkxf3Ne pic.twitter.com/eiH4d2S2fj— Kinzler Klaus (@KinzlerK) September 3, 2025
Menjen Macron is!
Ismert: Francois Bayrou kormányfő – aki egy év alatt a negyedik ezen a poszton Franciaországban – bizalmatlansági szavazást kért kormánya ellen szeptember 8-ára, két nappal azelőtt, hogy megindulna a szeptember 10-ére bejelentett, alulról szerveződő „országos blokád” a kormány nyáron bejelentett, 44 milliárd eurós megszorítási terve miatt. A bizalmatlansági indítványon a kormány minden bizonnyal megbukik. Mindezek következtében a legerősebb – egyébiránt ellenzékben politizáló – ellenzéki pártok most már Emmanuel Macron távozását követelik.
Ezek a politikai erők ugyanis, a francia közvélemény jelentős részével összhangban, fölvetik a parlamentet 2024-ben szétkergető, ám az általa teremtett káosszal megbirkózni alig tudó, s az országot immár költségvetés nélkül vezető államfő felelősségét, és lemondásában látják a válság megoldását.
JUSTICE POPULAIRE : EXIGEONS LE PROCÈS CRIMINEL DE MACRON !
Ni démission, ni destitution : je veux voir Macron :
Arrêté par la gendarmerie (menottes aux poings)
Jugé par un tribunal civil ET militaire
Condamné pour crimes économiques et sociaux
Dépouillé de tout son argent volé pic.twitter.com/kyUzCkXVYd— ValérieRobitaille (@vYdiearl) August 25, 2025
A Macron menesztése mellett álló konzervatív Nemzeti Tömörülés (RN) és a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország (LFI) mandátumai együttesen kiteszik a nemzetgyűlés mandátumainak egyharmadát – ezt tartja a Politico által idézett Gallard „kellemetlenségnek”. Mi több, ismeri el Gallard,
az elnök lemondásának óhaját „még a Macron táborához közel állóktól is halljuk”.
A világ haladó szellemű közvéleményét tehát – éppúgy, mint a franciákat – sürgősen ki kell oktatni, „edukálni” szükséges. A tűzoltásra, hogy végre helyesen értelmezze a nemzetközi közvélemény az V. köztársaság válságát – szemben olyan komolytalan, marginális véleményekkel, mint amit a francia nép választott tisztségviselői, jogászai és politológusai képviselnek – a Politico című lap, Brüsszel szócsöve vállalkozott.
Megoldást kínál a Politico
Macron „idő előtti távozása semmit sem tenne a káosz megoldása érdekében” – nyilatkoztatja ki a brüsszeli lap cikkében Clea Calcutt.
A Politico munkatársa nem először hallatja hangját a „haladó” szellemű eszmék védelmében: amint arról a Wikipédia „woke” szócikke is tanúskodik, az újságírónő egy korábbi cikkében harcosan kirohant azon „összeesküvés-elmélet” ellen, amely a woke ideológiáját az „iszlamizmust támogató baloldal” őszerinte nem létező, megalapozatlan jelenségével hozzák összefüggésbe. Calcutt az ellen is szót emelt, hogy
a „woke” szót egyáltalán pejoratív értelemben használják
és összeférhetetlennek tartsák a francia értékekkel.
Meanwhile, South Delhi girls on a cruise to France are upset they can’t shop at Hermes becuase everything is shut. Cities after cities are falling. A new French Revolution in action. Frances very own ‘George Floyd’ moment on 2020.#FranceRiots #Wokeflix pic.twitter.com/MRPHCcix4X
— Wokeflix (@wokeflix_) July 1, 2023
A haladó szellemű brüsszeli lap most felteszi a kérdést: „Vajon egy új előre hozott választás működőképes többséget teremtene? (…) még ha Macron le is mondana, utódja szinte biztosan ugyanazokkal az akadályokkal szembesülne. Az Ötödik Francia Köztársaság intézményei közel 70 éven át kitartottak, függetlenül attól, hogy az emberek hányszor vonultak utcára, vagy mennyi ideig sztrájkoltak.”
Az emberek tehát – véli a Politico – nyugodtan sztrájkolhatnak. Majd megunják, és hazamennek.
Mi több, a lap még megoldást is kínál. Calcutt megszólaltja a Eric Chaneyt, a franciaországi AXA biztosítótársaság korábbi vezető közgazdászát, aki kifejti: „Németország esetleg elkezdi majd úgy gondolni, hogy Franciaország komoly problémát jelent, ám az EKB (Európai Központi Bank) esetleg nem lesz képes segíteni a francia kormánynak az adósság kezelésében.” Chaney szerint
Németország ezért feltételeket szabhat az EKB által Franciaországnak nyújtott segítséghez.
Fejlettek-e a franciák?
