A cica gazdája Viktorija Ilkiv, az Ukrajinszka Pravda lapnak mesélte el, hogyan került hozzájuk a most ötéves cica. Elmondása szerint férje mindig is szeretett volna egy vörös macskát, és egy nap egy menhely hirdetésében meglátták: új gazdát keresnek egy cicának, akinek előző tulajdonosa betegségben elhunyt.
A házaspár minden egyes légiriadó idején magával viszi az óvóhelyre, és ha épp nincsenek otthon, a cica automatikusan az ágy alá bújik.
„Nem is tanítottuk neki, csak néhányszor levittük a parkolóban kialakított óvóhelyre. Most már, ha meghallja a szirénát, csak ránk néz, és várja, hogy mit teszünk. Nem fél a robbanásoktól” – mondta Viktorija. A gazdik próbálnak nyugodtak maradni a riadók alatt, simogatják és ölelgetik a cicát, hogy biztonságban érezze magát.
Érdekesség, hogy a macska nemcsak az óvóhelyre vezető utat jegyezte meg, hanem a hazafelé tartó útvonalat is. „Amikor elhangzik a „vége” jelzés, és az emberek elindulnak haza, ő már szalad a lifthez. Ha a szomszédok más emeleten szállnak ki, ő tudja, hogy az nem a miénk, és bent marad velünk.”
Amint hazaérnek, a cica egyenesen az etetőtáljához megy:
„Tudja, hogy kap valami finomat, hogy jobban viselje a stresszt. A menedékbe nem viszünk jutalomfalatot, mert ott sosem eszik.”
Viktorija szerint macskájuk emlékezőtehetsége nem pusztán tanulás eredménye, hanem a személyiségének is köszönhető. „Soha nem bántjuk, nem kiabálunk vele. Mindig beszélünk hozzá, és ő mindent megért. Tudja, hol van az alomtálca, hol szabad kaparni, és hol alhat. Soha nem tesz kárt semmiben.”
A cica története az interneten gyors terjedésbe kezdett: sokaknak adott vigaszt és reményt egy olyan helyzetben, ahol a háború mindennapi valóság.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép forrása: Shutterstock.