Az elmúlt hetekben a Fehér Ház egymás után jelentett be – amerikai szemszögből – látványosan egyoldalú kereskedelmi megállapodásokat: az EU után Nagy-Britanniával, Japánnal, Indonéziával, a Fülöp-szigetekkel és másokkal. A recept ugyanaz: fizetni kell a világ legnagyobb piacáért, amibe végül a vonakodó partnerek belemennek, nehogy még rosszabbul járjanak.
Az európai alkuhoz hasonló mértékű engedményeket eddig még senki sem tett, az Egyesült Államok pedig örömmel aratja le a babérokat.
Peking keményebb dió
Trump most Kínával szeretné megismételni a bravúrt, ám a tárgyalások egyelőre megrekedtek: a két oldal csak abban jutott dűlőre, hogy 90 napra felfüggesztik a korábban kölcsönösen kivetett különvámokat. A döntést végül maga az amerikai elnök fogja meghozni, amivel meghatározhatja a világgazdaság jövőjét.
Hszi Csin-ping kínai elnök nagyon más típusú vezető az európaiakhoz képest, aki a hatalmát Kína megbecsültségének helyreállítására építette, és nem engedheti meg magának a meghunyászkodást.
Európához képest Kína előnyben van, mert a védelme nem függ az USA jóindulatától, vagy biztonsági garanciáitól, így Washington nem tudja ugyanazzal a katonai nyomással sarokba szorítani, mint a NATO-hoz kötött európaiakat.
Végső soron Peking kezében pedig ott egy pusztító eszköz is: a ritkaföldfém-fegyver, amivel bármikor súlyos károkat okozhat Washingtonnak.
Ezen ritka nyersanyagok nélkül nincs csúcstechnológia, űripar, és modern fegyvergyártás. Ha Kína leállítja az exportját, azt azonnal megérezné az amerikai gazdaság is.
Trumpnak sietnie kell
A washingtoni diadalmenet tehát félidejéhez érkezett. Európát sikerült letérdeltetni – de a megállapodások otthon is népszerűtlenné válhatnak, ha a 15–20 százalékos vámok hamarosan emelkedő hazai fogyasztói árakban köszönnek majd vissza.
A Goldman Sachs szerint akár nyolc hónap is kellhet, mire az inflációs hatás átgyűrűzik a boltok polcaira – épp a 2026-os amerikai félidős választások előtt.
Kína eközben türelmesen kivár. Pekingben jól tudják, hogy Trump személyes presztízsét emelő alkut szeretne kötni, és a hamarosan sorra kerülő pekingi csúcstalálkozón nem akarnak kiszámíthatatlan fordulatokat. A kínai tárgyalók alsóbb szinten már előre igyekeznek sok kérdést rendezni, hogy Hszi elnöknek minél kevesebb problémával kelljen foglalkoznia a közelgő amerikai-kínai csúcstalálkozón.
Ha Trump valóban le akarja nyomni Pekinget is, ahhoz nem lesz elég az a fenyegetőzés, ami Európa ellen még működött. Ha a felek mégsem tudnának megegyezni és Washington újból a büntetővámok eszközéhez nyúlna, akkor Peking is képes keményen visszavágni. A tekintélyelvű kínai rendszer pedig rövid távon nagyobb társadalmi elégedetlenséget is el tud viselni, mint amit egy amerikai elnök politikailag megkockáztathat.
Kiemelt kép: Hszi Csin-ping kínai elnök (b) és Donald Trump amerikai elnök a pekingi Nagy Népi Csarnoknál tartott fogadási ünnepségen 2017. november 9-én (MTI/EPARoman Pilipej)