„De még ha Berlinnek sikerülne is nyomást gyakorolnia a francia politikai elitre, vajon Franciaország követné-e a példáját?” – aggodalmaskodik a Politico, tamáskodva afölött, hogy a renitens Párizs képes lesz-e felzárkózni az ideológiailag fejlett német szociáldemokraták és kereszténydemokraták mögé.
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke Frankfurtban 2024. december 12-én. Mindig van egy előnyös ajánlat, még Franciaország számára is (Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek)A lap tehát kitűnőnek látja az alkalmat arra, hogy az V. köztársaság, amely több mint 3 ezer milliárd eurós adósságot görget maga előtt, fölvegyen még egy kis államkölcsönt – vezető politikusai pedig, ha másért nem, hát a kölcsön miatt fegyelmezettebben és egységbe forrva követhetnék az EU iránymutatását.
Mindeközben Franciaországban…
„A Franciaországot sújtó politikai válság egyre gyorsul: az intézményi diszfunkciók szaporodnak, és a patthelyzetek strukturálisakká válnak.
Ez már nem egyszerű kormányzati instabilitás, hanem egy rezsimválság, amelynek következményei nehezen mérhetők”
– elemzi a kialakult helyzetet Guillaume Bernard jogtörténész és politológus a Valeurs Actuelles hasábjain.
A Nemzeti Tömörülés (RN) mellett, amely az elnököt „lemondásra” szólítja fel, míg az Engedetlen Franciaország (LFI) az „előre hozott elnökválasztás” mellett érvel, egyre több fajsúlyos politikus követeli ezt a forgatókönyvet.
Valérie Pécresse, a jobbközép Köztársaságiak párt elnökjelöltje beszél támogatóihoz egy párizsi kampányrendezvényen 2022. április 3-án. Kirepülne Macron szárnyai alól (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)A közelmúltban Meaux polgármestere, Jean-Francois Copé, (2005-ben költségvetési és államreform-miniszter, 2007-ben a francia parlament többségi frakcióinak vezetője), David Lisnard, Cannes polgármestere (aki betiltotta a burkiniben való fürdőzést, melyet aztán a legfelsőbb bíróság felfüggesztett), és nemrég Valérie Pécresse, az Île-de-France régió elnöke (a Macront támogató Köztársaságiak meghatározó, mérsékelt konzervatív politikusa) is sürgette a köztársasági elnök lemondását.
Pécresse (volt felsőoktatási, majd költségvetési miniszter, pártjának 2022-es elnökjelöltje) gesztusa azért figyelemre méltó, mert a Köztársaságiak jelentik Macron egyetlen, nagyobb parlamenti erővel rendelkező, az elnököt támogató parlamenti frakcióját. A Köztársaságiak elnöke, a belügyminiszteri feladatot is ellátó Bruno Retailleau hétfőn felszólította a párt politikusait, hogy „ne gyakoroljanak nyomást a köztársasági elnök lemondására”.
Vajon mi lesz Macron első lépése, ha szeptember 8-án megbukik Bayrou kormánya? Gyorsan kinevez egy új miniszterelnököt, ahogy azt a szocialista Francois Hollande volt köztársasági elnök hétfőn követelte? Feloszlatja az alsóházat, hogy új törvényhozási választásokat kényszerítsen ki? Vagy odáig megy, hogy lemond, megnyitva az utat az előre hozott elnökválasztás előtt? – találgatja a Le Figaro a lehetséges verziókat a jövő hétfői bizalmi szavazás után várható eseményeket.
Felkészül Marine Le Pen
„Csak egyetlen kiút van ebből a politikai patthelyzetből, amelyben vagyunk, és ez az, hogy visszatérünk az urnákhoz és szembenézünk a francia néppel” – hangsúlyozta Marine Le Pen, aki a Nemzeti Tömörülés (RN) honlapján közzétett nyilatkozatában kiemelte: Macronnak szembesülnie kell „az intézményi blokáddal, amelyet saját maga teremtett”, és az adott helyzetben „ki kell jelentenie a nemzetgyűlés feloszlatását, vagy nyilvánvalóan lemondását, és egy új elnökválasztásnak kell lehetővé tennie a franciáknak, hogy megválasszák az ország irányát ” – tette hozzá. Le Pen jelezte: „kész arra, hogy megtestesítse a változást”.
Jordan Bardella, az RN elnöke emlékeztetett arra, hogy 123 képviselőjük nyilvánvalóan nem szavaz bizalmat Bayrounak. A kormányfő ugyanis nem fogja megváltoztatni a 2026-ra tervezett 44 milliárd eurós megtakarítási tervét.
„Nem hiszek a Mikulásban. Bayrou úr továbbra sem tesz semmit;
hónapok óta ugyanazokat az irányelveket alkalmazza, mint elődei és Emmanuel Macron” – fogalmazott Bardella.
