Az alaszkai találkozón Donald Trump és Vlagyimir Putyin ugyan nem értek el rögtön megállapodást, mégis olyan előrelépés történt, amely most Washingtonban folytatódott. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és több európai vezető Trump közvetítésével tárgyaltak a béke lehetőségéről, most pedig egy orosz–ukrán–amerikai csúcstalálkozó előkészítése zajlik.

Az újdonság, amely minden eddigitől közelebb hozta a béke lehetőségét, abban rejlik, hogy Ukrajna végre hajlandó lehet területi engedményeket tenni bizonyos biztonsági garanciákért cserébe.

Trump már a Putyinnal való csúcstalálkozó előtt is beszélt területcsere lehetőségéről, amelyet azóta források sora erősített meg. Ami mostanra kiderült az annyi, hogy Putyin hajlandó elfogadni valamilyen Ukrajnának nyújtott nyugati biztonsági garanciát, amennyiben Ukrajna keleti területei végérvényesen orosz kézre kerülnek.

Mindig is sejteni lehetett, hogy a háború lezárásával kapcsolatos áttörést csak az orosz és az amerikai elnök között történő sikeres tárgyalások hozhatnak.

Steve Witkoff, Trump különmegbízottja néhány napja úgy fogalmazott: „Olyan megállapodás körvonalazódik, amely lényegében az 5. cikkely nyelvezetét adja Ukrajnának – ez igazi áttörés.”

A képlet tehát nem új, sőt: mindig is ez volt az egyetlen reális kimenetel. Már a háború 2022-es kezdetén világos volt, hogy Oroszország nem fogja elfogadni Ukrajna teljes függetlenségét és NATO-tagságát a szovjet korszakban rajzolt, valójában mesterséges határok mentén. Az 1991-ben függetlenné vált ország határai olyan orosz stratégiai területeket is magukba foglaltak – például a fekete-tengeri flottabázist Szevasztopolnál vagy a keleti iparvidéket –, amelyeket Moszkva soha nem engedhetett ki a befolyási övezetéből.

A történelem is ezt igazolja.

Amíg Kijev Moszkva árnyékában maradt, a területi integritás fenntartható volt. Amikor viszont 2014-ben végleg hátat fordított Oroszországnak, azonnal elveszítette azokat a régiókat, amelyek létfontosságúak az orosz érdekek szempontjából. Ez nem meglepetés, hanem a geopolitika könyörtelen logikája.

Biden és külügyminisztere, Antony Blinken éveken át ragaszkodtak a szuverenitás és a területi integritás elvi védelméhez, de ezek az absztrakciók figyelmen kívül hagyták a realitást:

Ukrajna egyszerre nem tarthatja meg a teljes területét és a függetlenségét.

Trump ezzel szemben a történelmi és földrajzi valóság talaján áll, és nyíltan kimondja, hogy a béke ára a határok módosítása.

Oroszország számára a vörös vonal mindig is egyértelmű volt: Szevasztopol fekete-tengeri kijárata nem kerülhetett ki Moszkva ellenőrzése alól, Ukrajna teljes NATO-integrációja pedig sosem volt reális forgatókönyv. Aki ennek az ellenkezőjében hitt, az a hidegháború utáni illúziók világában élt, nem a geopolitikai valóságban – állapítja meg a rangos amerikai lap.

A mostani tárgyalásokban tehát valójában nem egy új elgondolás született, hanem egy olyan rendezés körvonalazódik, amely a kezdetektől fogva elkerülhetetlen volt: Ukrajna lemond bizonyos területekről, cserébe bizonyos fokú biztonsági garanciákat kap a Nyugattól. Így válhat lehetővé, hogy Kijev politikailag függetlenedjen Moszkvától, miközben a béke is tartós lehet.

Kiemelt kép: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Donald Trump amerikai elnök alaszkai csúcstalálkozójukon (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Szergej Bobilev)