A 2025-ös nyár egyik legfontosabb szakpolitikai témája a lakhatás és a fiatalok olcsó lakáshoz jutásának ügyei lettek. Orbán Viktor miniszterelnök július elején jelentette be, hogy
szeptembertől elindul az Otthon Start lakáshitel-program, amelyet a kormányfő szombati tusványosi beszédében is említett.

A kedvezményes, 3 százalékos kamatozású lakáshitel akár 25 éves futamidőre is igényelhető.

Ennek keretében pedig 100 és 150 millió forintig lehet felvenni a kölcsönt, 10 százalékos önerő mellett. Életkori vagy családi állapot szerinti megkötés nincs. A kritikus hangok jellemzően azzal érvelnek az új kormányzati program ellen, hogy a hitelösszeg beépül az ingatlanpiaci árakba, így további drágulást eredményez. Ezért a kínálati oldal bővítését – például szociális bérlakásépítési programokat szorgalmaznak –, amely viszont azzal fenyeget, hogy tartósíthatja a bérlői társadalom kultúráját.

Hazánkban jelenleg még mutatkozik egy bizonyos fokú társadalmi ellenállás a bérlakások építésével szemben, azonban az erről való gondolkozás számos előnnyel is járhat. Egy kiegyensúlyozott állami hitel- és lakásépítési-program például nemhogy elgyengíti, hanem éppen ellenkezőleg, hosszú távon megerősítheti a magántulajdon intézményét. Ráadásul a sors iróniája, hogy

épp egy konzervatív politikai vezetés valósította meg a világ egyik legsikeresebb bérlakás-építési programját.

Történt mindez a bolygó másik féltekéjén, ahol van egy városállam, amelyről Orbán Viktor miniszterelnök szintén egy tusványosi beszédben – nem is akármelyikben, hanem a 2014-es beszédben – ejtett szót, amely manapság már olyan képet fest, mintha a Csillagok Háborúja filmekből ismert Coruscant elevenedne meg, de ez a valóság. Drónok cikáznak az égen keresztbe-kasul a felhőkarcolók között, 17 darab, egyenként a Velencei- és a Tisza-tavaknál is kisebb víztározó látja el közel 6 millió ember ivóvízellátását egy akkora területen, amely valamivel nagyobb a magyar fővárosnál, a Forma-1 megkerülhetetlen állomása. Harmonikus egységet alkot itt a buddhista és a konfuciánus hagyományokat, valamint az örökkön megújuló természetet kiindulási pontnak tekintő ciklikus létszemlélet a geometrikus formákat alapul vevő, égbe nyúló üveg és acél tornyokkal.

Ez a hely nem más, mint a jövő városa: Szingapúr.

Ahhoz, hogy a szingapúri lakásépítési program XX. századi sikereit megérthessük, nézzük át a futurisztikus városállam alapításának történetét röviden. A majdani városállam az 1819-es alapítástól fogva szinte folyamatosan brit mandátum volt, ez alól egyedül a második világháborús időszak jelentett kivételt, amikor 1942 és 1945 között japán megszállás alatt állt. A háború után bár visszatért, de nem állt helyre maradéktalanul a brit fennhatóság, a dekolonizációs törekvések Szingapúrban is megjelentek, amely így végül Li Kuang-jo és a konzervatív Népi Akció Pártja vezetésével kivívta függetlenségét 1965-ben.

A rezsimváltást és a gyarmati láncok leverését egy konkrét terv szerint képzelte el a városállamot kereken 60 éve vezető politikai elit, legalábbis erre lehet következtetni Buzna Viktor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, valamint Kína külpolitikájának és az indo-csendes-óceáni térség biztonságának szakértője által elmondottakból, aki a hirado.hu számára beszélt a szingapúri lakhatási politikáról és arról, hogyan is függ ez össze a városállam gazdasági-technológiai felemelkedésével.

A városállam függetlenségért küzdő elit ugyanis már 1960-ban létrehozta a Lakhatási és Fejlesztési Bizottságot (Housing & Development Board – HDB), amely a városállam sajátos, hatékonynak bizonyult szociális politikájának a sarokkövét jelenti. A HBD-t egy egyszerű, de nagyszerű cél hívta életre:

olcsó lakhatást biztosítani mindenkinek a városállamban.