„Bár az Engedetlen Franciaország (LFI) még eljárást is kezdeményezett Macron menesztésére, egy ilyen forgatókönyvnek kevés esélye van: az államfő mandátumát alkotmányosan csak végleges akadály esetén lehet megszakítani, a francia alkotmány 68. cikkében előírt elmozdítási eljárás keretében” – írja a Leclubdesjuristes.com című francia jogi oldal. Ehhez a nemzet érdekeinek elárulását vagy „mandátumának gyakorlásával nyilvánvalóan összeférhetetlen kötelességszegést” kéne az államfőre bizonyítani.
Ha teljes politikai patthelyzet áll elő, Macron sem ekkor, sem az ország szeptember 10-ére tervezett „blokád alá vétele” után sem kényszerül feltétlenül lemondásra: a Le Figarónak nyilatkozó Christophe de Voogd történész például emlékezet, hogy „az elnök alkotmányos hatalmai között
van egy végső fegyver: a 16. cikkely alkalmazása”.
Ez gyakorlatilag teljhatalmat ad az államfőnek, ha a helyzet kicsúszik az irányítás alól, és az intézmények blokkolva vannak.
Válsághelyzetben ugyanis a francia alkotmány 16. cikke szerinti rendkívüli elnöki intézkedési jogkör is megilleti a köztársasági elnököt – támasztja alá az MTA egyik tanulmánya is. „Ez egyfajta különleges jogrend kizárólag az ország egész területére rendelhető el – a köztársaság intézményeinek, a nemzet függetlenségének vagy területi integritásának, valamint az ország nemzetközi kötelezettségvállalásai teljesítésének súlyos és közvetlen veszélyeztetettsége estén, ha az alkotmányos intézmények rendes működése nem biztosított.” Ez a cikkely lényegében biankó intézkedési jogkört ad az elnök kezébe, amely 30 napig tart, és adott esetben 60 nappal meghosszabbítható.
Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) frakcióvezetője és Jordan Bardella pártelnök, a Patrióták Európáért (PfE) európai parlamenti frakció elnöke nyilatkozik a sajtó munkatársainak, miután Francois Bayrou miniszterelnökkel egyeztettek a párizsi kormányfői hivatalban, a Matignon-palotában 2025. szeptember 2-án, hat nappal a Bayrou-kormányról tartandó parlamenti szavazás előtt. Nevetve győzne? (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)Mélenchon puccsa?
Míg a politikai osztály egyértelmű válsága tart, az egyik legnagyobb parlamenti párt, az iszlamistákat elvakultan támogató, szélsőbalodali LFI trockista elnöke, Jean-Luc Mélenchon arra számít, hogy a szeptember 10-ére tervezett blokáddal saját malmára hajthatná a vizet. Általános sztrájkra hív hát fel és igyekszik a feszültséget az utcára vinni. Zavar, rendbontás esetén nyilván többmilliós, muszlim hátterű szavazóbázisa sem hagyná magára Mélenchont.
Egy ilyen forgatókönyv aggodalomra adhat okot az esteleges antiszemita kilengések okán is: a CNEWS francia hírtelevízió, az Europe 1 és a JDD (Journal du dimanche című lap) számára készített, szerdán közzétett, a CSA közvélemény-kutató intézet által végzett felmérés szerint
a franciák jóval több mint fele (62 százaléka) kételkedik abban, hogy Emmanuel Macron hatékony lenne a franciaországi antiszemitizmus elleni küzdelemben.
A megkérdezettek csak 37 százaléka mondta azt, hogy bízik az államfőben a franciaországi antiszemitizmus elleni küzdelemben, míg egy százalékuk inkább nem kívánt véleményt nyilvánítani. A nemek szerinti megoszlást tekintve a férfiak 58 százaléka és a nők 66 százaléka fejezte ki bizalmatlanságát Emmanuel Macron iránt ebben a kérdésben.
„Akár számításból, akár tehetetlenségből, a politikai szereplők úgy tűnik, készek megnyitni az utat egy olyan folyamat előtt, amely forradalmi eseményekhez vezethet, annyira nagy a sok francia kétségbeesése a fizikai, gazdasági vagy kulturális bizonytalanság miatt. A történelem azonban megmutatja: az ilyen események bármikor kicsúszhatnak kezdeményezőik kezéből.
A forradalom soha nem egy teljesen irányítható folyamat. Sőt, akár azok ellen is fordulhat, akik elindították.
Logikája ugyanis a folyamatos eszkaláció. A kiváltó ok, amely marginális is lehet (a csepp, amely az utolsó a pohárban), olyan dinamikát indít el, amely irracionálissá válhat” – figyelmeztet Guillaume Bernard.
Kiemelt kép: Emmanuel Macron francia elnök (Fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Yves Herman)