A jelentés aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a hagyományos pubkultúra és más monokulturális szokások kirekesztők lehetnek. Azt állítja, hogy a vidéken nincsenek megfelelő létesítmények a vallási és kulturális igények kielégítésére, és nem alkalmazkodik az olyan vallási vagy kulturális gyakorlatokban gyökerező étkezési normákhoz, mint a kóser vagy halal, ami tovább fokozza a kirekesztettség érzését.
A vidéki rasszizmus felszámolása és a sokszínűség növelése érdekében a jelentés számos ajánlást fogalmaz meg a Hogyan tehetjük befogadóbbá a vidéket? című fejezetben.
A vidéken tapasztalható rasszizmus a dokumentum szerint részben félelemből és a demográfiai változásokkal szembeni ellenállásból fakad, és a változásokat gyakran fenyegetésként keretezik a vidék stabil és tartós normáira nézve, ahelyett, hogy „gazdagító” folyamatként ismernék el.
A jelentés szerint a halal ételek vagy az imádkozásra szolgáló helyek rendelkezésre állása jelentős különbséget jelenthet abban, hogy az emberek mennyire érzik magukat kényelmesen vidéken. Hozzáteszi, hogy a vidéki vállalkozásoknak alkalmazkodniuk kellene a kulturális érzékenység érdekében, mondván: „A kisebbségi helyzetű emberek integrálása vidéken többet jelent, mint a tolerancia; átgondolt alkalmazkodást, tartós befogadási erőfeszítéseket és változtatási hajlandóságot igényel.”
Kapcsolódó tartalom
A Telegraph által közölt dokumentum – mely 115 emberrel készült interjúin és informális beszélgetésein alapul – stratégiákat javasol, köztük olyan politikákat, amelyek a faji kisebbségeket a tágabb vidéki megújulási stratégia részévé teszik.
A jelentés azt követően készült, hogy több természetvédelmi, jótékonysági szervezet is rasszista, gyarmati fehér térnek bélyegezte a brit vidéket. A cambridge-i Fitzwilliam Múzeum például (amely a Cambridge-i Egyetem tulajdonában van) gyűjteményének 2024-es újrarendezését követően közölte, hogy a brit vidéket ábrázoló festmények sötét, nacionalista érzéseket kelthetnek.
A múzeum új táblákat helyezett el, amelyek szerint az angol lankák képei a hazához fűződő büszkeséget válthatnak ki.
A fehér lakosság fizikai dominanciája és a vallási létesítmények hiánya mellett a jelentés azt is állítja, hogy a résztvevők a Vidéki rasszizmus projektben
mikroagressziók és nyílt előítéletes megnyilvánulások formájában is rossz bánásmódot tapasztaltak. Ezek közé tartozott a kitartó és agresszív bámulás, ellenséges testbeszéd és szándékos elszigetelés, valamint a nyíltan fenyegető viselkedések, mint a szitkozódás, rasszista sértések és fenyegetések.
A jelentés kijelenti, hogy a legtöbb résztvevő úgy érezte, a rasszizmus a vidéki Angliában egyre rosszabb, és hogy a brit vidék monokultúrája hozzájárulhat a szélsőjobboldali érzelmek kialakulásához, ellentétben a városok sokszínűségével, azonban a legfrissebb kormányzati gyűlöletbűncselekmény-statisztikák fordított összefüggést mutatnak a vidéki jelleg és a rasszista bűncselekmények között.
Tim Bonner, a Countryside Alliance, a vidéki szövetség vezérigazgatója a Telegraphnak azt mondta: „Az a feltételezés, hogy a rasszizmus annyira jellemző vidéki területeken, hogy folyamatos figyelmet indokol, nincs alátámasztva bizonyítékokkal, ami talán megmagyarázza, hogy ez a tanulmány miért kerülte a statisztikai adatok vizsgálatát, inkább anekdotákra támaszkodott.”
Hangsúlyozta:
„Ironikus módon azok, akik a rasszista vidékről szóló narratívát erőltetik, valójában saját előítéletüket mutatják meg a vidéki emberekkel szemben.”
A kiemelt kép illusztráció – MTI/EPA/Mads Claus Rasmussen