A Li Kuang-jo államalapító és köre által életre hívott rendszer alapja a hatékonyság volt, ezzel egy köztes utat képviseltek a nyugati jóléti állam felfogása és a hongkongi rendszer, vagyis a „nyertes mindent visz” liberális politikája között. Buzna Viktor szerint Li Kuang-jo a memoárjában a következőképpen magyarázta a lakhatási program fontosságát: „Az ingatlanbirtoklás létfontosságú volt a társadalmunkban, hiszen nem létezett közös történelmi emlékezetünk.”

Fontos megjegyezni, hogy a szingapúri bérlakás-program nem önmagában álló fejlesztési kezdeményezés volt, az évtizedek során a városvezetés az ingatlanfejlesztéseket fokozatosan hangolta össze a beruházásélénkítéssel, valamint a lakossági hitelprogramokkal és a társadalombiztosítással. 1964-ben hirdették meg az alacsony kamatozású, 15 éves futamidejű lakáshiteleket, azonban ez csak az első lépés volt a sikeres lakhatási politika megteremtéséhez.

Ezért a megoldás a társadalombiztosítási rendszer kiterjesztése lett.

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a szingapúri munkavállalók keresetének 5 százaléka került a tb-számlára, amelyet további 5 százalékkal kiegészített a munkáltató. Az így keletkezett összeg lett az előlege annak, amit a munkavállalók otthonvásárlásra fordíthattak. A felelős társadalombiztosítási politika és a lakáshitelek optimalizálása – a kormányzat agresszív földkisajátítási programjával együtt – meghozták a hatásukat.

Az 1990-es évekre már 70 ezer HBD ingatlan épült, valamint 9 százalékra csökkent a bérlők száma, tehát többségbe kerültek az ingatlantulajdonosok.

Buzna Viktor arról is beszélt, hogy az ingatlanfejlesztési programot a kormány összeegyeztette a beruházásösztönzéssel, egyre több lakópark célzottan, külföldi multik ipartelepeinek környezetében épültek fel. Kihívást okozott az esztétikai kérdés, mivel a barakkszerű építmények elkezdték dominálni a városképet, ezt szintén kormányzati programmal korrigálták.

Jelenleg a lakosság 80 százaléka lakik ilyen kormányzati programon keresztül épített lakóingatlanban – tette hozzá.

Napjainkban a rendszer számos kihívással szembesül, többek között Szingapúr látványos gazdasági megerősödése miatt. A HBD ingatlanok (az úgynevezett BTO, Build-to-Order ingatlanok) ára is emelkedni kezdett, 2024-ben rekordmagas, 9,6 százalékos ütemben. A szakértő rámutatott,

a kormány harapófogóba kerül, hiszen a lakhatást biztosítani hivatott program a piaci spekuláció látóterébe került.

Csökkentették a vásárlásra fordítható hitel arányát (80-ról 75 százalékra), valamint három új támogatási kategóriát (Standard, Plus, Prime) vezettek be, sorolta. Az utóbbi kettő, vagyis a Plus és a Prime felsőbb kategóriás ingatlantípusokhoz jobb támogatási rendszer, de szigorúbb vásárlási szabályok társulnak — fejtette ki. A spekuláció mellett az energiaellátás is komoly kihívást jelent, mivel Szingapúr a lokális zöldenergia-ellátás kiépítését, és a zöldítést támogatja. Hasonlóan a nyugati társadalmakhoz, Szingapúrt is sújtja az elöregedő társadalom jelensége, emiatt az akadálymentesítés komoly kihívást jelent, különösen a korábban épült ingatlanok esetében.

Szingapúr példája bizonyítja, van kiút a stratégiai erőforrásokban szűkös országok számára, a növekedés lehetséges. Az államilag támogatott bérlakás-politika olyan országok számára is előnyös, amely a gazdaságfejlesztést a multinacionális vállalatoknak az iparban való nagyobb szerepvállalásával szeretné elérni. Összességében bár két külön világról beszélünk, több ezer kilométer választ el tőlük bennünket, a szingapúri modell így is fontos tanulságokkal szolgál egy olyan ország számára, mint amilyen Magyarország.

Kiemelt kép: Szingapúr látképe (Fotó: Getty Images)